elvé blogja

Emléknyomok

2010. április 30. - 00:18

Emléknyomok

Nem volt az ég még soha ilyen kék, és ily magas,
nem volt a fa még soha ilyen zöld, és ily hideg a tavasz
Most keserű az édes, és a szél vitorlává dagad,
a kémények a felhőkbe döfnek, és a heg nyíló sebbé fakad

Ami történik, az mind velem

2010. április 15. - 00:11

Ami történik, az mind velem

Mennyi tökéletlen próbálkozás és selejt,
mire megalkotsz egy közel sem tökéletest
Míg ajtóm előtt csendesen szuszognak a fák
és hajnalig alszanak a tájak, én fejem a párnába dugom
és hagyom hadd vigyen az álom

Tündérsíp és nyaktiló

2010. április 13. - 16:09

Tündérsíp és nyaktiló

Mennyi veszteség a végső győzelemig,
és mindig csak a másik halála az igaz,
- a miénk még elképzelhetetlen
Mára már a szánk sem ér össze ingyen,
kiveszett az emberekből a jóérzés
Tizenhat éves gyerekeket árulják a testüket a főutak mellett,
és a hajléktalan eleszi a kutyák elé kitett kaját
Én még szeretném megnézni magam a másik szemében,
de a tűz és a gyász már mind ellobbant,
és a selymes tavasz felrobbant,mint egy üstökös a világűr peremén
Meghasonlott az emberiség és az igazságtudóknak
már rég iszappal teli a szájuk

Virágzó vidék

2010. április 2. - 01:54

Virágzó vidék

Itt még a szél sem kavar port,
csak megül szerényen az ablakon
Újra vakolják az öreg épületet,
mely diszkóként üzemel minden szombaton

E hazában érvénytelen

2010. március 26. - 00:47

E hazában érvénytelen

Setét patak az éjszaka, és a világ nem tudja magáról lemosni
a ráégett bűnt,csak hazudozik - ördögöt kiált,
és csalódottan - mint egy durcás gyerek - végül álomba sírja magát
És, hogy legyen mégis esélye az esélytelennek,
ellent kell állni a kísértésnek - még ha az ember farkasok közt is nevelkedett,
mert a jog nem kegyelmez! A bírák vérbírók - a félelem papjai lettek,
és a szabadság dimenziói helyett kíváncsian leskelődnek
a hatalom rácsain át. Arcok és álcák,
savanyú út fut a senki földjén keresztül, hajlanak a testek,

Intelem

2010. március 17. - 01:58

Intelem

Ha nem akarjuk,hogy elfeledjenek
és csak hagymavirág nyíljon a sírunkon,
tennünk kell azért, hogy szellemünket befogadja majd az ég
Egész életünkben egy hosszú verset írunk
és jelent kísértő bakancsainkban nagy daloktól visszhangzó,
mély erdők jeges pocsolyáin gázolunk át
Zászlónk sávjain fészket rak a nap és a holdvilág,
és rendsóhajtó hangunk nap mint nap fon új imát

Mérgezett méz a szerelem

2010. február 24. - 13:26

Mérgezett méz a szerelem

Olyan hirtelen történt minden,
törékeny őzlábakon érkezett a reggel
Vászonba csomagoltam vágyaim
és kitettem az ajtó elé egy tejes üvegben

Valakinek egyszer elmeséltem mit álmodtam az éjjel,
hogyan simultam hozzá a krizantém szagú tájhoz
Hogyan fojtott meg a szerelem kéjjel,
és aztán hogyan kötözött a betegség az ágyhoz

Én ott állok

2010. február 14. - 08:39

Én ott állok

Elég volt a fehérre meszelt falakból,
ahol végrendelet serceg a papírlapon
Elég a puskatussal szétvert arcokból,
melyen egy groteszk kor parádézik vakon

Magam tovább már nem hitegethetem,
hogy megelégszem a mával és a holnap nem érdekel
Hiszen eladják kurvának e szent anyaföldet,
míg a sarokban - büntetésként - egy nemzet térdepel

Három újabb vers

2010. február 14. - 08:36

Turul madár éneke

Fekete felhők előtt fekete madár verdes,
fekete csőrök emberhúst legelnek
Harcterekre vetül a halottak árnya,
Turul madár szállj Isten oltárára

Turul madár meg nem pihenhet,
nincsen fészke, lábak nélkül repked
Csonka hazába nyugodni le nem szállhat,
sólyom szemében ott villog a bánat

Keresztek és kirekesztettek

2010. február 14. - 08:30

Keresztek és kirekesztettek

Köves hegyet lépek, sáros vizet hágok
cserépdarabból próbálom kirakni a világot
Asztalomon versek, kiterített álmok,
álmos sivatagban víztoronyként állok

Gyerekként léckerítésen pipiskedvén járok,
nyújtom magam a holdnak, megszeppenve várok
Arcomat böködi a májusi fény, a sötétség mélyére látok,
ujjaim hegyén billeg a falusi szél, nem fog az átok

Majd te magad lépegetsz

2010. február 4. - 12:45

Rég befalazott kapukon át járok,
feszegetem az emlékezet rozsdás vaslemezét
Fellegkergetés, előttem mély árok:
mikor valami és semmi nem vala még

Megcsókolván a holdhomlokú Földanyát,
megnyílik bennem valami rejtett,nagy csoda
Nem apadnak el többé források,nincs forróság
és nem ütlegel a hideg kegyetlen ostora

Végül nem a tudás

2010. január 22. - 15:11

Végül nem a tudás

Micsoda felismerések tükröződnek tekintetében,
messziről is – akár a hadirokkantak - haza talált
Fokozatosan kérgesedett hozzá nyelve az igazmondáshoz
és talán már a nagy ’villanyoltástól’ sem félt

A butaság megöl minden szépséget – mondta,
és ő tudta, hogy mit beszél
Éjszakánként, mint széllovag röpült a csillagos égbe,
hogy nappal könnyű és szabad legyen

Lét

2009. december 16. - 15:35

Lét

Letagadhatnék mindent és kihunynának a csillagok
Megszűnne a sötétség és nem volnának nappalok
Nem lenne hold sem az égen, mely téli éjszakán ragyog
Mert én vagyok a kezdet és a végtelen is én vagyok

Voltak még versek

2009. december 13. - 09:48

Voltak még versek

Voltak még versek az ártatlanságról,
döngölt agyagpadlójú, tiszta szobákról
Mikor még a Teremtő szelíd felhők mögött lakott,
s bennem végtelenre nyíltak az ablakok

Voltak még versek kutyákról, nőkről,
ringatózó csónakról, álmos szitakötőkről
Mikor még pihenni poros lábnyomomba pillangók szálltak,
s én, mint egy zarándok egy nagy kalapban a folyóparton álltam

Élni kezd minden

2009. december 13. - 09:45

Élni kezd minden

Levedlem múltam kishitűségét,
- nincs több végképp elérhetetlen
Emberek lépnek be a határtalan kékbe,
és úsznak súlytalanul a föld felé

Sötétben vágnak neki a ropogó hónak,
arcuk fagyott párafelhő, zúzmara és jég
Szemükkel a hegyeken túlra látnak,
és lágy hópihéket pörget köröttük a szél