Jégzajlás, rügyfakadás, tűz - Debrecen, 1956

Buda Ferenc Kossuth-díjas költő, műfordító 1936. november 3-án született Debrecenben. Már fiatalon verseket írt, 1956-ban három verse miatt börtönbe került. A börtönből kikerülve csak segédmunkásként tud dolgozni, tanulmányait azonban folytatja, a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar szakán diplomát szerez. Kecskeméten és Kerekegyházán tanít, 1970-86-ig a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársa, 1986-tól a Forrás irodalmi folyóirat főmunkatársa. Az Írószövetség Duna-Tisza-közi csoportjának titkára volt. 2002-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Verseiben az élet és a költészet szoros összekapcsolódását figyelhetjük meg. A költészetet az élet mércéjével méri. Máig őrzi a költői szó erejébe vetett hitet. Verseinek megformáltsága mögött az anyaggal küzdő ember mesterségtiszteletét érezzük. A világgal folytatott küzdelemtől az azonosulásig, az öntanúsítástól a kételyek megfogalmazásáig, a viaskodástól a megértésig vezetett a költő útja.

A közép-ázsiai török nyelvű népek világa erősen foglalkoztatja, többször járt Kazahsztánban és Kirgiziában, műfordításkötetei jelentek meg.

Buda Ferenc jelenleg Tiszakécskén él feleségével. Hat gyermek édesapja és hat unoka boldog nagypapája.

A Kossuth-díjas költő Jégzajlás, rügyfakadás, tűz című írását portálunk folytatásokban közli. A visszaemlékezés az 1956-os debreceni eseményeket meséli el egy húszéves egyetemista nemzetőr szemszögéből. (Megjelent a Látó című szépirodalmi folyóiratban.)

Az alábbi fejezetcímekre kattintva olvashatja el az elbeszélést.