A kommunizmus elfeledett áldozatai - Gérécz Attila

2012. február 22. - 15:10

A kommunizmus áldozatainak emléknapjához közeledvén fellapozunk néhány méltatlanul a feledés homályába taszított fejezetet a XX. századi véres magyar történelem nagykönyvéből. Sajnos nagyon sokan vannak, akik a felidézendő nevek és történetek egyikét sem ismeri, és még csak futólag sem hallott ezekről soha. Ezt még csak fel sem róhatjuk nekik, mert bizony nyomós oka van annak, hogy miért nincsenek ezek a nevek a köztudat falába vésve… A nevek olyan eseményeket takarnak, melyekért soha egyetlen esetben sem történt felelősségre vonás, a bűnösök vagy meghaltak, vagy köztünk élnek, és öröklik a rabolt vagyont.

Gérécz Attila 1929. november 20-án született a Pest megyei Dunakeszin. Apja vitéz Gérécz Ödön, a MÁV mérnöke, akit az első világháborúban tanúsított bátorságáért avattak vitézzé. Attila 1944. őszén vonult be a Nagyváradi m. kir. “Gábor Áron” Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola Sümegre menekített alakulatához. A második világháború alatt annak növendékeként előbb a németországi Friedrichshafenbe, majd a város francia megszállása után Taldorfba került, ahol fogságba eset. A francia hadifogságból 1946. október 23-án jött haza. A dátum, hazaérkezésének napja meghökkentő.

Miután családi háttere és hadapród volta miatt az egyetemre nem vették fel, vasesztergályos tanoncként egy csepeli műhelybe járt dolgozni. Ifjúi erejét, nem mindennapi tehetségét pedig a sportnak szentelte. 1949-ben, huszadik évében már a magyar öttusa-válogatott keretének tagja, edzői szerint nagy sikerek várományosa. Pisztolylövésben legyőzte későbbi olimpiai és világbajnokunkat, Benedek Gábort. Kitűnően lovagolt, vívott, futott, úszott és versenyszerűen síelt is.

A sportpályafutást hirtelen törte derékba 1950. december 8-i letartóztatása. Többségében volt hadapródiskolás barátaival együtt, összeesküvés, hazaárulás vádjával állították bíróság elé. Ügyükben négy halálos ítéletet hoztak, három társát felakasztották. Attila a koncepciós perekre jellemző súlyos ítéletet, 15 évi börtönbüntetést kapott.

Rabként először a budapesti Gyűjtő fogházba, majd a váci börtönbe vitték, ahol a "Füveskert"-i költők, írók: Béri Géza, Kárpáti Kamil, Szathmáry György, Tollas Tibor és Tóth Bálint barátságukba fogadták és verselésre, műfordításra bíztatták. Tehetsége átütő erejű volt. Első versét, az ”Így bocskorosant” érett, teljes értékű versnek ismerték el a szakértők. Később ezt további nagyformátumú versek, műfordítások követték.

Így bocskorosan

Így bocskorosan úgy-e megnevettek,
hogy márványt törni hegynek indulok?
A számon pimasz mosolygás a jelszó,
füttyöm csibészes: én is feljutok!

Nincs tömött zsákom s hegymászó botom,
segítő kezet tán egy társ sem ad,
de vihart-oldó déli szél kölyök-
fejemre borzol lágy barackokat!

s a hegytetőn majd minden mezt lehántva,
én is kacagva szélnek öltözök,
karjukra fűznek mind a fénynyalábok,
s eltáncolunk a fejetek fölött!

Így bocskorosan úgy-e megnevettek,
hogy márványt törni hegynek indulok?
A számon pimasz mosolygás a jelszó,
füttyöm csibészes: én is feljutok!

(Vác, 1954. május)

1954. július 18-án, a nagy dunai árvíz idején a váci börtönből megszökött. Korábbi sportteljesítményei jelentősen közrejátszottak abban, hogy a medréből kiáradt, jeges Dunát átúszva, veszélyes helyzetek sorozatán át bejutott Budapestre. 3 nap múlva árulás következtében elfogták. Szökéséért további 3 év szigorított börtönt kapott. A váci fogda, majd az ottani rabkórház és a pesti Gyűjtő kisfogháza (a siralomház) után a márianosztrai börtönbe került, ahol a szigorított sötétzárka lakója lett

1956. október 30-án kiszabadult. Szabadságharcosként november 4-étől részt vett az utcai harcokban ahol hasznát vette hadapródi kiképzésének, és Németországban szerzett harctéri tapasztalatainak. A Rókus kórháznál két szovjet tankot kilőtt, de egy harmadik T–34-es gépfegyversorozatából halálos lövés érte. 24 éves volt. A költő földi maradványainak végső nyughelye ma a Kerepesi temető 21-es parcellája.

Forrás: underhang.freeblog.hu