Kósa Lajos nem tudja, kétszáz év múlva létezni fog-e Magyarország

2010. január 21. - 02:34

Meghallgattuk Kósa Lajos évértékelését. Amikor is vége lett az ünnepélyes külsőségek között elkövetett teátrális semmitmondásnak, rögvest szerettem volna egy olyan világot vizionálni magamnak, amikor is nem a polgármester értékeli saját teljesítményét, hanem azt rábízza másra. Talán megkímélhette volna magát attól a vádtól, hogy az egész rendezvény az öntömjénezés jegyében zajlott.

Debrecen polgármesterének jól tapintható érzéke van a a hibák erényként való bemutatására, és kifogva a kritikusai vitorlájából a szelet, a veszteséget is haszonként tálalja. E képessége rögtön megmutatkozott, az ipari park sikerességénél, amikor is elmondotta, hogy Debrecen város stabilitását jórészt az adja, hogy a városban nagynevű multinacionális cégek telepedtek meg, akiket a magyar piac hektikussága nem zavar, mert nemzetközi piacokra termelnek, így nem érezték meg a válság negatívumait.

Ebből az állításból ugyebár sok minden következik. Ez azt is jelenti, hogy a polgármesterünk, aki egy nemzetinek mondott párt alelnöke, inkább szereti, ha nem magyar, hanem multinacionális vállalatok telepszenek meg a város határában. Nem számol azzal a magatartással, mely e cégeket jellemzi, például, ha az életszínvonalat és a jövedelmeket az elvárt európai szintre kívánjuk emelni, a multi már települ is Pakisztánba. Márpedig mi nyilván el kívánjuk érni az európai életminőséget mielőbb. A mi polgármesterünk gyakorlatilag a város teljesítményének értékelésében meg sem említette a helyi vállalkozókat illetve szerepüket.

Debrecen polgármestere a város tartozásállományának növekedését egy aránypárral kívánta érzékeltetni, melynek alapját a város tulajdona képezte. Matematikai képességeim nem voltak elegendők ahhoz, hogy a helyszínen tisztán láthassak a számokat illetően, az bizonyos, hogy a jelenlegi adósságunk megközelítőleg 19 milliárd, a négy évvel ezelőtti számot nem említette, így a növekményt csak becsülni tudtam. Az elmúlt négy évben mintegy hét milliárddal növelték a város adósságát.

Ő a megközelítésében, mely egészen álságos, a pénzügyi válsággal próbálta menteni a menthetetlent, mely védekezés miatt ők (egyébként jogosan) folyamatosan támadják a balliberális kormányt. Kósa Lajos szerint a tartozásunk növekedése nem is jelentős. Nyilván azért nem nyomasztja őt, mert nem neki, hanem nekünk, adófizetőknek kell majd ez ügyben helytállnunk. Ő, mint polgármester, egyszer csak veszi a kalapját és továbbáll, mi pedig itt maradunk a 19 milliárdos számlával.

Az általa vetített sikerességet, mely már-már evidenciának tekinthető, mi debreceniek nem is tudom miért nem érzékeljük. Miért csak mindig másoktól, innen távol élőktől halljuk a mi sikerességünket? A sikeresség ítélete nem a városlakóktól származik, például azoktól, akik a Simon István utcában küzdenek a mocsárral, és süllyednek az utca sarába nap mint nap. Nem is azoktól akik a Péterfia utcai hajléktalan melegedő környékén élnek, és nem a Petőfi téri vállalkozóktól, akik nap mint nap a cigány bűnözők áldozatai, és a város nem tesz értük semmit. És meg kell kérdezzem, hogy ma lehet-e sikeresnek minősíteni egy városvezetést, amelyik ilyen adósságot hagy maga után?

Szeretném óvatos kritikával illetni polgármesterünk Máraitól kölcsönzött hasonlatát is, mely a sirály látásának jobb- és baloldaliságát kívánta párhuzamba állítani a mai magyar társadalom polarizációjával. A probléma valós, és az ötlet is értékelendő, bár már nem teljesen aktuális, mivel mára olyan politikai erők nőttek naggyá, főként a Jobbikot megemlítve, mely képes volt átlépni ezen a mesterségesen gerjesztett megosztáson, és tömegeket is átsegített rajta. A probléma Kósa vonatkozásában az, hogy a hasonlat a Fidesz alelnökének a szájából hiteltelennek tűnik. Már csak azért is mert e megosztásnak a Fidesz volt az egyik főszereplője, amit most szeretne feledtetni.

Lassan átlátható az a színfalak mögötti összejátszás, amikor is leosztották a szerepeket, s bár viták voltak, de a viták csak arról szóltak, hogy a következő négy esztendőben ki játssza a jó és ki a rossz rendőr szerepét. Igen. Jó volna ha valaki szólna nekik, hogy tudjuk, rájöttünk. Rájöttünk, hogy az igazi tét nem a kormányzás, hanem a parlament megtartása volt.

Ők együtt, a parlamenti pártok egy ideje, pontosan a parlamenti küszöb 5%-os elfogadásától kezdve játsszák a parlamenti kiszorítósdit, mert ma a legjobb üzlet parlamenti pártnak lenni. Nem igazán lényeges hogy ki kormányoz. Persze több a pénz, de meg lehet oldani. Úgy, ahogy megoldja a Fidesz is.

A piac felosztatott! A Fidesz ugyanazt teszi az önkormányzatoknál, amit az MSZP tesz a kormányon, és kölcsönösen elnézik egymásnak. A technika ugyanaz, a pénz kicsit kisebb, na de a sok apró forintból csak „elvegetálnak” ők is.

Lassan megszoktuk, hogy ilyen közállapotok vannak. Kósa látvány-városépítése sok mindent eltakar, melyről csak egy teljes számonkérés ránthatja le a leplet. Tudjuk, halljuk az ügyeket, látjuk a gazdasági erővonalakat, a személyeket a városvezetés körül legyeskedni, egyszer csak kiesnek itt is azok a csontvázak.

Azonban Kósa Lajos polgármesteri beszámolójának volt egy momentuma, mely fölöttébb sértette a fülemet. Valószínűleg azzal a szándékkal, hogy a polgármesteri teljesítményének mértéket adjon és a város stabilitására hívja fel a figyelmet, esetleg vannak olyan információi a LIKUD-tól mint testvérpárttól, melyek még nem publikusak, azt mondotta, hogy azt nem lehet tudni, hogy kétszáz év múlva létezik-e Magyarország, de Debrecen bizonyosan létezni fog.

Kérem a tisztelt olvasót, ne kételkedjen, higgyen a szemének, mint ahogy az állításomnak is. Ezt elmondta Kósa Lajos egy cívis városban, telt ház előtt, és le is ment az emberek torkán. Nem volt egy ember, akinek rebbent volna a pillája, engem és két barátomat kivéve nem volt egy pár, akik egymásra néztek volna, aki felhördül, neadjisten fütyül vagy beszól. A technika, kérem, működik. Óvatosan, cseppenként kapjuk a „mérget”, hogy szokjuk a gondolatot.

Ilyet egy felelős polgármester nagy valószínűséggel nem mondhat, főként cél vagy megbízás nélkül. Netán az ország új gazdái már becsomagoltak, és várják, mikor foglalhatják el az új hazájukat? Láthatóan megvannak az embereik, akik felkészítenek bennünket, hogy ne legyen oly nagy trauma az érkezésük.

Gratulálunk, Kósa Lajos!

V.S.