Keserű narancsgerezdek

2010. május 6. - 12:29

A délvidéki magyar pártok – az MRM kivételével – a csonkaországi választások előtt nem nagyon nyilatkoztak a Jobbikról. Igaz, Ágoston és Rácz Szabó olykor figyelmeztetett a „szélsőséges magyaroroszági erőkre”, de mindez nem volt annyira szembeötlő. Biztos, ami biztos, kivárták a végeredményt. Miután kiderült, hogy a Jobbik nem lesz a mérleg nyelve a parlamentben, fellélegeztek és folytatták a déli gyümölcs nyalogatását. És ha már így alakult, a rosszindulattól és a narancslétől fröcsögő szájjal odaszúrtak egyet-kettőt a Jobbiknak.

Például Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke aggódalmát fejezte ki a Jobbik vezetőinek nyilatkozatai miatt. Papoló Pista szó szerint mondta: "Mi erre a folyamatra nem lehettünk hatással, ám azt szeretnénk, ha a magyar parlamenti és politikai életben nem adnának olyan kijelentéseket, nem képviselnének olyan álláspontokat, amelyek árthatnának a mi közösségünknek. A jobboldali opció radikális álláspontokat képvisel a múlt megítélésében, és a VMSZ nem szeretné, ha azonosítanák ezekkel az álláspontokkal”. (az idézet vége)

Egy: a magyar nemzeti közösségnek az elmúlt másfél évtizedben kevesen ártottak többet, mint a VMSZ.
Kettő: a „pásztorlegény” megnyugodhat, a VMSZ-t senki sem azonosítja majd a Jobbik álláspontjaival. Ez annyira biztos, mint ahogy Pásztorék nyelve a következő négy évben narancssárga lesz.

És megint Pásztor villant egyet. „Az etnikai incidensek már nem tekinthetők gyakorlatnak, hanem egyedi eseteknek”, jelentette ki, majd hozzáfűzte: „Az a fontos, hogy megvan az állami szervek készsége, hogy közös lépéseket tegyenek a helyzet javításáért”. Nomármost, ha az incidensek nem tekinthetők gyakorlatnak, akkor miért kellene javítani a helyzeten? Ha pedig a helyzet javításra szorul (magyarán: feszült, válságos, a délvidéki magyarság számára már-már elviselhetetlen), az bizony gyakori etnikai incidenseket is jelent. Akkor most miről beszél az „érdekvédőnk”?
Ja, már megint elfelejtettem, hogy a VMSZ elsődleges célja Szerbia bejuttatása az EU-ba. Márpedig ott „nincs helye az etnikai incidenseknek”.

Találkozott Egeresi Sándor tartományi elnök és Ivica Dacsics szerb belügyminiszter. Nem, ez nem egy vicc kezdete. Inkább egy szappanopera folytatása. Egeresi Sándor az intim légkörben zajlott tali után megállapította: „Jó az együttműködés a belügyminisztérium és a tartományi képviselőház között a közbiztonság fenntartása, a nemzetek közötti incidensek megakadályozása, valamint az erőszak és az intolerancia megfékezése terén”.
Elfelejtette megemlíteni, hogy a nemzeti érzelmű délvidéki magyar polgárok vegzálása és ellehetetlenítése terén is olajozott az együttműködésük.

„A szélsőjobb előretörése Magyarországon nem lesz kihatással a nemzetek közötti kapcsolatokra Vajdaságban” - véli Bojan Pajtics tartományi kormányfő. Mi viszont őszintén reméljük, hogy a radikális jobboldal előretörése kihatással lesz ezkere a „kapcsolatokra”, vagyis a délvidéki magyarság megvédésére.

Bandi bá baromi nagy bölcselete: „A vajdasági magyar politikai színtéren jelenleg öt párt működik, ebből a Magyar Remény Mozgalom (MRM) a szélsőjobb felé tendál (kapcsolat a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal, Jobbikkal, stb.)”
És? Hol itt a probléma? Vagy ezt a zseniális megállapítást Ágoston András dicséretnek szanta?

Bandi bá újabb baromi nagy bölcselete: „Nekünk a Vajdasági Magyar Demokrata Pártban három okunk is van arra, hogy örüljünk. Amit régen vártunk, most bekövetkezett: Magyarországon húsz év óta először a szavazók több mint kétharmada nemzeti irányultságú. Ezzel Magyarország is belépett a demokratikus európai nemzetállamok körébe”.
Ezzel csak az a baj, hogy a Fidesz egyáltalán nem nemzeti párt, akik pedig rá szavaztak, birkák. Magyarország nem oda lépett be, ahova Ágoston mondja, hanem egy szagos masszába lépett bele.

Rácz Zoltán - Маgyar Jelen - Védvonal.info