Néhány nappal ezelőtt A Nőtanács mosolya című undok firkálmányomban becsmérlő szavakkal illettem az MSZP azon szórólapját, amely a debreceni polgárokhoz szólt. Azt nehezményeztem, hogy a reklámanyag többes szám első személyben fogalmaz meg olyasféle mondatokat, miszerint: "kívül-belül felújítottuk Debrecen több bölcsődéjét", "korszerűsítettük a Bartók Béla utat", "akadálymentessé tettük az Idősek Klubját". Visszataszító fröcsögésemnek (amit azóta nagyon megbántam) az a tény szolgáltatott alapot, hogy Debrecen immár tizenegyedik éve fideszes vezetésű város.
Azóta megtudtam, hogy nem az MSZP nézett hülyének, hanem én voltam nagyon de nagyon hülye, amiért még csak nem is sejtettem, hogy Debrecen voltaképpen mindent az MSZP-nek köszönhet. Hosszú-hosszú ideje dolgozik a cívisvárosban egy titkos földalatti mozgalom, amiről egyelőre nem árulhatok el többet, elvégre titkos. Legyen elég annyi, hogy a titkos földalatti emeszpések éjszakánként előbújnak a föld alól, és a sötétség leple alatt óvodákat újítanak fel, szociális otthonokat akadálymentesítenek, kerékpárutat építenek és villamoshálózatot fejlesztenek. Láthatatlanul és önzetlenül, akárcsak Timur és csapata.
Szóval, most végre megvilágosodtam, és már tudom, ott a helyem közöttetek, szegfűs fiúk-lányok, ti munkásosztály élcsapata! Hogy bizonyítsam lojalitásomat, mindjárt adnék is pár ötletet, mi minden szerepelhetne még a legközelebbi parlamenti választások MSZP-s szórólapján, hogy sikerüljön meggyőznünk csodálatos mivoltunkról a keményfejű cíviseket. Íme!


(És még olyan tanulókkal is toleránsak voltunk, mint a közismerten nyilas Misi.)

