Egy (lehet) a tábor és egy a zászló…?

2010. március 1. - 19:56

Bajnai Gordon búcsúzó beszédében nem a libákról értekezett a nemzet templomában, hanem sokak számára meglepetést jelentő kérdésre irányította rá a figyelmet. Mondom sokak számára, de nem számunkra, hiszen mi lakossági fórumainkon már egy éve mondogatjuk, hogy összeállhatnak az állampárt utódpártjának és a polgári liberálisoknak a politikusai egy nagykoalícióba, csak hogy a Jobbik erejét semlegesíthessék.

Bajnai szörnynek nevezte a Jobbikot, mely dörömböl a nemzet templomának ajtaján, „hogy eresszük be”, mondta. No, régen rossz az, és a magyar demokráciának csúfolt torzszüleménynek tényleg már csak a kegyelemdöfése lenne, ha pont a multinacionális tőke egyik – piros színű – helytartójának kellene beereszteni a Jobbikot az országgyűlésbe, és nem a magyar embereknek, akik napról napra egyre többen mellettünk vannak és támogatnak minket.

Az alábbiakban nézzük meg, hogy mi lehetett ezzel a bejelentéssel a szándék, és mit szeretnének elérni ezzel Nagy Imre „szellemiségének továbbvivői” (sic!)? Első számú következtetésként rögtön arra kell gondolni, hogy bizony a „politikai elit” képviselői, és annak is főleg utódpárti leszármazottai félnek az elszámoltatástól, mint ördög a tömjénfüsttől, amelyet a Jobbik helyezett kilátásba a nemzet templomába bekerülvén. Ez az egyetlen – részükről érthetőnek tűnő – érv lehetne a racionalitás talaján helytálló, minden más, ami ebben az ügyben elhangzik, feltevések sorozata. Mert ha valóban megvalósulna egy ilyen visszaléptetés, az valójában éppen a Jobbik malmára hajtaná a vizet, hiszen a „vörös ördögök” (elnézést kérek a belga futballválogatott tagjaitól) szavazóiról, akik az esetek túlnyomó részében maguk is elszenvedői voltak a D209-es, Fletó, majd a modernkori Döbrögi által vezetett kormányok ámokfutásainak, nehezen hiszem, hogy bármilyen pártkérésre az örök ellenség Orbán Viktorra adnák voksaikat. Még akkor is így gondolom, hogyha Orbán közben demokratává „válik” pártutasításra.

Ez egy olyan öngyilkos lépés lenne a vörösök kampánystratégáitól, amely egy esetleges (számukra) legrosszabb forgatókönyv esetén az 1990-es mélységekbe repítené a pártot, ahol mindössze 10,89 %-ot és 33 mandátumot sikerült szerezniük. (Emlékezzenek Csurka 2002-es idétlen elszólására, amikor száz jelöltet vissza akart léptetni már márciusban Orbánék javára, rögtön ki is estek az országgyűlésből…más kérdés, hogy voltak csalások, de a tények makacs dolgok). Az utódpárt szavazóit, akik még mindig lojálisak a párthoz, és valószínűleg ha éhen halnak, akkor is azt megelőzően remegő kézzel, de határozottan a vörösökre voksolnának utolsó kívánságként, éppen az Orbán Viktor és pártja elleni utálat tartja össze, ha ez az egy motivációs tényező is megszűnne, akkor még akár dacból is, de inkább a Jobbikra szavaznának (akivel sok szavazójuk egyetért, de közel nem annyian, mint azt „független” elemzők írni szokták), és nem a narancsosokra.

Érdekes azonban, hogy Orbánék hallgatnak erről a Bajnai-felvetésről, mint a sír. A máskor oly aktív Szíjjártó Péter, aki azonnal reagál minden bejelentésre, amely a képzeletbeli ellenfél oldaláról jön, („mondjon le”…) most nem szájkaratézik. Igazából nehéz helyzetben vannak Orbánék, mert volt még egy ilyen eset 1998-ban, amikor fogadkoztak a fiúk, hogyha rájuk voksol a választópolgár, akkor nem kapja meg Torgyánt, de aztán mégis megkapta. Itt kezd kibújni a szög a zsákból, hiszen az ősi ellenségek bizony gazdasági háttérhatalmukat tekintve már korántsem annyira ellenségek, sőt, még csak nem is ellenfelek. Ezt mi, jobbikos politikusok mindenhol elmondjuk, kérdés, hogy ki jár nyitott szemmel saját környezetében, és ki az, aki a narancsos ködben nem kapcsolja fel ködlámpáit…

Számtalan olyan helyzet volt az elmúlt években, amikor a két „nagy” párt teljes egyetértésben szavazott meg komoly, jövőnket érintő beterjesztéseket. Nem sorolom hely szűke miatt fel az egészet, de egyre bővebben kitérnék. A 2009. évi CLV tv., az új titoktörvény, a minősített adat védelméről, mely törvény jelentőségét tekintve csekély médiaérdeklődést kapott mind a baloldalinak mondott, mind a jobboldalinak csúfolt médiában. Nem véletlen, hiszen a lojális szavazótáborok „fej nélküli” (értsd: összefüggésekben gondolkodni nem képes) részét mindenáron az urnák elé kell vinni. Emellett pedig a Jobbik politikusait a médiában a lehető legnagyobb mértékben háttérbe kell szorítani, és amikor be is hívják őket, akkor lényegtelen kérdésekre kell terelni a szót, és nem a mozgalom programjára. Így garantált nagyobb tömegek félrevezetése, akárcsak az elmúlt húsz évben.

A törvényt a narancsos honatyák is elfogadták, 333 igennel „robogott át” a törvényjavaslat. Gyakorlatilag lehetetlenné teszi az elszámoltatást az új törvény (április 1-vel lép hatályba), mindent bármikor titkosítani lehet. Nem véletlen ez a nagy konszenzus, hiszen a Jobbik a politikusbűnözést visszaszorítani kívánó programpontjában az elszámoltatásnak nagy szerepe van. És ki kell mondani, az elmúlt húsz évben a politikusbűnözés érintette a vöröst, a narancssárgát, a kéket, és az ibolyát is. Ezért vetette fel a visszaléptetést Bajnai, ezért hallgat Orbán, és ha majd meg is szólal, a szokásos semmit mondásával eltereli a lényegről a szót, ezért a Jobbik az első számú közellenség ma a jelenleg regnáló „politikai elit” számára.

Nem szabad elhinnie a magyar embernek azt a maszlagot, hogy a Jobbik nem esélyes a kormányzásra. Az egyéni választókerületekben is azért tűnnek esélyesebbnek a narancsos jelöltek, mert el akarják a választókkal hitetni a médián keresztül, hogy esélyesebbek. 2002-ben 95 egyéni körzetben nyertek a narancsosok, 2006-ban pedig 68-ban, miért lenne 2010-ben 176 egyéni győzelmük, annál is inkább, mert a sült galamb a szájukba nem azért repül(het) be, mert olyan jól végezték a dolgukat, hanem azért, mert a vörösök kritikán alul teljesítettek.

Csak és kizárólag rajtu(n)k, választókon múlik, hogy lesz-e elszámoltatás, eltöröljük-e a mentelmi jogot, megakadályozzuk-e a pozícióhalmozást, hogy egy fenékkel csak egy lovat üljünk meg, bevezethető lesz-e a visszahívhatóság intézménye országgyűlési képviselők esetében, nyilvánosságra hozhatók-e az ügynöklisták, visszavágjuk-e a volt nomenklatúra haszonélvezőinek a nyugdíjait, a titkosítás alól feloldunk-e olyan dokumentumokat, amelyek nem képeznek államtitoksértést (olajakták pl.), a ciklusok végén lesz-e az országgyűlési képviselők ellen, APEH által lebonyolított vagyonosodási vizsgálat, lesz-e kisebb országgyűlés, mert húsz éve halljuk, de senki nem tett ez ügyben semmit, stb.

Erő, hit és bátorság. Ebből van nekünk a legtöbb pénz és médiafelület helyett. Magyar Messiásokként itt vagyunk az ország választói előtt. Színre léptünk, hogy elhozzuk a szebb jövőt a radikális változáson keresztül a nép nevében. Hazánkban más helyzet van, mint bárhol a világon. Ady szavaival szólva „sósabbak itt a könnyek, s a fájdalmak is mások”, de éppen ezért „ezerszer Messiások a magyar Messiások.” Nincs más út!

Adjon az Isten szebb jövőt!

Erőss Bulcsú - papa.jobbik.hu