A Magyar Királyi Csendőrség (4. rész)

2009. június 15. - 11:04

TISZA Kálmán – 1830-1902 (A XIX. század második felében a magyar politikai élet egyik vezéralakja. A Szabadelvű Párt alapító elnöke, belügyminiszter: 1875.III.2. - 1878.X.11., miniszterelnök: 1875.X.20. - 1890.III.13., pénzügyminiszter: 1878.X.11. – 1890.III.13., belügyminiszter: 1878.XII.5. – 1887.II.11., a király személye körüli miniszter: 1879.VII.11. – 1879.IX.25., pénzügyminiszter: 1887.II.11. – 1889.IV.9., az ezeréves Magyarország fennállás alkalmából rendezett ünnepségsorozat királyi biztosa: 1896.VI.5. – 1896.VI.8.) – tűzte zászlójára a csendőrség szervezete visszaállításának gondolatát.

TISZA azonban már a demokratikus úton választott magyar kormány alárendeltségében és a törvényes rend keretei között működő szervezetet kívánt létrehozni. TISZA kezdetben az államapparátuson belül fogadtatta el a csendőrség intézményének reorganizálására irányuló álláspontját, ennek nyomán pedig a kormány javaslata gyanánt a törvényhozó testület elé terjesztette a szervezet létrehozását tartalmazó indítványát.

A magyar országgyűlés az 1881/II.tc. „a csendőrség legénységi állománynak a kiegészítéséről” és az 1881/III.tc. „a közbiztonsági szolgálat szervezéséről” címmel fogadta el a Magyar Királyi Csendőrség felállítására vonatkozó törvényeket. Az uralkodó a törvényeket 1881. február 14-én szentesítette (1936-tól ez a dátum vált az évente megünnepelt Csendőrnappá). A szentesítés lényegében a mai fogalmaink szerinti hatálybalépést jelentett. Az Osztrák-Magyar Monarchia mindkét társországában, az Osztrák Császárságban és a Magyar Királyságban is, a legmagasabb közjogi méltóság az államfő volt. Mindkét társországnak külön államfői tisztsége volt, Ausztriában a császár, Magyarországon a király. Az Osztrák-Magyar Monarchiának nem volt közös államfője, de az osztrák császári és a magyar királyi közjogi legfelsőbb tisztségeket egyazon személy töltötte be: a Habsburg-ház feje, Ferenc József, aki egyszerre volt osztrák császár és magyar király. A magyar ügyekbe az osztrák császárnak, az osztrák ügyekbe a magyar királynak nem volt beleszólása. A magyar ügyekkel Ferenc József, mint magyar király foglalkozhatott. Királyi minőségében szentesítette Magyarország törvényeit.

A Magyar Királyi Csendőrségnek a történelmi Magyarország területére kiterjedő kiépítése három évet vett igénybe. A folyamat kiinduló bázisa az erdélyi csendőrség volt, amely a Magyar Királyi Csendőrség struktúrájába önálló csendőrkerületként tagozódott be. Mivel a csendőrök személyükben katonának minősültek, a személyi kérdések a honvédelmi tárca hatáskörébe tartoztak. A csendőrök katonai rangokat viseltek és a testületen belüli függelmi viszonyok is katonaiak voltak. A szervezet azonban a szakmai felügyelet és az anyagi ellátás, valamint minden más téren a belügyi tárca alá tartozott, mint magyar rendvédelmi testület.

A Magyar Királyi Csendőrség működési területe a vidék volt. A városok közigazgatási területére nem terjedt ki a testület fennhatósága. A szervezet működési időszakában az ország területének és lakosságának döntő többsége a „vidék” fogalom körébe tartozott. A csendőrség eredményes tevékenysége nyomán a XIX. század utolsó évtizedére a magyar vidék közbiztonsági állapotai felzárkóztak Nyugat-Európa legbiztonságosabbnak tartott térségeihez.