Látszat, megoldás, látszatmegoldás

2009. június 10. - 18:13

Lakner Zoltán politológus, a Vision Consulting politikai elemzője szerint az MSZP hiába próbált ijesztgetni a kampányban a Jobbikkal, mivel a Jobbik épp egy olyan témát és annak egy olyan látszatmegoldását mutatta be, ami az MSZP-szavazók tömegei számára nem volt ijesztő, az „a maga lehengerlő egyszerűségében hatalmas vonzerőt jelentett”.

Nem akarok én álnaív lenni, tudom jól, hogy ha Lakner Zoltán bármiféle pozitívumot írna a Jobbikról, akkor másnap már nemhogy politikai elemző, de portás sem lehetne a Vision Consultingnál, mégis, ez a "látszatmegoldás" kifejezés nálam kiütötte a biztosítékot.

Lakner minden bizonnyal a cigánykérdésre céloz fent idézett szavaival, ezt nem nehéz kitalálni. Jómagam úgy vélem, ez ügyben az egyetlen halovány pozitív kezdeményezést a Fidesz követte el a kormányzati ciklusa elején, amikor iskolalátogatáshoz kötötte a családi pótlék kifizetését. Ennyi. Mindösszesen ennyi, amit ez az úgynevezett politikai elit az elmúlt húsz évből fel tud mutatni problémakezelés címszó alatt.

Hogy a választók számára ez vajmi kevés, nos, többek között ez is fényesen bebizonyosodott június hetedikén. Nem véletlen, hogy a Jobbik éppen azokban a megyékben ért el az országos átlagot is jóval meghaladó sikert, ahol a cigányság aránya is jóval meghaladja az országos átlagot.

Magyarországon él, virul és egyre szaporodik egy olyan réteg, amelynek tagjai csak a jogaikat ismerik, a kötelességeiket nem. Amelynek tagjai nem a munka, hanem a szociális segély mentén rendezik be az egész életüket. Amelynek tagjai természetesnek veszik, hogy a többségi társadalom eltartja őket, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Amely réteg tagjainak megtanították, hogy az általuk elkövetett bűn nem bűn, mert elég kiejteniük olyan varázsszavakat, mint mélyszegénység, megélhetési bűnözés, rasszizmus, és máris mentesülnek cselekedetük következményeitől, akárcsak az a nagykövet, aki kimondja a "diplomáciai mentesség" kifejezést.

Mi a jelenleg regnáló hatalom válasza a problémára? Mi az elképzelésük ezen réteg társadalomba való integrálásának megoldására? A pozitív diszkrimináció és az elvtelen segélyezés. Nos, én ezt nevezem látszatmegoldásnak, kedves Lakner Zoltán! Mert hogy mindez hova vezetett, azt ma már egyre több honfitársunk látja, tapasztalja, érzi a saját bőrén. Június hetedikén közel félmillió választópolgár mondott határozott nemet erre a látszatmegoldásra.

Június hetedikén közel félmillió választópolgár nyilvánította ki, miszerint elege van abból, hogy nap mint nap rettegnie kell ezen réteg tagjaitól a saját településén, a saját házában, az orvosi rendelőben, kórházban, szórakozóhelyen vagy akár fényes nappal a nyílt utcán.

Elege van abból, hogy rettegve kelljen reggelenként útnak indítania a gyermekét, vajon éri-e aznap megaláztatás az iskolában, netán kirabolják, megverik, megkéselik, megerőszakolják, vagy beérik annyival ezen réteg apró termetű képviselői, hogy ma sem lehet tőlük normálisan tanulni és tanítani az osztályteremben.

Elege van abból, hogy ezen réteg integrációja címén számolatlanul ömlik a pénz mindenféle alapítványokhoz, kisebbségi önkormányzatokhoz meg más gyanús szervezetekhez, ahol azt a pénzt valakik az utolsó fillérig lenyúlják, anélkül, hogy bármiféle eredményt fel tudnának mutatni az integráció, a felemelkedés, a munka és a tanulás világába való be- és visszavezetés terén.

És nagyon, de nagyon elege van abból, hogy az ő és szerettei bőrére olyan politikusok kísérletezzenek mindenféle látszatmegoldásokkal, akik soha életükben sem cigányt, sem putrit nem láttak még testközelből.

Hogy a Jobbik megoldása lehengerlően egyszerű, azzal egy percig sem vitatkozom. Épp az egyszerűségében áll a nagyszerűsége. Ahogy mondani szokták, józan paraszti ésszel is belátható, és olyan egyszerű, hogy az alábbi, egészen könnyen értelmezhető mondatokkal is leírható.

Állítsuk vissza a csendőrséget! Többé ne fordulhasson elő a legkisebb településen sem, hogy egy "egyszerű" tyúklopási ügyre csak legyintsen a hatóság. A lopás az lopás, a bűn igenis legyen elfogadhatatlan és tolerálhatatlan, akármilyen súllyal esik is latba a törvény előtt.

Szüntessük meg a feltétel nélküli segélyezést! A rendszeres szociális segélyt egyrészről közmunka-kötelezettséghez kell kötni, másrészt a segélyt vagy annak egy részét nem készpénzben, hanem alapvető szükségletek (élelmiszer, ruha, gyógyszer, iskolai felszerelés stb) kielégítésére fordítható jegyekben kell folyósítani. A családi pótlék kapcsán pedig meg kell fontolni, hogy az csak két vagy három gyermekig járjon, afelett pedig adókedvezmény formájában lehessen igénybe venni.

Töröljük el a lopás 20.000 Ft-os szabálysértési értékhatárát! Többé ne fordulhasson elő, hogy erre szakosodott bűnözői hordák megszálljanak egy üzletet, számológéppel a kezükben, és 19.900 forint értékű áru összegyűjtése után fizetés nélkül, röhögve távozzanak, létszámbeli és sérthetetlenségi tudatuk fölényes vigyorával az arcukon.

Ha egy gyermek nem éri el az átlagos értelmi és szocializációs szintet, akkor kisegítő iskolában, javító-nevelő intézetben vagy más speciális intézményben a helye, tekintet nélkül a származására és a bőre színére, nem pedig olyan gyerekek között, akik tanulni és közösségi élményeket átélni járnak az iskolába, nem fegyelmet bomlasztani, mobiltelefont lopni meg tanárt verni.

Felejtsük el egyszer s mindenkorra a pozitív diszkriminációt! A törvény egyformán vonatkozzon mindenkire. Mert az odáig nagyon rendben van, hogy ebben a hazában ne érhessen senkit bántódás pusztán a származása miatt, de az már vérlázító, hogy valakik a származásukra hivatkozva gyakorlatilag törvényenkívüliséget élvezhessenek!

Lehet, hogy Lakner Zoltán szemében mindezek látszatmegoldásként minősíthetőek. Én viszont azt mondom, próbáljuk ki végre ezeket a megoldásokat, aztán nézzük meg, lesz-e látszatja.