Kulcsár Gábor beszéde a Jobbik debreceni megemlékezésén

2010. március 16. - 13:32

1848. március 15-e a forradalom és a nemzeti önállóság szimbóluma lett, egyben a fiatalságé és a 19. század első felének költőié, akik a nép lángoszlopai és az események alakítói, főszereplői voltak. Ennek a jeles napnak a történései nemzeti mitológiánk részeivé váltak, hiszen ki ne ismerné közülünk azt, hogy mit jelentett a Pilvax-kávéház, a tizenkét pont, a Nemzeti dal, a sajtószabadság kivívása Landerer nyomdájánál, Petőfi, Irinyi, Vasvári, Jókai és a többi lelkes fiatal „szélsőjobboldali” forradalmár és nemzete ügyéért mindhalálig elkötelezett diák neve és szerepe e nap eseményeiben.

Pesten a radikális ifjaké volt az utca, akiknek emblematikus alakjává Petőfi Sándor vált. Társaival a Pilvax-kávéházból indulva ők alakították e nap eseményeit. A sajtószabadság megvalósításával, egy könnyed mozdulattal túllépve az akkori jogszabályokon, a cenzori hivatal engedélye nélkül nyomtatták ki Landerer nyomdájában a Nemzeti dalt és a tizenkét pontot. Megnyerték az egyetemistákat mozgalmuknak, így délután az eső ellenére már tízezer fős tömeggyűlést szerveztek a Nemzeti Múzeum előtti térre az akkor mintegy 110 ezer lelket számláló városban. (Vessük ezt össze a mai helyzettel, amikor a majd' kétmilliós városban 1-2 ezren mentek el a parlament feloszlatását követelni.) Itt szavalta el – a közhiedelemmel ellentétben nem Petőfi, hanem – Egressy Gábor, a kor jeles színésze a lelkes tömegnek a Nemzeti dalt.

A márciusi ifjak átállásra kényszerítették a városháza urait is, majd a nap eseményeinek betetézéseképpen a pesti nép Budára vonult, hogy kiszabadítson egy politikai foglyot, Táncsics Mihályt, ami akadályok nélkül ment számára, hiszen, ahogyan Petőfi írja Naplójában, „a nagyméltóságú Helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, és néhány perces tanácskozás után mindenbe beleegyezett”. Mindezeket az eseményeket úgy valósították meg a radikális ifjak, hogy közben nem kerültek összeütközésbe a Pest-Budán állomásozó karhatalommal. Az akkori helyőrség nagy része olasz katonákból állott ,ezek pedig teljes mértékben a magyarok törekvéseivel éreztek együtt, ennél fogva parancsnokaik körében meglehetős félelem lett úrrá, hogy egy tűzparancs kiadása esetén az első sorozatot ők maguk kapnák, így jobbnak látták nem bolygatni a kérdést. (A mai helyzettel összevetve, akárcsak a tüntetők létszámát illetően, ismét csak keserűségre van oka napjaink radikálisainak.)

Az események másik fő színtere, Pozsony volt. A pesti forradalom kezdetével nagyjából egy időben indult a diéta küldöttsége Kossuth Lajosnak, Pest vármegye követének vezetésével gőzhajón Bécsbe, hogy átadja a királynak, V. Ferdinándnak az országgyűlés felirati javaslatát, amely a polgári átalakulás és a nemzet birodalmon belüli önállóságának programját tartalmazta. A Kossuth nevével jelképezett nemesi elit, s az általa vezetett politikai harc is kulcsszerepet játszott abban, hogy 1848 március 15-ének pest-budai eseményei bekövetkezhettek. S végül is ez a valóban ELIT-nek minősülő politikusgárda alkotta meg a márciusi ifjak tizenkét pontjában is megfogalmazott, a polgári társadalom jogi kereteit és a nemzeti önállóságot garantáló törvényeket.

Megtörtént a népképviseleti alapon választott országgyűlés, a felelős nemzeti kormány létrehozása. Ezen felül a jobbágyfelszabadítás teljes, 100 százalékos állami kármentesítéssel, a földesúri járadékok eltörlése, megvalósult a közteherviselés, az Erdéllyel történő unió, a cenzúra eltörlése és a sajtószabadság, azzal a törvényi szankcióval, amely szigorúan büntette az ezzel való visszaélést, tehát a valótlan, hazug hírek közlését és a rágalmazást. Egyszóval: a reformkori nemesi elit véghez vitte a polgári átalakulást, kivívta a nemzeti önállóságot.

A reformkor és 1848. március idusának fő törekvéseit: a polgárosodást, a modernizációt és a, Kölcsey által megfogalmazott „jelszavaink valának: haza és haladás” követelményét nem lehetett gyorsan és konfliktusok nélkül valóra váltani. A világosi katasztrófa után olyan két évtized köszöntött Magyarországra, amikor nemzeti létünk és fennmaradásunk is kétségessé vált. 1848-49 áldozatvállalása és küzdelme mégsem volt hiábavaló: az osztrák nagyhatalom kénytelen volt kiegyezést kötni Magyarországgal 1867-ben, és a kiegyezés, majd a dualizmus kora, ha nem is maradéktalanul, de jórészt mégiscsak a reformkor és 1848 tavaszának eszméit valósította meg, s hazánk egy európai nagyhatalom csaknem egyenrangú társaként vett részt a közös államalakulat, az Osztrák-Magyar Monarchia ügyeinek intézésében.

A 21. század küszöbét átlépve tehát az előttünk álló feladatok jellege lényegében súlyosabb, mint 162 évvel ezelőtt: ma is feleletet kell találnunk a modernizáció és felzárkózás, valamint a globalizáció korában a nemzeti önállóság és a nemzeti kultúra megőrzésének problémájára. 1848. március 15-ének üzenete a mai nemzedékek számára tehát haza és haladás, magyarság és polgárosodás, nemzeti tradíció a modern, életerős és magyar jellegű Magyarország megteremtése és további erősítése. Csak rajtunk, a nemzet sorsa iránt érzelmileg elkötelezett embereken múlik, hogy végül a politikai értelemben vett kárhozat időszaka folytatódik tovább Magyarországon, vagy végre belépünk a politikai értelemben vett üdvösség aranykorába.

Kulcsár Gábor,
a Jobbik Hajdú-Bihar megyei alelnöke,
országgyűlési képviselőjelölt