A Székely Hadosztály emlékére

2010. január 21. - 12:23

A főleg Partiumban és Észak-Erdélyben működő Székely Hadosztályt, Székely Különítmény néven, Kratochwill Károly ezredes szervezte meg székely és erdélyi magyar menekült katonákból, de ide tartozott a korábbi kolozsvári 38. honvéd gyaloghadosztály maradványa és egy kárpátaljai rutén zászlóalj is. Az alakulat legnagyobb létszáma 649 tiszt, 12 438 fő legénység, 68 löveg és egy repülőosztály volt. A Székely Hadosztály nevet 1919. január 20-án vették fel, amikor már harcban álltak a 26 ezer fővel támadó román megszálló sereggel.

1919 áprilisában a székely hadosztály utánpótlás nélküli egységei kemény harcot folytattak az Erdélyt megszálló román csapatok ellen, nagy veszteségeket okozva azoknak. Az oláhok a környék magyar lakosságán álltak bosszút. Köröstárkányban 1919 április 19-én a református templom előtti téren 91 civil lakost mészároltak le, akik 204 árvát hagytak maguk után. A mészárlás helyén ma emlékmű áll.

„Soha többé katonát nem akarok látni!" - mondta Linder Béla hadügyminiszter. „Bármiféle jogtalanságot el kell viselnünk, nincs más politikánk, mint az antanttal való barátság" - vallotta Károlyi Mihály. Az őszirózsás rezsim rendeletekkel tiltotta meg, hogy a hadsereg fegyveresen álljon ellen a Magyarországot felosztó román, szerb és csehszlovák erőknek. A Királyhágón túl viszont ellenállás szerveződött. A székelykocsárdi Maros-híd őrsége kijelentette: „Inkább itt halunk meg, de nem adjuk Erdélyt."

A Székely Hadosztály helyzetét nehezítette az, hogy a Tanácsköztársaság alakulatai ellenségként tekintettek rá, sőt, számos csetepaté is volt a két fegyveres erő között. A két tűz közé került székely harcosok egy része 1919. április 26-án letette a fegyvert a román hadsereg előtt. A román megszállók a tiszteket és több katonát egy ideig Brassóba internálták, majd hazaengedték őket. A többség tovább harcolt, egyesek a Tanácsköztársaság hadseregében, felszabadítva a Felvidéket Eperjesig, mások a nyugaton harcoltak és az osztrák csapatok ellen védték Magyarországot. Ez utóbbi során az ún. Rongyos Gárda soraiban küzdöttek, s létrehozták a de facto Lajtabánságot.

(Zene: Cseh Tamás - Bajtárs, ma még tán csak öt perc az élet)