A Magyar Királyi Csendőrség (10. rész)

2009. június 23. - 09:06

A csendőrök kiöregedésével az MKCsBK tagságának zömét ma már csendőrleszármazottak és csendőrbarátok alkotják – közülük sokukat az MKCsBK tiszteletbeli csendőrré avatott a csendőrség érdekében kifejtett munkájukért. 2007 novemberében már nem volt a központi vezetői munkákat ellátni képes eredeti csendőr, így ezt a munkát egy volt csendőr fia, v. Kőrössy Zoltán, a honlap szerkesztője vette át a még élő csendőrök kívánságára. (A honlapot legifjabb fia, László készítette és rendezi, legidősebb fia, Zoltán tartja azt fenn a világhálón, és sok csendőr barát járul hozzá a tartalmához).

Bizonyos adatok szerint 1971-ben még körülbelül 3000 volt csendőr élt Magyarországon és legalább 1100 az emigrációban. A rendszerváltást azonban csak nagyon kevesen élhették meg. A Magyarországon élő volt tisztek évtizedeken keresztül csak a legnagyobb titokban mertek találkozni egymással, az 1989-es rendszerváltást követően azonban rendszeressé váltak összejöveteleik és több csendőrséggel foglalkozó illetve támogató szervezet is alakulhatott. Napjainkban a testület egykori állományából már csak alig néhány százan élnek, akik még személyesen őrzik a testület emlékét.

A Magyar Királyi Csendőrség történetének tárgyalása nem lenne teljes a testület rendszerváltást követő rehabilitásának ismertetése nélkül. Érdekes módon maga a folyamat már korábban, pontosan 1987-ben vette kezdetét, amikor a Minisztertanács 86/1987 számú rendelete minden, a mellékletben fel nem sorolt, 1960. január 1-je előtt kibocsátott kormány-, illetve minisztertanácsi rendeletet hatálytalanított. Mivel a mellékletben nem szerepelt az 1690/1945 miniszterelnöki rendelet, ezzel „de jure” már a Grósz Károly vezette minisztertanács eltörölte a Magyar Királyi Csendőrség feloszlatását és bűnösségét kimondó paragrafusokat!

A testület egykori tagjai azonban valódi változásokat csak a rendszerváltást követően kezdtek érezni. Ekkor gyors egymásutánban jelentek meg a testületet, illetve annak egykori állományát rehabilitáló határozatok. 1990. november. 21-én a 93/1990. számú Kormányrendelet intézkedett az 1945 és 1963. között törvénysértő módon elítéltek nyugdíjcsökkenésének megszüntetéséről, illetve társadalombiztosítási és munkajogi helyzetük rendezéséről. Az áttörésre 1991-ben került sor. Augusztus 28-án az Alkotmánybíróság 44/1991. számú határozata alkotmányellenessé nyilvánította az 1690/1945. számú miniszterelnöki rendeletet, szeptember 2-án a 112/1991. számú Kormányrendelet pedig enyhítette a volt közszolgálati alkalmazottakat, köztük az egykori csendőröket érintő nyugdíjjogi hátrányokat. A folyamat lezárásaként jelent meg az 1992. évi XXXII. törvény az életüktől és szabadságuktól politikai okokból megfosztottak kártalanításáról. Meg kell itt jegyezni, hogy a testület kollektív rehabilitása a rendszerváltást követő intézkedések révén csak azokra vonatkozott, akiket koholt vádak alapján ítéltek el vagy fosztottak meg nyugdíjuktól. A csendőrség állományának azt a kis részét, akik valóban háború, illetve emberiség ellenes bűnöket követtek el, nem rehabilitálták.