A Magyar Királyi Csendőrség

A Magyar Királyi Csendőrség feladata Magyarország vidéki területein a közbiztonság fenntartása, a törvények betartásának és a közrendnek a biztosítása volt, megalapításától, 1881-től, a 2. világháború végén bekövetkezett feloszlatásáig, 1945-ig.

A Magyar Királyi Csendőrség mindössze 11.000 tagból állott, amely a II. világháború alatt duplájára növekedett, hogy a visszafoglalt területeken is el tudja látni a feladatait, és hogy támogatást tudjon nyújtani a frontokon nagy veszteségeket szenvedett Honvédségnek is. Munkájukat békeidőben is és a háborúban is jelszavukhoz méltóan: „Híven, Becsülettel, Vitézül” végezték.

Eleinte a csendőröket a honvédek közül toborozták, szigorú válogatással. Csak azok a honvédek léphettek át a Csendőrségbe, akiknek kiváló szolgálati hátterük volt. A Csendőrség keretén belül további kiképzésben részesültek és csupán a kötelező próbaidő leteltével, valamint egy sikeresen letett írásbeli vizsga után váltak véglegesen csendőrré. A tiszteket a Ludovika Akadémián, majd végzésük után a Csendőrtiszti Tanfolyamon képezték ki, amelynek sikeres elvégzése után hadnagyként avatták fel őket. Kb. 40%-uknak jogi doktori diplomája is volt.

A Csendőrség kis őrsökre osztva látta el a vidékeken a feladatát. Egy-egy őrs 5-15 csendőrből állott, egy tiszthelyettes őrsparancsnok vezetése alatt. A csendőrök végeztek minden bűnügyi felderítést és kivizsgálást, mégpedig igen hatékonyan: nyomozásuk az estek 90 %-ában sikerrel járt. A tisztek kiképeztek, adminisztrációs feladatokat végeztek, az őrsök munkáját felügyelték és felelősek voltak minden szempontból a csendőrjeikért.

A csendőrök legfeltűnőbb megkülönböztető jele a kakastollas kalap volt. A nagy kakastoll a fekete csendőrkalap baloldalára volt erősítve. Egyenruhájuk egyébként hasonlitott a honvédek egyenruhájához. A kakastoll annyira jellemzője volt a csendőröknek, hogy sokszor ”kakastollasoknak” hívták őket.

A magyar kommunista rendszer a II. világháború végeztével feloszlatta a Csendőrséget. A Csendőrség egész testületét háborús bűnösnek nyilvánította, és ebből következően minden egyes jelen vagy múltbeli csendőrt üldözött. Az otthonmaradt csendőrök zömét bebörtönözték, sokakat az AVO-sok megkínoztak és kivégeztek. Csupán az 1989-es rendszerváltozást követően ismerték el a csendőrség jelentős szerepét a magyar rend fenntartásban. Ennek ellenére a mai Magyarországon a csendőr névnek még most is negatív kicsengése van a kommunista rendszer 45 éves csendőrség-ellenes propagandája és rágalmazási hadjárata eredményeképpen.

Forrás: csendőr.com

A Csendőrség történetének részletesebb leírásához lapozza végig az alább felsorolt fejezeteket: