Nem lehet egy jól megírt cikkel sem visszaadni azt az érzést, ahogyan a határokon túl rekedt magyarok ragaszkodnak magyarságukhoz. Az alább idézett magánlevél azután íródott, miután a székely család gyermekruhát kapott egy magyarországi családtól.
Drága Marikám!
Ma kaptuk meg a csomagodat... Megsírattál, te!!! Nagyon-nagyon szépen köszönjük, bár szavakkal aligha tudnám kifejezni, amit érzek...
Képzeld: csonkahoni vendégeink vannak és látnod kellett volna azt a jelenetet, amikor Ákoskám az arcához szorította a Magyar Címert és az a 2 méteres Magyar Ember ezt látva könnyezni kezdett...
A gyerekek visítoztak a gyönyörűségtől! Ma délelőtt kimentünk Illyefalvára egy népművészeti boltba és vettünk Ákoskámnak egy székely inget a mellényéhez. Itt küldök pár képet róluk, nem tudok betelni velük, olyan szépek! Alig tudtam levetkőztetni a szép ruhájukból, nem akarták levetni!
Marikám, a Jóisten áldjon meg Titeket, nagyon hálás vagyok nektek, köszönjük szépen! Remélem valahogyan viszonozni tudom...
Szeretettel ölellek: Évi

kobanya.jobbik.hu