Morvai Krisztina felhívása a tejtermelőkhöz

Kedves Gazdák és Kedves "Vidék-Barát" Magyarok!

Nagy örömmel értesítem Önöket, hogy teljes jogú tagja lettem az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési (Szak)Bizottságának. A munkát már a jövő heti (július 20-21.) ülésen megkezdem. Nagyon számítok a magyar gazdák segítségére, támogatására, arra, hogy tapasztalataikat és javaslataikat megosztják velem. Az első ülés egyik fő témája a TEJTERMELŐK helyzete lesz. Szeretnék felszólalni és közvetíteni az EU felé a magyar gazdák üzenetét, tapasztalataikat és követeléseiket. A Jobbik és a magam értékrendjének, választási programunknak megfelelően elsősorban a "kisgazdák" képviseletét vállalom és ígérem. Munkámról szeretném folyamatosan tájékoztatni a magyar (kis)gazdákat honlapomon, a következő címen: www.morvaikrisztina.hu

Kérem, ezúttal különösen a tejtermeléssel foglalkozókat, hogy írják meg nekem személyes történeteiket, javaslataikat, lehetőleg még e hétvége folyamán, a következő címre: kmorvai[kukac]t-online.hu

Természetesen nem valamiféle tudományos elemzést várok, hanem a valóság bemutatását: mi történt, mi történik a magyar tejtermelő gazdákkal, a magyar tejtermeléssel.

Előre is hálásan köszönöm együttműködésüket. A levelek írójának személyét természetesen titokban tartom, a jelenségek a fontosak, a tapasztalatát megosztó személy vagy gazda-csoport "kilétét" - ha ezt ők nem kérik - nem fogom felfedni. Az az érdekvédelmi csoport, vagy az a gazda, aki szívesen vállalja "kilétét", kérem, hogy ezt külön jelezze.

Megragadom az alkalmat, hogy bemutassam a Jobbikos képviselők (ezúttal Balczó Zoltán és jómagam) első felszólalását az EP-ben, amely ide kattintva tekinthető meg.

Mivel a választók bizalmából hárman kerültünk az Európai Parlamentbe a Jobbik listájáról, a feladatainkat elosztjuk egymás között. A mezőgazdaság és vidékfejlesztés lett az egyik terület, amelyet nagy örömömre én kaphattam meg. Én leszek a delegációnkon belül a fő felelőse az emberi jogi kérdéseknek (a szabadságjogokkal foglalkozó szakbizttságba is bekerültem, póttagként), a kisvállalkozások helyzetének és a munkavállalói jogoknak.

Szeretettel

Morvai Krisztina
Európai Parlamenti képviselő

Morvai Krisztina levele a jobbikos tagokhoz, aktivistákhoz

Kedves jobbikos barátaim!

Sok szeretettel köszöntelek Benneteket abból az alkalomból, hogy elkezditek a kopogtatócédulák gyűjtését az Európai Parlamenti választásra. Mint listavezetőtök nagyon szerencsésnek érzem magam. Tudom ugyanis, hogy hisztek a közös ügyünkben, pontosan tudjátok, milyen fontos Magyarországnak a Jobbik, a nemzeti erő előretörése és ez megsokszorozza majd a munkabírásotokat a nehéz, embert próbáló feladathoz – a kopogtatógyűjtéshez s persze a kampány többi tennivalójához.

Egyszer egy kedves barátom úgy fogalmazott, hogy „az életben csak az erős felindulásban elkövetett dolgoknak van értelmük”. Kicsit letompítva ezt úgy mondanám: nagyon fontos az erős belső meggyőződés, a hit, az igazi elkötelezettség és az ügy iránti odaadó szeretet, amikor az ember nekivág egy feladatnak. Tudom, hogy mindnyájan így állunk ehhez a kampányhoz, és ez nagyon-nagyon jó érzés. Komoly lépés-előnyünk, hogy nekünk nemcsak az eszünk, de a szívünk is a helyén van.

Csodálatos volt megtapasztalni az országjárás, a lakossági fórumok során, hogy milyen komolyan vette s szívügyének tekintette mindegyik helyi Jobbik csoport a szervezést, s hogy a komoly munkának mindenhol megvolt az eredménye, hiszen teli voltak a termek és lelkes volt a közönség. Még egyszer nagyon köszönöm ezt Nektek.

Fontos, hogy érezzük: minden nehézségünket, pénz-hiányunkat, a média rossz hozzáállását, minden rosszat ellensúlyozni tudunk azzal, hogy az igazság a mi oldalunkon van. Magyarországnak mi kínáljuk a legjobbat: az idegen érdekek kiszolgálása helyett a magyar érdekek képviseletét, Hazánk további gyarmatosításának megakadályozását, azaz: Szebb Jövőt.

Hisszük és valljuk, hogy Magyarország a Magyaroké, s azért fogunk harcolni az Európai Unióban és később a Magyar Parlamentben is, hogy ez az elv valósággá váljon. A mi Hazánk csodálatos adottságokkal rendelkezik: remek a termőföldünk, páratlan a vízkincsünk, gyönyörűek a tájaink, jó az éghajlatunk s tehetségesek, szorgosak az emberek. Itt az ideje, hogy vége legyen az állandó „nadrágszíjszorításnak”, a magyarok megalázásának, és a gonosz erők által okozott válságból kilábalva virágozni kezdjen Magyarország.

Fel kell emelnünk a fejünket, vissza kell nyernünk önbecsülésünket, meg kell gyógyítanunk megsebzett emberi és nemzeti méltóságunkat. Ehhez az kell, hogy olyanok képviseljék és vezessék az országot, akik szívből szeretik a magyar embereket.

A Ti mostani kemény munkátok erre ad esélyt. Hálával és barátsággal gondolok Rátok, azokra is, akikkel személyesen még nem találkoztam, de persze mégis el tudom képzelni őket, amint kitartóan járják a falusi házakat, a városi utcákat, a külterületi lakótelepeket… Kívánok Nektek sok türelmet, munkabírást, egymásból és az ügy iránti odaadásból, s persze - Húsvét küszöbén különösen is - a feltámadt Krisztusból merített erőt.

Hittel, reménnyel, szeretettel

Morvai Krisztina,
a Jobbik Magyarországért Mozgalom EP listavezetője

(jobbik.hu)

Morvai Krisztina levele a magyar gazdákhoz

Kedves Magyar Gazda!

Dr. Morvai Krisztina vagyok, A Jobbik Magyarországért Mozgalom Európai Parlamenti képviselőjelöltje, a 2009. június 7-i EP választáson induló Jobbik lista-vezetője.

Azért írok Önnek levelet, mert a tévében, rádióban keveset hallhat a Jobbikról, arról az új politikai erőről, amely nem vett részt Magyarország és a magyar mezőgazdaság tönkretételében. Ez az az új erő, amely az Európai Unióba, Brüsszelbe jutva az idegen érdekek képviselete helyett végre a magyar érdekek, különösen a magyar gazdák képviseletét fogja megvalósítani. Erre akkor lesz lehetőségünk, ha Ön esélyt ad rá s ismerőseit is rábeszéli: éljenek választójogukkal és június 7-én szavazzanak a Jobbik 7 pontjára a magyar gazdákért, a magyar mezőgazdaságért, a magyar vidékért!

Jelszavunk: MAGYARORSZÁG A MAGYAROKÉ!

1. A MAGYAR TERMŐFÖLDET MAGYAR KÉZBEN KELL TARTANI – 2011 UTÁN IS!

A mai politikai elit gyalázatos munkája következtében 2011-től olyan államok polgáraival kellene versenyeznünk a magyar termőföldért, amelyek ötször akkora nemzeti jövedelemmel rendelkeznek, mint Magyarország. Ezt kénytelen vagyok úgy nevezni: gyarmatosítás. Ezt kell megakadályoznunk, nem lehetünk palesztinok a saját hazánkban. (Ezzel kapcsolatban egy történetet is megosztok Önnel a levelem végén, kérem, olvassa el.) A magyar termőföld megmentése, további gyarmatosításunk megelőzése a Jobbik egyik legfőbb célja.

2. A MAGYAR GAZDÁKNAK UGYANANNYI MEZŐGAZDASÁGI TÁMOGATÁST KELL KAPNIUK AZ UNIÓBÓL, MINT NYUGATI VERSENYTÁRSAIKNAK! NEM 2013–TÓL, HANEM HALADÉKTALANUL!

Hogyan mehettek bele a ma is „uralkodó” politikusaink az uniós csatlakozási tárgyalások során abba az igazságtalanságba, hogy a magyar gazdák negyedét kapják támogatásként annak, amit osztrák, német, vagy francia versenytársaik? Az egyenlőtlenséget addig kell orvosolni, amíg még van remény a magyar mezőgazdaság talpra állítására. Vagyis nem három év múlva, ahogy a mai dicső politikusok tervezték, hanem most, azonnal! Nem lehetünk tovább másodosztályú tagjai az Uniónak – egyenlő jogokat követelünk! A Jobbik a külföldiekhez való dörgölőzés, az idegen érdekek kiszolgálása és a megaláztatások elfogadása helyett a magunkfajta magyar emberek, így a magyar gazdák valódi esélyegyenlőségét tűzi célul.

3. A MAGYAR PIACOT MEG KELL VÉDENI AZ IDEÁRAMLÓ HATALMAS MENNYISÉGŰ KÜLFÖLDI ÉLELMISZERTŐL!

Elég volt abból, hogy miközben a magyar gazdák tönkremennek, a gyenge minőségű, sok esetben az egészségre is káros, szennyezett, génmanipulált, agyontámogatott külföldi élelmiszer folyamatosan áramlik Magyarországra! Meg kell védeni a magyar piacot a külföldi élelmiszertől! Magyarországon elsősorban a kiváló minőségű, egészséges magyar élelmiszert kell előállítani, árusítani és fogyasztani! Így lehet megmenteni a magyar gazdaságot, a magyar vidéket, a magyar családok létbiztonságát s persze egészségét. Ennek elérése az állam és a politikusok felelőssége. A Jobbik Brüsszelben is ezt a célt tűzi ki, ezért fogunk harcolni!

4. A VÁROSI „ÜZLETEMBEREK” KEZÉBEN LÉVŐ, ILLETVE A LEPRIVATIZÁLT TÉESZEKBŐL LÉTREJÖTT IPARSZERŰ MEZŐGAZDASÁGI NAGYÜZEMEK HELYETT AZ EMBERLÉPTÉKŰ, A MAGYAR CSALÁDOKAT ELTARTÓ, A FALVAKAT MEGTARTÓ GAZDASÁGOKAT KELL TÁMOGATNI A MAGYAR ÁLLAMNAK ÉS AZ UNIÓNAK EGYARÁNT! VADKAPITALISTA NAGYÜZEM HELYETT CSALÁDI GAZDASÁGOKAT!

A „mindig jókor jó helyen lévő” szűk érdekcsoport az egykori téeszeket széthordta, leprivatizálta. Számtalan faluban voltam, ahol az egész mezőgazdaság egyetlen kézben összpontosul, amely kéz maga még nem nagyon végzett paraszti munkát, viszont jó kapcsolatai vannak, sok milliót érő gépei, s emberi munkaként legfeljebb néhány napszámost alkalmaz. Hogy mi lesz a falu másik ötszáz családjával? Az senkit nem érdekel, hiszen az emberléptékű családi, illetve kis-gazdaságokat az eddigi politikai elit nem támogatta, helyettük a nagytőkésként működő, „vadkapitalista” nagytulajdonosokat, a „haverokat” részesítette előnyben. Ennek is véget kell vetni! A Jobbik álláspontja és terve szerint az uniós és a belső forrásokat is a családi, a kisgazdaságok felé kell irányítani, mert így lesz emberhez méltó jövedelme, s emberhez méltó élete a magyar falvaknak, a magyar családoknak.

5. ÚJJÁ KELL TEREMTENI A MAGYAR ÉLELMISZER-FELDOLGOZÁST, SOK HELYI TARTÓSÍTÓ, ASZALÓ, KONZERV ÉS MÁS FELDOLGOZÓ ÜZEMET KELL LÉTREHOZNI!

Az úgynevezett „rendszerváltás” egyik legfelháborítóbb lépése volt, hogy az uralkodó politikusok szinte a teljes nemzeti vagyont privatizálták és külföldiek, multik kezére adták a gyárakat, üzemeket, üdülőket, ingatlanokat. Ez történt egyebek mellett az élelmiszer-feldolgozó üzemeinkkel, például sikeres konzervgyárainkkal is. A Jobbiknak fontos célja, hogy ezeket a piszkos privatizációs szerződéseket felülvizsgálja, s az ország életben maradásához legszükségesebb nemzeti vagyontárgyakat visszaszerezze, hiszen „a lopott holmi visszajár”. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy az élelmiszer-feldolgozást gyakorlatilag újra kell teremteni, s ehhez sok-sok kis vagy közepes méretű, „helyben lévő”, a termelőkhöz közeli feldolgozó üzemre van szükség. A Jobbik szívügyének tekinti az ilyen üzemek létrehozásának lehetővé tételét helyi közösségek számára – uniós és belső forrásokból, pályázatokból egyaránt.

6. AZ ÁLLAM FELADATA, HOGY - UNIÓS TAPASZTALATOK ÉS FORRÁSOK FELHASZNÁLÁSÁVAL IS – MEGSZERVEZZE A MAGYAR GAZDÁK SZÁMÁRA AZ ÉRTÉKESÍTÉS LEHETŐSÉGEIT! MINDEN TELEPÜLÉSEN LEGYEN ÉLELMISZER PIAC, INDULJON ORSZÁGOS KAMPÁNY AZ EGÉSZSÉGES MAGYAR ÉLELMISZER FOGYASZTÁSÁNAK NÉPSZERŰSÍTÉSÉRE!

A felvásárlási árak leszorítása, s ugyanakkor a magyar élelmiszer fogyasztói árának magasan tartása a magyar mezőgazdaság tudatos tönkretételének, Magyarország gyarmatosításának eszközei. Szenved a magyar gazda, szenved a magyar élelmiszert fogyasztani szándékozó, de csak külföldi vacakhoz jutó magyar vásárló is. Határozott állami fellépésre van szükség az értékesítés megszervezéséhez. Törvényben kell előírni, hogy minden településen legyen megfelelő piac, ahol magyar élelmiszert lehet eladni, illetve vásárolni. Fel kell tárni és a magyar gazdák, magyar fogyasztók számára elérhetővé kell tenni az értékesítés minden lehetséges más módját is. Kampányt kell folytatni a magyar élelmiszer, a magyar piacok népszerűsítéséért. A Jobbik számára nagyon fontos, hogy a magyar gazda és a magyar fogyasztó „egymásra találjon”, s végre minden magyar család asztalára magyar élelmiszer kerüljön! Ez igenis megvalósítható az Európai Unió körülményei között is, hiszen ezt teszik a régi tagállamok is.

7. MEG KELL MENTENI ÉS FEJLESZTENI KELL A VIDÉKET! ÚJRA ÉLHETŐVÉ KELL TENNI A FALVAKAT! SZÜKSÉGESEK A FALUSI KISISKOLÁK, A POSTA, MEGFELELŐ SZOLGÁLTATÁSOK S A MEGFELELŐ KÖZLEKEDÉSI LEHETŐSÉG! MEG KELL ÁLLÍTANI A TÖMEGESSÉ VÁLT BŰNÖZÉST, MEG KELL ELŐZNI, ÉS ÜLDÖZNI KELL A TERMÉNYLOPÁSOKAT ÉS MÁS VAGYON ELLENI VALAMINT ERŐSZAKOS BŰNCSELEKMÉNYEKET! BIZTONSÁGOSSÁ KELL TENNI A MAGYAR VIDÉKET! CSENDŐRSÉGET A FALVAKBA!

Ellenfeleink célja, hogy a magyar falvakban elviselhetetlenné váljon az emberek élete, ezért a városokba meneküljenek, ahol közösségeiktől, hagyományaiktól, gyökereiktől megfosztva egy kizsákmányolható, manipulálható tömeget alkossanak. Ezt a tervet észre kell vennünk és meg kell akadályoznunk. A sok magyarellenes lépés helyett miért nem azt vesszük át az Európai Uniótól, hogy a falvakat, a vidéket munkalehetőség biztosításával, a színvonalas szolgáltatások, infrastruktura, közlekedés megszervezésével életben kell tartani, sőt egyre inkább fejleszteni kell? Miért nem lehetnek olyan élénkek és élhetőek a magyar falvak, mint mondjuk az osztrákok vagy a németek? A Jobbik egyik fő terve és követelése a magyar vidék megmentése és fejlesztése. Fontos számunkra annak kimondása is, hogy hiába dolgozik szorgalmasan a magyar falusi ember, ha verejtékes munkájának gyümölcsét - a külföldi kereskedők haszna mellett - a terménytolvajok, illetve a portájára betolakodó, minden mozdíthatót megdézsmáló bűnözők veszik el. S hiába szeretné a falusi ember a falujában leélni az életét, ha reszketnie kell a bűnözőktől, s ezért úgy érzi, menekülnie kell. Itt az ideje, hogy ne az áldozat, hanem a bűnöző reszkessen! Határozott fellépést követelünk a bűnmegelőzés és a bűnüldözés terén. A Jobbik a falvak, a vidék fennmaradását nélkülözhetetlennek érzi Magyarország megmaradása érdekében, s ehhez elengedhetetlen a bűnözés visszaszorítása, egyebek mellett a csendőrség bevezetésével.

Találkoztam egy jogász konferencián egy palesztin kollégával, akinek Magyarország, különösen a magyar mezőgazdaság jelenlegi helyzetéről beszéltem. Az illető összehúzta a szemöldökét, és ezt mondta: „Nagyon rossz emlékeket ébreszt bennem, amit a mai Magyarországról mesél, Krisztina. Gyerekkoromban a vacsoraasztalnál szüleim megtörten néztek egymásra, és azt mondták: Nincs mese, ki kell irtanunk a narancsfákat. Annyira leszorították a megszállók a felvásárlási árakat, hogy már nem tudunk megélni. Azt mondják, zöldséget kell termelni. Egy év múlva ugyanők sírva vágták ki a zöldséget. Ebből sem tudunk megélni, ennek is leszorították a felvásárlási árát. S mit gondol Krisztina, a harmadik évben miről beszéltek a vacsoraasztalnál? Arról, hogy el kell adni a földet, mert éhen halunk. S aki nem adta el a földjét a megszállóknak, attól elvették, s mindannyiunkat elüldöztek, menekülttáborokba szorítottak.” Ezek a jövő kilátásai Magyarországon is! Ezt úgy és csak úgy lehet megakadályozni, ha olyan új erő képviseli a magyar embereket az Európai Unióban és a Magyar Parlamentben is, akik haladéktalanul befejezik a külföldiekhez, a multikhoz való dörgölőzést, az idegen hatalmak, a nemzetközi nagytőke szolgálatát. Ez az új erő a Jobbik Magyarországért Mozgalom! Ezért kérem, hogy június 7-én szavazzon a Jobbik általam vezetett listájára. Kérem, hogy e levelemet továbbítsa minél több ismerősének!

Köszönettel és szeretettel

Morvai Krisztina,
a Jobbik Európai Parlamenti listavezetője

Morvai Krisztina levele a magyar vállalkozóknak

Kedves Magyar Vállalkozó!

Dr. Morvai Krisztina vagyok, A Jobbik Magyarországért Mozgalom Európai Parlamenti képviselőjelöltje, a 2009. június 7-i EP választáson induló Jobbik lista-vezetője.

Azért írok Önnek levelet, mert a tévében, rádióban keveset – vagy csak hazugságokat – hallhat a Jobbikról, az új politikai erőről, amely nem vett részt Magyarország és a magyar gazdaság kiárusításában és tönkretételében. Ez az az új erő, amely az Európai Unióba, Brüsszelbe jutva az idegen érdekek képviselete helyett végre a magyar érdekek, különösen a magyar gazdák, kis és középvállalkozók és munkavállalók képviseletét fogja megvalósítani. Erre akkor lesz lehetőségünk, ha Ön esélyt ad rá s ismerőseit is rábeszéli: éljenek választójogukkal és június 7-én szavazzanak a Jobbikra, a külföldi és multicégek támogatása helyett a magyar vállalkozások „helyzetbe hozására”.

Választási kampányunk során közel egy éven át jártam az országot, s őszintén mondhatom: megdöbbentő, megrázó tapasztalatokat szereztem a magyar kis és középvállalkozók helyzetéről. Azzal szembesültem, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott hatóságok, s voltaképpen az egész magyar állam valóságos ellenfélként, ellenségként, mi több, szinte bűnözőkként kezeli a magyar vállalkozókat. Találkoztam olyan idős cipésszel, aki egy év alatt több, mint tíz nagyszabású hatósági ellenőrzést kapott, és olyan családi panziótulajdonossal, akit súlyos büntetéssel sújtottak, amiért veteményeskertjéből -„számla nélkül” - vágta a friss petrezselymet az ebédhez tálalt főtt krumplihoz. Nem egy vállalkozóval beszéltem, aki könnyek között osztotta meg velem azokat a megaláztatásokat, amelyeken nap, mint nap keresztülmegy. A legkisebb üzlet tulajdonosa is több, mint egy tucatnyi hatóság állandó zaklatásának, felesleges, bosszantó, más Európai Uniós országban hírből sem ismert adminisztratív, nyilvántartási és egyéb elvárásainak kell, hogy megfeleljen – ahelyett, hogy idejét és energiáját a tényleges üzleti tevékenységre fordíthatná. A másik döbbenetes tény, hogy az egész jogrendszer, adórendszer s a támogatási rendszer úgy épül fel, hogy a magyar vállalkozóval szemben - saját hazájában, Magyarországon - minden területen előnyt élvez a külföldi, a multi. Bevallom, hogy ma már felnézek minden magyar vállalkozóra, aki ép ésszel és idegrendszerrel kibírja azt a szándékos „kikészítést”, amit a saját hazájában művel vele az adójából fenntartott államgépezet. Ennek a tarthatatlan helyzetnek azonban véget kell vetni!

Nem állandó megszorításokra, nadrágszíjhúzásra és nem is külföldi kölcsönökre van szüksége Magyarországnak, hanem élénk, működő MAGYAR gazdaságra, amelyben minden szabály és minden intézkedés azt szolgálja, hogy a magyar gazdák, valamint a MAGYAR vállalkozások – s velük munkavállalóik – sikeresek lehessenek, s megfelelő körülmények között, méltóságban élhessenek. Semmiféle akadálya nincs annak, hogy a magyar embereknek ugyanúgy emberhez méltó jövedelmük, virágzó kiskereskedésük, kisüzemük, szolgáltató vállalkozásuk legyen, mint osztrák vagy német „EU-testvéreinknek”. Ehhez azonban ki kell mondani azt, ami a Jobbik Magyarországért Mozgalom jelszava: MAGYARORSZÁG A MAGYAROKÉ! A globális nagytőkéhez dörgölőző, idegen érdekeket védő politikusok helyett a lokális, helyi gazdaság, a hazai vállalkozások mellett kiálló politikusokat kell megbízni Magyarország vezetésével és képviseletével. Ilyen egyszerű lenne? Meggyőződésem, hogy igen! Vissza kell vennünk a saját sorsunk irányítását, vissza kell vennünk a magyar piacokat, a magyar gazdaságot, vissza kell vennünk a Hazánkat!

Ehhez először is fel kell számolni a multik, a külföldiek kivételezett helyzetét Magyarországon: egy tollvonással kell megsemmisíteni minden olyan jogszabályt, adószabályt vagy egyéb normát, amely itt, a mi hazánkban a külföldit részesíti előnyben a magyarral szemben! Ez a szemlélet van egyébként összhangban - elméletben legalábbis - az Európai Unió szabályaival is, hiszen EU alapelv az egyenlő elbánás elve, a diszkrimináció tilalma. (Amikor ezt a szabályt megalkották, aligha gondolhatták, hogy lesz olyan tagállama a közösségnek, amely a hátrányos megkülönböztetést nem gazdasága külföldi szereplőivel, hanem azok javára sajátjaival szemben érvényesíti. De lett: Magyarország. Ennek a gyalázatnak kell most véget vetni! )

El kell érni továbbá, hogy mind a belföldi, mind az EU-ból érkező pályázati és egyéb források kizárólag a magyar vállalkozókhoz kerülhessenek, s a magyar gazdaság erősödését célzó pénzek véletlenül se gyarapítsák többé sem a multikat, sem a „jókor jó helyen lévő” privatizátorokat. A Magyarországra eddig érkezett Európai Uniós pénzekkel haladéktalanul el kell számoltatni azokat, akik ezeket osztogatták, s azokat, akik ezeket a pénzeket kapták, a további támogatások elosztását és útját pedig a legszigorúbban ellenőrizni kell. Síkra kell szállni a magyar piac védelméért, meg kell akadályozni, hogy a külföldi áruk, szolgáltatások, kereskedőláncok teljesen kiszorítsák a magyarokat. Nem hagyhatjuk a további gazdasági gyarmatosításunkat, mert a végén szolgákká válunk a saját hazánkban! Példát kell vennünk az EU régi tagállamairól, és az idegen gazdasági és lobbiérdekek szolgálata helyett minden lehetséges eszközzel meg kell védenünk a magyar piacot, a magyar gazdaságot, a magyar vállalkozókat – s ez nem bízható a véletlenre, hanem ez az egyik legfontosabb állami feladat. A globális gazdaság helyett lokális, helyi gazdaságot kell építenünk, és világosan kell látnunk, hogy nem az ember van a gazdaságért, ahogy azt az emberellenes vadkapitalizmus hirdeti, hanem fordítva: a gazdaság van az emberért! Úgy kell formálnunk a magyar gazdaságot, hogy annak vezérlője ne a globális nagytőke, a multik érdeke legyen, hanem a magyar emberek, a magyar családok számára küldetést, életcélt adó, tisztességes életet, jó munkalehetőséget biztosító vállalkozások érdeke. Ígérem, hogy amennyiben az Ön és az Ön által a választáson való részvételre buzdított barátai bizalmából európai parlamenti képviselő leszek, a Jobbik listáján szereplő társaimmal s a Jobbik itthon dolgozó politikusaival együtt a leghatározottabban harcolni fogok ezekért a változásokért.

Kérem tehát, hogy június 7-én éljen választójogával, vegyen részt az Európai Parlamenti képviselők választásán és szavazzon a Jobbik listájára, hogy Önnel együtt valósíthassuk meg jelszavunkat: MAGYARORSZÁG A MAGYAROKÉ!

Köszönöm szépen a figyelmét, szívből kívánok minden jót Önnek és Családjának!

Hittel, reménnyel és szeretettel:

Morvai Krisztina

Budapest, 2009. május 21.

Morvai Krisztina levele a munkavállalókhoz

Kedves Magyar Munkavállaló!

Dr. Morvai Krisztina vagyok, a Jobbik Magyarországért Mozgalom Európai Parlamenti képviselőjelöltje, a 2009. június 7-i EP választáson induló Jobbik lista-vezetője.

Azért írok Önnek levelet, mert a tévében, rádióban keveset – vagy csak hazugságokat – hallhat a Jobbikról, az új politikai erőről, amely nem vett részt Magyarország és a magyar gazdaság kiárusításában és tönkretételében, a magyar emberek elszegényítésében. Ez az az új erő, amely az Európai Unióba, Brüsszelbe jutva az idegen érdekek képviselete helyett végre a magyar érdekek, különösen a magyar munkavállalók, gazdák, kis és középvállalkozók képviseletét fogja megvalósítani. Erre akkor lesz lehetőségünk, ha Ön esélyt ad rá s ismerőseit is rábeszéli: éljenek választójogukkal és június 7-én szavazzanak a Jobbikra, hogy a magyar munkavállalók jogfosztottsága megszűnjön s a bankárok és multik rémuralma helyett a tisztességes, értékteremtő munkát végző magyar emberek irányítsák az országot.

A „rendszerváltást” követően Magyarországon olyan torz értékrend alakult ki, amelyben a tisztességes munkából élő magyar munkavállalók jobb esetben megtűrt eltartottaknak, rosszabb esetben szolgáknak érezhetik magukat a saját hazájukban. Az idetelepült nemzetközi nagytőke, a multicégek és a bankok, s persze a hozzájuk dörgölőző magyar politikusok és kiszolgálóik úgy állítják be, mintha kizárólag az átláthatatlan tőzsdei manipulációkból élő gazdasági szereplők lennének hasznos tagjai a társadalomnak. Kezdjük úgy érezni, hogy pedagógusra, ápolónőre, önkormányzati ügyintézőre vagy más állami alkalmazottra nincs is szükség, kizárólag bankárokra vagy top managerekre. A multiknál, külföldi cégeknél dolgozó munkavállalók többsége szintén folyamatos bizonytalanságban, munkavállalói jogok nélkül él. Úgy tűnik ma Magyarországon minden a globális pénzügyi gazdasági elitért történik. A jelenleg is „uralkodó” politikai erők, az ország vezetői elárulták, cserbenhagyták a munkavállalókat. Ahelyett, hogy megőrizték volna a nemzet vagyonát, s a magyar gazdaságot fejlesztették volna, mindenáron külföldi befektetőket akartak hazánkba csábítani. Ennek egyik eszközeként összekacsintottak a globális nagytőkével s úgy állították be, hogy Magyarország fő komparatív előnye, összehasonlító előnye az olcsó, igénytelen, szervezetlen munkaerő. A magyar állam segédkezet nyújtott a munkavállalói érdekvédelem, a szakszervezetek megsemmisítéséhez, a jövedelmek megalázó szintre szorításához, a munkavállalói jogok, a munkajogi védelem szinte teljes tönkretételéhez. Úgy tűnik, mintha a cél a tisztességes munkából élő emberek önbecsülésének és életminőségének tönkretétele lenne. Az igazságtalanságok netovábbja, hogy egy olyan neoliberális rendszert honosítottak meg – az emberek megkérdezése nélkül – amelyben a milliomosok a nemzeti vagyont illetve a profitot privatizálják, a költségeiket és a kárukat viszont államosítják, s a „nadrágszíjhuzogatásra” ítélt munkavállalókkal, nyugdíjasokkal, kismamákkal fizettetik meg.

Ezt a velejéig romlott rendszert kell megváltoztatni, megfordítani.

A Jobbiknak két fő jelszava van. Az egyik így szól: Magyarország a Magyaroké. A másik: a kizárólag pénz és profitközpontú döntéshozatal helyett legyen végre ember és közösségközpontú döntéshozatal Magyarországon. Vagyis a döntéshozók ne azt kérdezzék folyton, hogy mi a jobb a profit maximalizálása szempontjából, hanem azt, hogy mi a jobb az emberek szempontjából. A Jobbik, az új erő vallja, hogy minden egyes ember méltósággal rendelkező személy, ezért senki nem használható tárgyként, eszközként egy szűk milliárdos elit érdekeinek, boldogulásának szolgálatában. Minden embernek küldetése van a világon, s az állam szerepe, nem a profit előállítása, egy szűk elit kiszolgálása, hanem a közjó szolgálata, vagyis az emberek támogatása küldetésük megvalósításában, az emberhez méltó élet feltételeinek megteremtésében. Ehhez kell egyebek mellett, hogy az állam határozottan fellépjen a munkavállalói jogok biztosítása érdekében s kiálljon a munkabérek megfelelő szinten tartásáért, a szakszervezetek, a munkavállalói érdekvédelem feltételeinek megteremtéséért majd megőrzéséért. A Jobbik ilyen államot, ilyen politikát akar, s ezekért az elvekért fogunk kiállni és harcolni az Európai Unióban, szövetségben mindazokkal a magyar és külföldi erőkel, akik elismerik, hogy Magyarország a magyaroké é s vallják, hogy a munka világát a tisztességes munkát végző munkavállalók, a közjó, s nem egy szűk, elkényeztetett elit érdekei szerint kell berendezni.

Kérjük, segítsen hozzá minket e célok megvalósításához, éljen választójogával és június 7-én vasárnap ismerőseit, barátait is mozgósítva szavazzon a Jobbik Magyarországért Mozgalom listájára.

Győzzenek a magyar munkavállalók, győzzön a Jobbik!

Hittel, reménnyel és szeretettel:

Morvai Krisztina

Morvai Krisztina nyílt levele a BRFK vezetőjének

Tisztelt Tóth Gábor Budapesti Rendőrfőkapitány Úr!

Hallottam arról szóló hivatalos tájékoztatóját, hogy az Új Magyar Gárda tervezett demonstrációját a BRFK fel fogja oszlatni. Láttam az egyik „liberális” tévé reggeli műsorában, hogy a riporter kéjes örömmel faggatta önt annak részleteiről, hogy erre majd milyen módon, milyen eszközökkel fog sor kerülni.

Az újságíró látható nosztalgiával gondolt vissza a 2006. őszi eseményekre, amikor még teljes mértékben szocialista-liberális elképzelések és ízlés szerint tevékenykedett a rendőrség Magyarországon. Azaz: válogatás nélkül vadászták le, verték össze és börtönözték be az országot kifosztó, gyarmattá tevő kormánnyal szemben tiltakozókat, de akár a járókelőket is, s lövöldözték ki a szemét az 1956. évi forradalom ötvenedik évfordulójára emlékezőknek. Tudjuk, hogy a hazaszerető magyarokat szélsőségesező, fasisztázó, megfélemlíteni vágyó, törpe kisebbség számára ezek voltak az igazi szép idők.

Tájékoztatom Főkapitány Urat, hogy véget fog érni az a bizarr állapot, amikor a szemkilövetők, az ország teljes kifosztását szervező és lebonyolító szűk elit uralkodik a mi hazánkban, s felháborító módon ők mernek velünk szemben – az őket kiszolgáló rendőrség által s minden más lehetséges eszközzel – fellépni, bennünket fenyegetni, a saját hazánkban jogfosztottá, alávetetté tenni. Ma még a szemkilövetők, a nemzeti vagyont fosztogatók diktálnak Magyarországon, ők irányítják és torzítják el a közbeszédet, a médiát, a gazdaságot, miközben a magyarok többsége megfélemlítettségben és nyomorúságban él. Ennek azonban vége lesz, Főkapitány úr, el fog jönni az igazság órája és vissza fogjuk venni a hazánkat a megszállóktól és helytartóiktól.

Addig is, engedje meg, hogy a Jobbik európai parlamenti képviselőjeként és az EP Szabadságjogi, Igazságügyi és Rendészeti Bizottságának tagjaként tegyek néhány megjegyzést az Új Magyar Gárdával szemben tervezett lépéseikkel s az azt kísérő kormánypárti üdvrivalgással kapcsolatban. Szeretném emlékeztetni arra, hogy miért is született meg 2006. őszen a Magyar Gárda ötlete. Nos, két olyan esemény miatt, amelyek a magyar rendőri vezetés gyalázatos bűncselekményei voltak, s amelyek kapcsán világossá vált, hogy a magyar rendőrség a diktatórikus kormány kiszolgálója, hazánk gyarmatosításának aktív elősegítője lett.

Az első eseménysor a 2006. őszi rendőri brutalitás-sorozat volt, amellyel elkezdődött az az emberi jogi krízishelyzet, amely mind a mai napig tart. Ekkor alakult ki az a feje tetejére állított állapot, amikor a szemkilövetők merészelték szélsőségesnek nevezni azokat, akik a XXI. század Európai Uniójában utcai tömeggyűléseken résztvenni merészeltek. Ezen abszurd tragikomédia egyik új eleme, hogy a szemkilövető kormány minisztere, Göncz Kinga az Európai Parlament Szabadságjogi Bizottságának alelnöke lett. (Most indítok egy nemzetközi kampányt azért, hogy ez a gyalázatos helyzet megszűnjön, a magyarországi emberi jogi helyzet világossá váljon, s az emberi jogokat lábbal tipró politikus e posztjáról lemondjon, illetve eltávolításra kerüljön. Ezúton is kérek minden jóérzésű magyart és külföldit, hogy írásban tiltakozzon az Európai Parlament elnökénél amiatt, hogy kecskére bízzák a káposztát, szemkilövetőre az emberi jogok védelmét.)

Nos, a 2006. őszi vérengzések után voltak néhányan, akik azt mondták: Eddig és ne tovább! Ők úgy gondolták, hogy jogunk van megvédeni magunkat a szemkilövésektől, a nyílt utcán összeveréstől, a börtönbeli kínzásoktól… S ennek egyik lehetőségét látták a Magyar Gárdában. Én magam is megtapasztaltam, hogy az emberi jogainkat semmibe vevő, egyebek mellett engem is – képviselőjelöltként – megtámadó rendőrséggel szemben hatékony védelmet jelentett a Gárda. Ezúton is hálásan köszönöm nekik, hogy több ízben megvédtek az Ön parancsnoksága alatt álló, jogsértő garázdáktól („rendőröktől”).

A másik esemény – szinte ugyanekkor – Szögi Lajos tanár úr brutális meggyilkolása volt. Mint emlékezetes, az emberi mivoltából kivetkőzött, ötvenfős horda két gyermeke szeme láttára verte agyon az autójából kirángatott áldozatát. Az önök rendőrsége ekkorra már olyan mértékben csak a kormányellenes tüntetők megrendszabályozásával, bántalmazásával és a hibbant kormányfő állandó védelmével volt elfoglalva, hogy a véres tragédiát nem hogy megelőzni, de kinyomozni sem tudták. Mivel valószínűleg az egész rendőri állomány tömegoszlatási (polgár-verési) gyakorlaton vett részt, nem tudtak kellő létszámú és felkészültségű rendőrt küldeni a helyszín biztosítására, a nyomok rögzítésére, az elkövetők elfogására.

Ez az eset is jelezte, hogy a rendőrségen a szakmai jellegű tevékenyég gyakorlatilag megszűnt, a feladatkör az országot fosztogató, gyarmatosító csoport politikai jellegű kiszolgálására redukálódott. Ily módon a vademberek túlnyomó többsége megúszhatta a felelősségre vonást. S lássanak csodát, ez sem tetszett néhány magyar embernek. Azt mondták, tűrhetetlen, hogy a rendőrség teljességgel elhanyagolja bűnmegelőzési és bűnüldözési feladatait, s magára hagyja az erőszaknak, a lopásoknak, az egyre terjedő bűnözésnek kitett embereket, főként faluhelyen. (Mára már világossá vált ennek oka is: a jogfosztott és védtelen vidéki emberek a tervek szerint nyilván el fognak menekülni otthonaikból, hátrahagyják földjeiket, amelyek a megszállók zsákmányává válhatnak. Mi más lehet annak hátterében, hogy a hatalom nem engedi a rendőrséget rendőri munkát végezni, azaz a bűnt megelőzni és üldözni, a lakosságot a bűncselekményektől megvédeni?) Ez volt a Magyar Gárda megalapításának másik oka. A Gárda megálmodói azt szerették volna, hogy a vidéki magyar emberek teljes kiszolgáltatottsága és állandó megfélemlítettsége megszűnjön. Azt szerették volna, hogy mi, magyarok a megszállókkal, a helytartókkal szemben erőt tudjunk mutatni.

A cigányságot és a zsidóságot a saját meggazdagodásához és hatalmi tébolyához eszközként felhasználó szűk elit elérte, hogy a Magyar Gárda Egyesületet feloszlassák. Ezek után 2009 júliusában a magyaroknak a tömeges bűnözéssel és a diktatórikus rendőrséggel szembeni védelme érdekében megalakult egy új mozgalom, az Új Magyar Gárda. A hatalmat láthatóan nem érdekli az az „apró” tényező, hogy ez a mozgalom egy újonnan létrejött szövetség, amely tevékenysége köztudomásúlag nem kötődik a feloszlatott Magyar Gárda Egyesülethez, hiszen az utóbbi már nem is működik.

Tudom, Főkapitány úr, hogy az ilyen „szőrszálhasogató jogászkodás” – mint általában a jogállamiság – nem nagyon van ínyére a magyar rendőrségnek és a szervezetet irányító politikai, illetve „értelmiségi” erőknek, így ezt a kérdést nem is erőltetetem. Csupán bizakodni tudok abban, hogy a magyar rendőrséget, a magyar médiát, a magyar gazdaságot a kezében tartó, s a magyar embereket terrorizáló elit napjai meg vannak számlálva. Bízom benne, és hiszem, hogy a magunkfajta magyar emberek visszakapják hazájukat, s csak rossz emlék marad az az idő, amikor éveken át lábbal taposhatták emberi méltóságunkat és emberi jogainkat, amikor szabadon lőhettek ránk, verhettek és könnygázazhattak (20-30 cm-ről), bebörtönözhettek és kínozhattak. Főkapitány úr, jómagam és az engem listavezetőként európai parlamenti képviselőnek jelölő Jobbik Magyarországért Mozgalom mindent meg fog tenni azért, hogy Magyarország a jelenlegi diktatúra helyett demokratikus jogállam legyen, ahol az emberi jogokat és az emberi méltóságot tiszteletben tartják.

A gonosz erőknek nem sikerülhet Palesztinát csinálni a hazánkból. Tájékoztatom Önt, valamint a magyar és a nemzetközi közvéleményt: az lehet, hogy a nyakunkon ülő helytartók feloszlattatják az önvédelmünkre létrejött Magyar Gárdát és ellehetetlenítik az Új Magyar Gárdát is. De azt nem fogják tudni megakadályozni, hogy ha a szükség úgy hozza, alkalmas időben a magunkfajta magyar emberek kapával és kaszával kergessék el megszállóinkat és helytartóikat a tőlünk ellopott földekről, a mi nemzeti vagyonunkból, a mi hazánkból.

Ebben a nemes önvédelmi küldetésben tudom, számíthatunk arra sok-sok nemzeti érzelmű magyar rendőrre, akiket önök három éve folyamatosan a hivatásuk és a magyarságuk megtagadására kényszerítenek. Hosszú idő után ez lehet majd az első alkalom, Főkapitány Úr, amikor ön büszke lehet az – egykori – alárendeltjeire. Még egyszer összefoglalva: Sok mindenben mesterkedhetnek, elérhetnek látszatsikereket, de nem fognak belőlünk palesztinokat csinálni! Nem és nem, kedves Főkapitány úr!

Amennyiben más politikai ellenfeleikhez hasonlóan engem is koncepciós büntetőeljárás indításával kívánnának megfélemlíteni, tájékoztatom önt, hogy mentelmi jogom miatt ehhez az Európai Parlament összehívása szükséges. Remélem, hogy ezt nem gumilövedékek, vízágyúk és gumibotok segítségével próbálják megtenni.

Üdvözlettel:

Dr. Morvai Krisztina
EP-képviselő

Ui.: Szíves közbenjárását kérem ahhoz, hogy telefon-lehallgatásaimat korszerűbb eszközzel oldják meg. Egykori ENSZ-beli és mostani európai uniós külföldi munkatársaimmal, képviselőtársaimmal telefonálva sokat szégyenkezek az elmaradott, versenyképtelennek tűnő magyar technika miatt, amikor az erős visszhangozásból, a vonal rendszeres megbontásából mindenki azt a következtetést vonja le, hogy „mi magyarok” még egy jó kis lehallgatásra is képtelenek vagyok. Virág elvtárs a Tanú filmből forog a sírjában!

Nyílt levél a jelenlegi parlamenti pártok politikusaihoz

Párton kívüli civil emberként, nemzeti jogvédőként, egyetemi oktató jogászként csöppentem bele a magyar politika világába, mint a Jobbik EP listavezetője. Tapasztalataim mélyen megdöbbentőek, megrázóak voltak. Miközben önök is pontosan tudják, hogy az Európai Unióban a következő években Magyarország sorskérdései fognak eldőlni, a szervezet parlamentjében a magyar embereket képviselők választási kampányában e sorskérdések helyett folyamatosan egymás gyalázásával, valamint az új erő, a Jobbik gyalázásával voltak elfoglalva.

Noha az önök, azaz a jelenlegi politikai pártok árulása miatt a magyar föld 2011-től külföldiek kezére kerülhet, s így palesztin sorsra juthat a magyar nép, önök a kampányban nem azzal foglalkoztak, hogyan lehetne ezt az EU-ban megakadályozni, hanem az új erőt, a Jobbikot szélsőségesezték, rasszistázták. Miközben külföldi – többek között izraeli - befektetők akadálytalanul vásárolják fel Magyarországot, s miközben a magyar vidék folyamatosan a megélhetési bűnözőktől retteg, önök egymással versengve gyalázzák saját honfitársaikat a külföldi sajtó előtt, s nem győznek hogy elhatárolódni a Magyar Gárdától, a Jobbiktól, vagy bárkitől, aki az égbekiáltó igazságtalanságokkal szemben védelmet és erőt nyújthat a magyar embereknek. Hol van az az erő és az a védelem, amit önöknek mint az emberek által erre tartott, ezért fizetett alkalmazottaknak kellene nyújtaniuk a vezetésük alatt álló ország elszegényedésével, lecsúszásával, gyarmattá válásával szemben?

Önök közül néhányan a Parlamentben elkiáltják magukat, hogy „igeeeen” vagy „neeeeem”, s akkor frakciójuk fegyelmezetten megnyomja a megfelelő gombot. Hol van az önök személyes lelkiismerete és felelőssége? Éreznek bármiféle felelősséget azért, hogy az ország idáig jutott? Éreznek bármiféle felelősséget azok a politikusok, akik éveket töltenek el úgy a Parlamentben, hogy semmi, de semmi fontosat, hasznosat, emlékezeteset nem tesznek? Tudják azok a magyar emberek, akiknek önök a megbizatásukat köszönhetik, reggel bemennek a munkahelyükre, pedagógusként megtanítják az önök vagy az én gyerekemet írni, olvasni, ápolónőként injekcióznak, kötöznek, ágyat húznak, buszvezetőként egész nap embereket szállítanak. Ellátják a feladatukat; azt, amiért a fizetésüket kapják. Nem egymás gyalázásával és nem is semmittevéssel vannak elfoglalva. S ha a munkájukban hibát követnek el, akkor felelősséget kell vállalniuk. Ha egy pénztáros elszámolja magát, felelősséggel tartozik, ki kell fizetnie a hiányt. Ha egy villanyszerelő rosszul szerel, és valakit agyoncsap az áram, börtönbe kell vonulnia és kártérítést kell fizetnie. Csak a politikai és gazdasági vezetők ússzák meg mindenfajta felelősség nélkül? Ne gondolják azt sem, hogy ha aktívan, saját döntéseikkel nem vesznek részt az ország tönkretételében, akkor nem kell felelősséget érezniük. De igen, kell. Felelősséget kell érezniük minden olyan alkalomért, amikor szólhattak volna, és nem tették. Minden kérdésért, amit fel kellett volna tenniük, és nem tették fel. Hadd említsek néhányat az elmúlt húsz évből, az ún. „rendszerváltozás” utáni időkből. Önök kitalálták, de legalábbis belementek abba, hogy a gyárakat, üzemeket privatizálják, s jókor jó helyen lévő magyar párttitkárok vagy külföldiek, multik kezére adják. De elfelejtették megkérdezni, mi lesz az utcára kerülő, illetve érdekvédelem, szakszervezetek, munkavállalói jogok nélkül maradó, jogfosztott, megalázott munkásemberekkel.

Haragszanak az új erőre, a Jobbikra, mert mi azt mondjuk, hogy a munkásember nem profittermelő gép egy szűk gazdag, elkényeztetett elit szolgálatában, hanem emberi méltósággal rendelkező személy, akinek joga van az emberhez méltó munkabérre, a pihenőidőre, a törvényes munkaidő betartására, a szabadságra, a szakszervezeti érdekvédelemre. S joga van olyan erős államra, amely nem a nemzetközi nagytőkéhez dörgölőzik, nem a profitot, hanem az embert, a közjót, az emberi méltóságot szolgálja.

Önök kitalálták, hogy a téeszekből részvénytársaságot csinálnak, s paraszti munkát soha nem végzett városi üzletemberek maroknyi csoportja kezére adják a magyar mezőgazdaságot – de elfelejtették megkérdezni, hogy mi lesz a volt téesz parasztokkal, miből fognak megélni, mi lesz az életcéljuk, s mi lesz a magyar vidékkel, a magyar faluval? Csak nyomkodták a gombot a Parlamentben rendületlenül, s vették fel számla nélkül a költségtérítéseket, soha meg nem köszönve, s pláne meg nem hálálva a tisztességes munkából élő magyar embereknek, hogy eltartják önöket. Létrehoztak egy olyan rendszert, amelyben a multik és a külföldiek lényegesen előnyösebb helyzetben vannak, mint a magyar vállalkozók, hiszen szinte minden támogatást, adómentességet, adókedvezményt és előnyt a magyar helyett a külföldi kap itt, a mi hazánkban. Önök haragszanak az új erőre, a Jobbikra, mert mi azt követeljük, hogy egyetlen tollvonással semmisítsék meg az összes olyan szabályt vagy intézkedést, amely a külföldi részére a magyar vállalkozóval szemben előnyt biztosít. Önök pontosan tudják, hogy megfélemlített és megalázott magyar emberek tömegei érzik úgy - vállalkozók, gazdák, munkaválallók –, hogy bűnözőkként kezelik őket a hatóságok a saját hazájukban. A „rendszerváltozás után” húsz évvel az országot a kezükben tartó libatolvajokon és off-shore cégtulajdonosokon, bankárokon kívül szinte nincs olyan ember, aki azt érezné, hogy az állam az emberekért van és nem az emberek tönkretételéért, kisemmizéséért, az ország gyarmattá tételéért. A két legnagyobb párt óvódásokként egymásra mutogatva versengtek: a Fidesz azt állította, hogy a Jobbikot az MSZP hozta létre, az MSZP pedig azt, hogy a Jobbikot a Fidesz hozta létre. Mennyire hihet a demokráciában az olyan politikai erő, amelyik egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy egy új politikai erő tisztességes úton jöjjön létre? Miért van ennyire rossz véleményük a demokráciáról ezeknek a pártoknak? Talán nem is hisznek a demokráciában? Az egyik párt vezetője ebben a szánalmas választási kampányban azt nyilatkozta, hogy ha hatalomra kerülnek, nemzetbiztonsági ellenőrzésnek vetik alá a Jobbikot, hogy megtudják, ki hozott létre és ki irányít bennünket.

A Jobbik áll elébe a vizsgálatnak. De nem kellene – e nemzetbiztonsági vizsgálatnak alávetni azt a politikai elitet, akik az elmúlt húsz évben hagyták az országot gyarmati sorba süllyedni? Akik a hazánkat kiárusították, külföldi kézre adták, a mezőgazdaságot, az élelmiszer-feldolgozást, az egész magyar gazdaságot tönkretették, vagy hagyták tönkremenni? Őket ki hozta létre, és ki irányítja? Ami a Jobbikot, az új erőt illeti, azt olyan magyar emberek hozták létre és erősítették meg, akik elégedetlenek voltak a jelenlegi politikai elittel, s akik úgy gondolták, elég volt a nemzeti vagyon kiárusításából, a piszkos privatizációkból, a lisszaboni szerződés elolvasás nélküli aláírásából, a gyarmatisításunkból, palesztinokká tételünkből, mert Magyarország a magyaroké! Ők hozták létre a Jobbikot, s június 7-én vasárnap ők fognak minket bejuttatni az Európai Parlamentbe, hogy ott végre az idegen érdekek kiszolgálása helyett a magyar érdekeket védjük és képviseljük. Minden tisztességes erővel összefogva követelni fogjuk a magyar föld magyar kézben tartását, s azt, hogy a magyar gazda haladéktalanul kapja meg ugyanazt a mezőgazdasági támogatást, amit osztrák vagy német versenytársa. El fogjuk érni, hogy piacainkat ugyanúgy megvédhessük az ideáramló rossz minőségű, külföldi élelmiszertől, mint ahogy megvédik piacaikat s így hazájukat más EU tagállamok. Nem leszünk tovább másodosztályú tagjai az Uniónak! Mindent megteszünk azért, hogy eltörlésre kerüljön az összes olyan szabály, amely a külföldit, a multit Magyarországon előnyben részesíti az így versenyképtelenné tett magyar vállalkozóval szemben, s mindent megteszünk azért, hogy a magyar munkavállalóknak legyenek jogaik és valódi érdekvédelmük.

Nem tudom, hogy önök és pártjaik hogyan vélekednek ezekről a nemzeti sorskérdésekről, hogyan, milyen értékek mentén kívánnak működni az Európai Unióban. Ezidőszerint úgy tűnik, hogy a két legnagyobb párt gyávasága miatt nem is nagyon fogom megtudni, hiszen nyilvános listavezetői vitára nem hajlandóak. (Írott programjaik pedig szándékosan olyan bonyolult nyelvezetűek, hogy két diplomám kevésnek bizonyul a megértésükhöz. Vajon kikhez szónak ezek a programok? )
Volt két párt, amelyik szinte csak azt szajkózta a kampányban, hogy el kell határolódni a Jobbiktól s volt egy másik, amelyik a kampány legvégén, elkeseredve az új erő előretörésétől az én személyes lejáratásomat tekintette legfontosabb feladatának.

Kézivezérelt közéleti lapjai egyikében a gyermekek megrontásának elősegítésén fáradozó pedofil vezérnek állított be. Amikor észlelte, hogy ez nem egészen „jön be”, akkor másik kézivezérelt lapjában azzal vádolt, hogy öt évvel ezelőtt esélyegyenlőségi miniszternek kívánt megtenni az egyik nagy párt, miközben egyébként a másik jelölése alapján dolgoztam ENSZ szakértőként. Bizarr, de ma Magyarországon e két vád – pedofilvezér, vagy miniszterjelölt – körülbelül egyforma súlyú gyalázkodásnak minősül, hála a politikát és a közéletet teljességgel lejárató politikai elitnek. Üzenem azoknak, akik ezt kifundálták: nem tudnak megtörni sem engem, sem a Jobbikot, mert minden támadás és hazudozás csak ahhoz segít, hogy egyre inkább átérezzük a folyamatosan megtaposott és megalázott magyar emberek helyzetét, és egyre inkább megerősödjünk küldetésünkben.

Minden tisztességes munkából élő magyar ember, becsületes nyugdíjas, illetve gyermekét otthon nevelő anya nevében arra kérem önöket, hogy hagyják abba az önmagukat és a magyar választókat is megalázó bohóckodást, politikai versenytársaik állandó gyalázását, az önmagukkal és egymással való foglalatoskodást! Ne önök legyenek a saját tevékenységük középpontjában, hanem a magyar emberek és Magyarország! Hagyják abba a nemzetközi nagytőkéhez dörgölőzést, az ország gyarmatosításában való segédkezést! Vegyék fel a munkát, ne csak a fizetésüket, s az állandó nadrágszíj húzogatás, megszorítások és külföldi kölcsönök helyett kezdjék meg Magyarország felszabadítását a jelenlegi külföldi megszállás alól, s kezdjék meg elszegényedett, gyarmati sorba jutott Hazánk újjáépítését!
Ne feledjék: vétkesek közt cinkos, aki néma. Ne húzódjanak meg csendesen a parlamenti padokban, álljanak fel, szólaljanak meg, mondjanak és tegyenek olyat, ami az országot előreviszi. Az új erő, a Jobbik bekerülve az Európai Parlamentbe és a Magyar Országgyűlésbe nem lesz társ a mutyizásban, ugyanakkor nem az ellenségük, hanem szövetségesük lesz minden olyan döntésben, amely Magyarország függetlenségét és jólétét célozza.

Trianon gyásznapján hadd hívjam önöket, illetve pártjaik jövendő európai parlamenti képviselőit közös harcba az elszakított területeken élő magyar testvéreink jogaiért, nemzeti önrendelkezésük kollektív emberi jogként kezeléséért, az autonómia kivívásáért. Magyar politikusokként a feladatunk nem a folyamatos belső pártpolitikai csatározás, nem is a közös mutyizás és a nemzetközi nagytőke kegyeinek elnyerése, hanem a Kárpát-medencei magyarság sorskérdéseinek képviselete.

Tisztelettel:
Morvai Krisztina
A Jobbik EP listavezetője

barikád.hu

Ti, tolvajok, szemkilövetők beszéltek törvényességről?

Morvai Krisztina nyílt levele az MSZP-nek

Tisztelt MSZP!

Olvastam mai sajtóközleményüket, amelyben harciasan kikeltek az Új Magyar Gárda avatás és a Jobbik ellen. Nagyon megértem elégedetlenségüket.

Önök 2006 őszén úgy döntöttek, folytatják dicső elődeik - a 110 millió ember haláláért felelős bolsevik vezérek - szokásait, s aki önöknek nem rokonszenves, annak kilövetik a szemét, a nyílt utcán összeveretik pribékjeikkel, bebörtönzik, ÁVH-s módszerekkel megkínozzák és koncepciós büntetőeljárás alá vonják.

Igen rossz néven vették és veszik, hogy a magyar nép végre fellázadt az önök és testvérkéik, a liberális törpepárt terrorja ellen. E lázadás, a nemzeti ellenállás kiemelkedő szereplője az Új Magyar Gárda Mozgalom és a Jobbik. Önök, akik húsz éve a hét elején még marxisták voltak a hét végére pedig már csak a Tőkét akarták megtartani Marxból, s ellopták a gyárakat, a téeszeket a munkásemberektől és a parasztoktól, önök beszélnek törvényességről? Önök, akik gyarmattá tették a Hazánkat, akik megfélemlítettségben tartják a tisztességes munkából élő embereket, önök oktatnak bennünket a jogrendről?

Önök, akik véres rendőrterrort vezettek be és tartanak fenn a MI HAZÁNKBAN? Önök, akik Göncz Kinga személyében egy fő-szemkilövetőt jelöltek az Európai Parlament Szabadságjogi, Rendészeti és Igazságügyi bizottságának alelnökségére?

Önöknek tényleg semmiféle határérzékük nincs, amikor a magyar nép megalázásáról van szó? (Ezúton is kérek minden tisztességes magyart és külföldit: ne nyugodjunk addig, amíg ez a gyalázatos helyzet meg nem változik és Göncz elvtársnő le nem mond vagy el nem távolítják! Számoljunk be külföldi barátainknak is kormányuk rémtetteiről az emberi jogok sárbataposása terén, s kérjük, hogy ők is követeljék írásban az EP elnökénél az alelnök elmozdítását!) Kedves MSZP vezérek, az önök ideje lejárt!

A 2010. évi választásokra a magunkfajta nemzeti érzelmű embereknek azt kell célul tűznünk, hogy az önök szemkilövető, országromboló tolvaj pártja egyáltalán ne kerüljön be a Magyar Parlamentbe, s méltó büntetésük letöltése után mindenestül tűnjenek el a történelem süllyesztőjében!

Az SzDSz-t bátor és határozott fellépéssel már sikerült megfékezni az arcátlanságban és a magunkfajták feletti uralkodásban. Most az önök megfékezése, és a magyar politikából történő elzavarása van soron.

Adjon az Isten Szebb Jövőt!

Morvai Krisztina EP képviselő

Morvai Krisztina feljelentette Draskovicsot

Dr. Kovács Tamás
A Magyar Köztársaság
Legfőbb Ügyésze részére

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

Az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII.törvény 17.§-a a következőképpen rendelkezik:
„Az állami szervek kötelesek az Európai Parlament képviselői részére a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni.”

E jogszabályra figyelemmel az Európai Parlament magyarországi képviselőjeként és az EP Szabadságjogi, Rendészeti és Igazságügy Bizottságának tagjaként a következőkben kérek Öntől felvilágosítást. Tekintettel arra, hogy kérdéseimmel összefüggésben az Európai Parlament részére folyamatos és naprakész tájékoztatást szeretnék adni, kérem, hogy válaszát soron kívül, a lehetőség szerinti legkorábbi időpontban küldje meg.

Immár több mint négy hónappal ezelőtt, 2009. június közepén – érdekes egybeesésként röviddel az Európai Parlamenti választásokat követően – került sor Budaházy György őrizetbe vételére és ellene büntetőeljárás indítására terrorcselekmény és más bűncselekmények állítólagos gyanúja miatt. Budaházy György a magyarországi nemzeti ellenállás, a parlamenten kívüli politikai ellenzék jól ismert, kiemelkedő alakja.

Az ügy megítélése szempontjából nagy jelentőségű tény, hogy 2006 őszén, az akkori miniszterelnök hírhedt őszödi hazugságbeszédét követően indult tiltakozások miatti bosszúhadjáratként tömegesen került sor a tiltakozók őrizetbe vételére, ellenük büntetőeljárások indítására. Azóta, mint az Ön által is ismert, jogerős bírósági ítéletek valamint a rendőrséggel kötött peren kívüli megállapodások sokasága leplezte le, hogy ezen őrizetbe vételek, bebörtönzések szinte kivétel nélkül ártatlan emberekkel szemben történtek, közülük sokakat a börtönben testileg és lelkileg megkínoztak, s az elindult büntetőeljárások az ötvenes évek szellemét idézően koncepciós jellegűek voltak, azaz szintén ártatlan emberek tömegét érintették, s hamis bizonyítékokon „alapultak”. Budaházy György júniusi bebörtönzésével egyidejűleg, illetve azóta folyamatosan további 15 személy – nők és férfiak – letartóztatására, s büntetőeljárás alá vonására került sor az ún. „Budaházy-üggyel” összefüggésben.

Mind a magyar, mind a nemzetközi közvéleménynek, s így az Európai Uniónak is alapos oka van feltételezni, hogy megismétlődhetnek a 2006. őszi tömeges és durva jogsértések Magyarországon. Ezen feltételezést erősíti, hogy sem az ügyészség, sem más állami szerv azóta sem ismerte be nyilvánosan a bebörtönzések, kínzások és koncepciós eljárások miatti felelősségét, nem került sor a fő felelősök megbüntetésére sem. Ebből logikusan következhet, hogy a fennálló hatalom elfogadhatónak tartja a büntetőjog „bevetését” a nemzeti ellenállás megtörésére, az állampolgárok „megfegyelmezésére”.

Diktatúrákban megszokott dolog, demokratikus jogállamban azonban elfogadhatatlan, hogy a parlamenten kívüli ellenzékhez tartozók börtönben sínylődjenek, ráadásul úgy, hogy sem az ellenük szolgáló bizonyítékokról, sem a pontos vádakról, illetve az eljárás alapjául szolgáló tényekről, sem a fogvatartottak hogylétéről nem tudhat a nyilvánosság, nem tudhatnak még a hozzátartozók sem. A Budaházy-ügyben pontosan erről van szó, s ez az a tűrhetetlen helyzet, amelynek haladéktalanul véget kell vetni. Európai Uniós tagállamban, 2009-ben nem ismétlődhetnek meg sem a Rákosi idők jogfosztásai, sem a harmadik világ diktatúráiban tapasztalható olyan állapotok, amelyek ellen pontosan az Európai Unió emeli fel rendszeresen a szavát.

Engedje meg, hogy összefoglaljam azokat a tényeket, amelyek a Budaházy György és az ügyében érintett másik 15 fogvatartott személy elleni eljárással összefüggésben jelenleg ismeretesek.

Budaházy - ahogy az európai demokráciákban gondolkodó, felnőtt állampolgároktól megszokott – politikai tevékenységet folytat. Ettől az sem tántorította el, hogy több esetben büntetőeljárást indítottak ellene. Egyebek mellett azért indultak ezen eljárások, mert 2002-ben az ún. Erzsébet hídi blokád keretében többekkel együtt követelte a csalás-gyanús országgyűlési választás szavazatainak újraszámlálását, továbbá részt vett a Szabadság téri szovjet emlékmű tetején található önkényuralmi jelkép, az ötágú csillag eltávolításában, valamint internetes blogjában aktív politikai ellenállásra szólította fel az olvasókat.

Hunnia Mozgalom elnevezéssel társadalmi-politikai mozgalmat indított, élve a vélemény-nyilvánítási szabadság és a közéletben történő részvétel alkotmányos jogával. A Wikipédia tanúsága szerint a Hunnia mozgalom egyebek mellett ún. Razzia-kampányt indított a Magyarországon köztudottan elviselhetetlenné váló korrupció ellen. E tevékenység részeként Budaházyék többek között az elhíresült ún. sukorói nagyberuházással összefüggő korrupciós ügyletek feltárásán fáradoztak, amikor a „terrorcselekmény” gyanújával összefüggésben megkezdődött a Hunnia mozgalomhoz köthető személyek letartóztatása.

Az elindult – állítólagos terrorcselekmény és más bűncselekmények miatti – büntetőeljárások kapcsán a közvélemény elé eddig egyetlen ún. „bizonyítékot” tártak a hatóságok, erről azonban kiderült, hogy Draskovics Tibor rendészeti miniszter „műve”.

Mint ismeretes, a miniszter sajtótájékoztatón a nyilvánosság elé tárt egy felvételt, amelyen egy lakatlan pusztán robbantás látható. Állította, hogy ez a felvétel a Budaházy által vezetett ún. „terrorista csoport” gyakorlatán készült. Bejelentésével az állampolgárok széles körében nyilvánvalóan megrökönyödést és riadalmat keltett, olyan látszatot teremtve, mintha Budaházyék nem a sukorói és más korrupciós ügyek leleplezésével, hanem a politikusokat, esetlegesen a polgári lakosságot veszélyeztető robbantgatásokkal lennének elfoglalva. Megállapítást nyert, hogy ez az állítás hazugság, a bizonyíték pedig koholt volt, mivel a felvétel ténylegesen egy vegyész-tanoncokból álló fiatal csoport által, Budaházyéktól teljesen függetlenül megvalósított robbantási kísérletkor készült.

Kérdésem: indult-e Draskovics Tibor miniszter ellen büntetőeljárás a Btk. 233§ (1) b, pontjába ütköző hamis vád bűntette miatt, amelyet az követ el, aki „más ellen bűncselekmény elkövetésére vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására”? Amennyiben ezidáig nem indult ilyen eljárás, kérem, hogy jelen beadványomat egyben feljelentésnek is tekintse Draskovics Tibor rendészeti miniszter ellen a fenti tényállás alapján, s indítsa meg a szükséges nyomozást.

(Itt jegyzem meg, hogy demokratikus európai jogállamban hasonló „fiaskó” után a rendészeti miniszternek haladéktalanul le kellett volna mondania.)

Következő kérdéseim: Amennyiben Budaházy György illetve az ügyében fogvatartott másik 15 személy ellen a fenti koholt bizonyítékon kívül más bizonyítási eszköz is rendelkezésre állna, azt a hatóság már nyilvánvalóan hasonló diadallal a nyilvánosság elé tárta volna. Ilyen nem történt. Van-e más bizonyíték Budaházy György illetve a börtönben sínylődő 15 másik személy ellen?

A bizonyítékok körében következő kérdésem.

Az Echo Tv folyó év október 23-i Éjjeli Menedék című műsorában (amely az Echo tv internetes archívumában megtalálható), az egyik fogvatartott élettársa úgy nyilatkozott, hogy az elrendelt házkutatást a vonatkozó jogszabályok szinte teljeskörű félretételével foganatosították úgy, hogy a kiszállt rendőrök a hozzátartozót durván fenyegetve, a karján lévő csecsemő életét veszélyeztetve eltávolították a lakásból. Független hatósági tanúkat pedig – a jogszabályi előírás ellenére – nem hívtak az eljárás szabályosságának ellenőrzésére. Ily módon senki nem láthatta, hogy a durván fenyegető fellépésű rendőrök a lakásban mit csinálnak, esetlegesen nem csempésznek-e bizonyítékokat, bűnjeleket a személyes tárgyak közé. A bizonyítékokkal összefüggésben ezért a következők a kérdéseim:

Kérdések: Milyen bizonyítékok állnak a hatóság rendelkezésére Budaházy Györggyel és az ún. „Budaházy ügyben” letartóztatott további 15 személlyel szemben? (Kérem, ne válaszolja azt, hogy ezek a bizonyítékok nem nyilvánosak, hiszen a legnagyobb nyilvánosság előtt és a legnagyobb „diadallal” került sor az egyetlen rendelkezésre álló, mellesleg hamis bizonyíték ismertetésére, így nyilvánvaló, hogy a további bizonyítékokat is szívesen tárják a hatóságok a nyilvánosság tudomására – már amennyiben léteznek ilyenek.)

Következő kérdésem: milyen körülmények között került sor az esetlegesen rendelkezésre álló bizonyítékok beszerzésére? Hogyan bizonyosodhat meg a nyilvánosság arról, hogy a vonatkozó jogszabályokat nem sértették meg a bizonyítékok beszerzése során s a rendelkezésre álló bizonyítékok nem hamisak vagy koholtak ugyanúgy, mint az ominózus „robbantásos felvétel”, amellyel igyekeztek az egész lakosságot megfélemlíteni és a politikai foglyok ellen hangolni? A házkutatásokat szabályosan végezték-e, így különösen jelen voltak-e a jogszabály által megkövetelt független hatósági tanúk? Tekintettel arra,hogy a nyilvánosság alapos okkal feltételezi (különösen az Éjjeli Menedékműsorra figyelemmel), hogy hatósági tanúk ténylegesen nem voltak, hajlandóak-e a jegyzőkönyvekben nyilvánvalóan szereplő hatósági tanúk a nyilvánosság elé állni és beszámolni – például az előző „bizonyíték” bemutatásához hasonló sajtótájékoztatón – a házkutatás körülményeiről? Összességében hogyan tudja a Köztársaság Legfőbb Ügyésze meggyőzni a magyar embereket arról, hogy nem ismétlődhetnek meg az ötvenes évek, és nem csempészhetnek bármelyikünk otthonába hamis bizonyítékokat azért, mert politikai szerepet vállalunk, esetlegesen korrupciós ügyek feltárásán munkálkodunk?

A terrorcselekmény és más bűncselekmények ténybeli alapja szintén teljesen bizonytalan. Legfőbb Ügyész úr, tulajdonképpen mivel gyanúsítják Budaházy Györgyöt és a másik 15 személyt, azaz jogi nyelven fogalmazva milyen történeti tényállás(ok) alapján folyik ellenük büntetőeljárás? Az utolsóként letartóztatott újságírónővel szemben az az állítólagos gyanú, hogy ruhákat varrt a „terrorista csoport” tagjainak, s ezzel valósított meg bűnsegédi magatartást. Ha a rákosista időket idéző Tanú című filmben láttuk volna ezt, bizonyára jót nevetünk, de ez 2009-ben, egy EU tagállamban történik, valóságos emberekkel, akik a valóságban sínylődnek börtönben ismeretlen tények és ismeretlen bizonyítékok alapján. Kérem, ismertesse velem és a nyilvánossággal, hogy pontosan milyen cselekmények elkövetésével gyanúsítják a 16 bebörtönzött személyt? (Egyénekre bontva a történeti tényállásokat). Igaz-e például, hogy valakik valamiféle fehér port küldtek egyes politikusoknak postán, s ez az egyik alapja az eljárásoknak, a bebörtönzéseknek? Ha igen, akkor kérdezem: bevizsgálták-e ezt a bizonyos fehér port, s mi volt ez az anyag? Miből gondolják, hogy a gyanúsítottak s nem például valamely titkosszolgálat, vagy egy tréfás kedvű kamasz küldte e borítékokat?

A bulvársajtó szintű információkból tudjuk, hogy valakik állítólagosan egyes politikusok üresen álló hétvégi házára, illetve építés alatt álló házára lőttek, illetve ilyen célpontokra dobtak Molotov koktélt. Ugye minden magyar ügyész számára világos, hogy egy tudottan elhagyott, üres házra leadott lövés vagy Molotov koktél dobás a büntetőjog szabályai alapján nem valósíthatja meg sem az emberölés előkészületét vagy kísérletét, sem más élet illetve testi épség elleni bűncselekményt, sem pedig – a többi tényállási elem hiányában – a terrorcselekményt?

A fenti kérdések természetesen csak feltételezésekre alapoznak, hiszen immáron négy hónapja nem tudjuk, hogy pontosan milyen cselekmények elkövetésével gyanúsítják Budaházy Györgyöt, illetve az ügyben azóta bebörtönzött és fogvatartott 15 másik személyt. Kérem tehát, hogy alapvetően ezzel, azaz a gyanúsítás alapjául szolgáló tényekkel és bizonyítékokkal kapcsolatban szíveskedjék mielőbb tájékoztatást adni, hogy az információt továbbadhassam a magyar és a nemzetközi nyilvánosságnak, különösen az Európai Parlamentnek.

Következő kérdéseim a fogvatartás körülményeivel, a fogvatartotti jogok megsértésével, így különösen a kapcsolattartási jog súlyos sérelmével kapcsolatosak.

Kérdéseim: Az ügyben fogvatartottak hozzátartozói közül többen számoltak be arról, hogy a gyanúsítottak hogylétéről, az ügy állásáról nincs tudomásuk, aggódnak szeretteikért. Számos fogvatartottnak kiskorú gyermeke van, így e „több sebből vérző” ügynek nagyszámú gyermek is elszenvedője. Milyen körülmények között tartják fogva a Budaházy-ügy gyanúsítottjait? Kérem, rendeljen el azonnali vizsgálatot annak kiderítésére, hogy mely fogvatartotti jogokat tartják be maradéktalanul esetükben és melyek sérülnek? Miért nem találkozhatnak hozzátartozóik, így különösen a házastársak/élettársak, a szülők, testvérek, illetve kiemelten is a kiskorú gyermekeik a fogvatartottakkal? Miért és hol akadnak el a hozzátartozók által beküldött csomagok és levelek?

Mint azt Legfőbb Ügyész úr is tudja, Magyarország részes állama az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének. Ezen nemzetközi szerződés alapelvként rögzíti, hogy az államnak minden hatósági, illetve állami döntéskor figyelemmel kell lennie a gyermekek mindenek felett álló érdekére. A gyermekeknek (kivéve akkor, ha a szülő kifejezetten veszélyt jelent számára, mert például súlyosan és rendszeresen bántalmazza) joga van a szülővel való rendszeres kapcsolattartásra akkor is, ha a szülő előzetes letartóztatásban van vagy börtönbüntetését tölti. Budaházy György vonatkozásában pontosan tudható, hogy három kiskorú gyermeke az eltelt több mint négy hónap során mindössze egyetlen ízben láthatta édesapját, akkor is olyan körülmények között, amelyek a gyermekek jogait, a gyermekek mindenekfelett álló érdekeit súlyosan sértették, az édesapa ugyanis – a gyerekekben rémületet keltve – beöltözött kommandósokkal volt körülvéve. Kérem, szíveskedjen haladéktalanul tájékoztatni arról, hogy a hozzátartozók mikor és milyen körülmények között találkozhatnak legközelebb a fogvatartottakkal, s hogyan kívánják lehetővé tenni a kisgyermekekkel történő rendszeres és lelki fejlődésüket nem veszélytető kapcsolattartást? Kérem annak kivizsgálását is, és arról történő tájékoztatásomat is, hogy maradéktalanul megvalósulnak-e a fogvatartottaknak az ügyvédeikkel való kapcsolattartáshoz, a védelemhez fűződő jogaik.

Tájékoztatom Önt arról, hogy a Budaházy György és 15 másik személy ellen indult büntetőeljárás háttere, körülményei, a fogvatartás körülményei negyedszázada emberi jogokkal foglalkozó jogászként és EP képviselőként rendkívüli aggodalommal töltenek el. Éppen ezért a hozzátartozóktól és ügyvéd kollégáimtól az ügy állásával kapcsolatban mostantól rendszeres, naprakész információt fogok gyűjteni. Nagyra értékelném, ha ezzel összefüggésben nem tekintenének engem is „terroristagyanús” bűnsegédnek, hanem tudomásul vennék, hogy hivatásbeli kötelezettségemet teljesítem. Ez utóbbira biztatok minden magyar jogászt, és az Országgyűlés Emberi Jogi Bizottságának tagjait is, akiknek e levelem másolatát azzal küldöm meg, hogy kérem, hívjanak össze rendkívüli ülést a Budaházy-üggyel összefüggésben gyanítható emberi jogi jogsértések kivizsgálására. Levelemet hasonlóképpen megküldöm az Európai Parlament elnökének, valamint az EP Szabadságjogi, Rendészeti és Igazságügyi Bizottsága elnökének.

Végezetül tisztelettel bejelentem, hogy szeretnék személyes látogatást tenni Budaházy Györgynél és az ügyben fogvatartott 15 további személynél, hogy meggyőződjek fogvatartásuk tényleges körülményeiről, egészségi állapotukról, jelenlegi helyzetükről.

Kérem Legfőbb Ügyész urat, hogy e látogatásokat lehetővé tenni szíveskedjék, s jelöljön meg lehetséges időpontokat is. Ismételten kérem, hogy szíveskedjék soron kívül, a lehető legrövidebb időn belül válaszolni levelemre, hogy erkölcsi és hivatásbeli kötelezettségemnek eleget téve tájékoztathassam a nyilvánosságot és az Európai Parlamentet az ügy állásáról s annak lényeges körülményeiről.

Budapest, 2009. október 30.

Tisztelettel

Dr. Morvai Krisztina
EP képviselő (Független/Jobbik)
Európai Parlament

Morvai Krisztina levele a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének Budaházy ügyében

Tisztelt Erményi Lajos Úr, a Legfelsőbb Bíróság Elnökhelyettese!

Alulírott Dr. Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő, az EP Szabadságjogi, Rendészeti és Igazságügyi Szakbizottságának tagja, azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy szíveskedjék lehetővé tenni megfigyelőkénti részvételemet a Budaházy György ellen közérdekű üzem megzavarása miatt indult büntetőeljárásban december 3. napján a Legfelsőbb Bíróságon sorra kerülő nyilvános ülésen. Sajnálatos módon csak most értesültem a tárgyalásról, ezért a megadott határidőig regisztrálni nem tudtam magam.

További kérésem, hogy a jelenleg előzetes letartóztatásban lévő Budaházy Györggyel - mint az EP fent említett szakbizottságának tagja - rövid személyes beszélgetést folytathassak a nyilvános ülést követően, a tanácsvezető bíró engedélyével. Ennek célja Budaházy úr jelenlegi egészségi állapotáról, hogylétéről, a fogvatartotti jogok érvényesüléséről való tájékozódás lenne. A Budaházy György és 15 további személy ellen jelenleg ("terrorcselekmény gyanúja" miatt) folyó eljárás körülményei, az ügyben az emberi jogok európai mércék szerinti megvalósulása, avagy ennek esetleges hiánya számos képviselőtársam érdeklődését kiváltotta. E kérdésekről, a fogvatartott hazafias érzelmű, ellenzéki személyek helyzetéről, s a parlamenten kívüli ellenzék jól ismert személyisége, Budaházy György ellen folyamatban lévő eljárások fejleményeiről tőlem Strasbourgban és Brüsszelben rendszeres tájékoztatást várnak.

A Legfőbb Ügyész Úrral és a BV-intézettel történt egyeztetést követően engedélyt kaptam egy beszélőre, az elmúlt hét péntekére, azonban ez gyermekem váratlan megbetegedése miatt elmaradt. Addig is, amíg újabb időpontot sikerül egyeztetnünk, mind a magam, mind érdeklődő képviselőtársaim számára fontos lenne egy rövid beszélgetés a megjelölt témakörökben és okokból. Hasonlóképpen fontos lenne a holnapi tárgyaláson (nyilvános ülésen) történő részvételem. A rendelkezésre álló idő rövidségére tekintettel kérem lehetőség szerint haladéktalan válaszát.

Engedje meg, hogy felhívjam figyelmét arra, hogy az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény 17.§-a a következőképpen rendelkezik:
„Az állami szervek kötelesek az Európai Parlament képviselői részére a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni.”

Köszönettel és tisztelettel:

Dr. Morvai Krisztina,
a Jobbik európai parlamenti képviselője

Morvai Krisztina nyílt levele az Egyesült Államok nagykövetének

Eleni Tsakopoulos Kounalakis asszony
az Amerikai Egyesült Államok
budapesti nagykövete részére

Tisztelt Nagykövet Asszony!

Olvastam az újságban, hogy Ön az országgyűlési választások alkalmával meglátogatta a Magyar Parlamentbe került négy párt közül azt a hármat (a FIDESZ-t, az LMP-t és az MSZP-t), amelyeket Ön „demokratikus” pártoknak tart. Eszerint az a véleménye, hogy a világszerte 110 millió ember haláláért felelős kommunizmus eszmeiségét és gyakorlatát megvalósító Magyar Szocialista Munkáspárt utódpártja, az MSZP demokratikus párt, míg a Jobbik Magyarországért Mozgalom - amelynek jómagam európai parlamenti képviselője vagyok - nem az. Ezzel Ön egyszerre sértette meg a kommunizmus áldozatait és azt a több, mint 850 ezer magyar embert, aki a Jobbikra szavazott.

Engedje meg, hogy rámutassak: az Ön demokrácia-felfogása eléggé sajátos, mi több, hibás. Érvelésem alátámasztására mellékelten ajánlott küldeményként megajándékozom Önt azzal a 290 oldalas könyvvel, amelynek címe: A 2006. október 23-i budapesti erőszakos cselekmények kivizsgálására létrejött Civil Jogász Bizottság Jelentése. Feltételezem, hogy ez a kötet nem található meg az Amerikai Nagykövetség könyvtárában, ugyanis az Önök kormánya és diplomáciai testülete semmiféle érdeklődést vagy tiltakozást nem mutatott a 2006. őszi budapesti véres rendőrterror idején. Akkor, amikor az MSZP (és az azóta a magyar nemzeti radikálisok által a történelem süllyesztőjébe kergetett SZDSZ) által vezetett kormány rendőrsége 2006. őszén az 1956. évi forradalom 50. évfordulóján emlékező több tízezres békés tömegbe lövetett. A kormány által irányított, megvadított rendőrök által a kommunista diktatúra hagyományait folytató hatalom sok száz embert véresre veretett, 14 embernek szemsérülést, sok száz továbbinak más súlyos sérülést okozott, alaptalan bebörtönzéseket és börtönbeli kínzásokat rendelt el, s nagyszámú koncepciós eljárást indíttatott.

Hol volt ezen gyalázatos cselekmények idején, s ezt követően a demokráciát oly fontosnak tartó amerikai diplomácia, Nagykövet Asszony? Kérem, nézzen utána, miért nem válaszolt a Nagykövetség arra a segélykérő levélre, amelyet a Civil Jogász Bizottság társelnökeként annak érdekében írtam Önöknek, amerikai és más nyugati diplomatáknak, hogy emeljék fel a hangjukat, vessék latba nemzetközi tekintélyüket a Gyurcsány kormány elítélése, az elkövetők felelősségre vonása, az áldozatoknak nyújtandó azonnali és teljes kártérítés, a koncepciós eljárások leállítása érdekében. Nem tették. Mint ahogy azóta sem tiltakoztak az ellen, hogy a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány az elmúlt években folyamatosan és durván sárba taposta a magyarok emberi jogait, véleménynyilvánítási szabadságunkat, gyülekezési jogunkat, szólásszabadságunkat. Nem kifogásolták, hogy az ország kifosztása és eladósítása, az emberek elszegényítése, százezer gyermek éhezése ellen az utcán tüntetőket tucatnyi alkalommal izraeli vízágyúkkal kergették, közvetlen közelből könnygázspray-vel fújták arcon, önkényesen bebörtönözték, s gyülekezési joguktól a tiltakozások erőszakos feloszlatásával úgy fosztották meg, hogy e rendőrségi, illetve kormányzati garázdálkodásokat a bíróság sorra jogellenesnek nyilvánította utólag. Ön demokratikusnak értékeli azt a pártot, amely nyolc éven át lábbal tiporta a demokrácia minden értékét, a szabadságot, az emberi jogokat, az emberi méltóságot.

Ha Ön veszi a fáradtságot és beleolvas a mellékelt könyvbe, remélhetőleg megdöbben, amiért ekkorát tévedett az MSZP megítélésében. De észre fogja venni azt is, hogy a jogsértéseket feltáró, a felelősségre vonást és az áldozatok támogatását célul tűző Civil Jogász Bizottság hét tagja közül kettő is annak a Jobbiknak a képviselője - Gaudi-Nagy Tamás ma már gyakorlatilag parlamenti képviselőnek tekinthető - illetve Morvai Krisztina - európai parlamenti képviselő -, amelyet Ön nem tekint demokratikus pártnak. Mi, a Jobbik politikusai voltunk azok, akik a magyar parlamenti pártok és a nemzetközi diplomácia közönyével szemben felléptünk az emberi jogok megsértése ellen, a demokrácia védelmében a 2006. őszi események kapcsán éppúgy, mint azóta is. Mellékelten elküldöm Önnek a Jobbik programját is.

Ebből megállapíthatja, hogy ez az a párt, amelyik szinte egyedüliként a magyar politikai palettán, de mindenképpen a legkeményebben, legkövetkezetesebben áll ki az emberi jogok védelme és biztosítása mellett. Ön olyan pártot nevezett demokratikusak, amelynek mai vezetői elkötelezettjei voltak az egypártrendszernek, a szabadságra vágyókat megfélemlítő fegyveres munkásőrségnek, s a cenzúrának. Olyan pártot látogatott meg „demokratikus pártként”, amelynek parlamenti frakcióvezetője, Lendvai Ildikó a kommunista diktatúra egyik főcenzora volt. Nem gondolja, Nagykövet Asszony, hogy ezzel megsértette annak a sok ezer honfitársának az emlékét, akik a vérüket ontották a sajtószabadságért, a véleménynyilvánítási szabadságért, az emberi jogokért?

Önöket köztudottan zavarja a szemkilövetések idején, önvédelemből létrejött fegyvertelen Magyar Gárda, de nem zavarja a fegyveres munkásőrség gazdáival való barátkozás, nem zavarja a szemmagasságban gumilövedékező kézivezérelt rendőrség, sem a sok tízezres, idegen tulajdonban álló, paramilitáris őrző-védő szervezet magyarországi jelenléte és tevékenysége, sem pedig a most formálódó, demokratikus felhatalmazás nélküli „egységes európai fegyveres erő”, az EU gyorsreagálású készenléti rendőrsége? Miféle kettős mérce ez, Nagykövet Asszony? Mit szólnának ehhez azok, akiknek a nevében megnyilvánul, az amerikai emberek?

Volt szerencsém sok időt tölteni az Ön hazájában, egyebek mellett négy éven át a New York-i székhelyű ENSZ emberi jogi szakértőjeként, valamint egy éven át a nagy tekintélyű Fulbright vendégprofesszori program keretében a wisconsini egyetem oktatójaként. Meggyőződésemmé vált, hogy az amerikai emberek többsége szereti a szabadságot és elkötelezettje az emberi jogoknak. Ezeknek az elveknek a következetes képviseletét várják el diplomatáiktól, így Öntől is.

Jogukban áll tudni, hogyan befolyásolja egy magas rangú amerikai diplomata az ő nevükben, az ő képviseletükben a választói akaratot egy olyan európai országban, amely nemrég szabadult fel a kommunizmus igája alól, s amelyben a szemkilövető kommunista utódpárt az Ön támogató látogatása, jelenléte által növelheti önbizalmát és elfogadottságát. Önnek pedig jogában áll megismerni az amerikai emberek véleményét a budapesti amerikai nagykövetség demokrácia felfogásáról. Éppen ezért ezt a nyílt levelet az eredeti nyelven és angol fordításban is az internet útján a lehető legtöbb amerikai állampolgárhoz szeretném eljuttatni, ideértve az 1956. évi hősies szabadságharc után az Egyesült Államokba menekült magyarokat is. Arra kérem őket, hogy írják meg álláspontjukat az amerikai diplomáciának azon döntéséről, hogy a fentebb jellemzett Magyar Szocialista Pártot demokratikusnak véleményezve a számunkra sorsdöntő magyarországi választások idején az amerikai nagykövet látogatásával tüntette ki.

Budapest, 2010. április 16.

Tisztelettel:

Dr. Morvai Krisztina
EP képviselő (Független/Jobbik)