Végre lekerül a sepsiszentgyörgyi utcanévtáblákról a magyarirtó martalócok neve

2010. május 23. - 02:10

Végre lekerül a sepsiszentgyörgyi utcanévtáblákról a XVIII. század legnagyobb magyarirtását vezető martalócok neve. Román részről természetesen máris számosan védelmükbe vették e “nemzeti hősök” emlékét. De mi is történt valójában Erdélyben 1784. véres őszén-telén?

A legnagyobb megrökönyödéssel olvasom, hogy Rodica Pirvan a sepsiszentgyörgyi tanács egyik ülésén a címbeli személyekről elnevezett utca régi nevére való visszakeresztelését “provokációnak” nevezi. Hasonlóképp vélekedik Ioan Lacatusu is, akinek az a véleménye, hogy nem jó dolog, ha az utcanévadásban mellőzik a román közösség számára fontos, jeles személyiségek nevét. Érdekes megfigyelni, fejükben meg sem fordul az a gondolat, hogy nemcsak román érzékenység van, hanem magyar is. E sorok írója nem hiszi, hogy a békés együttélést szolgálja fenti parasztvezérekről utcát elnevezni, főképp a szé­kelység hun eredetmondájában szereplő Attila király helyett. Minden becsületes román és székely ember, aki ismeri Erdélyország történelmét, tudja, hogy a fentnevezettek írányítása alatt működő paraszthordák iszonyú kegyetlenséggel gyilkolták le a védtelen erdélyi magyarok ezreit. Nos, ennek ismeretében nyugodtan kijelenthetem: etnikai konfliktust nem azok gerjesztenek, akik javasolják az utcanév megváltoztatását, hanem azok, akik a magyarság megalázása céljából az ilyen elnevezések mellett kardoskodnak.

Az teljesen érthetőnek tekinthető, hogy a nacionalista román propaganda és történetírás, később a kommunista parancsuralmi rendszer az osztályharc ideológiájának eszmerendszerében hősökké emelte az 1784-es parasztlázadás vezetőit, de húszévi demokrácia után már elérkezett az idő arra, hogy a Horea, Closca és Crisan vezetésével kirobbant parasztlázadást már ne dicsőséges múltként kezeljék.

A lázadás előzményei

Az alábbiakban igyekszem röviden ismertetni az 1784-es parasztlázadást azzal a nem titkolt gondolattal, hogy a névadó bizottság, a városi tanács a tények ismeretében, elfogultság nélkül dönt a Horea, Closca, Crisan utcanév megváltoztatása, illetve megtartása kérdésében.

A történelmi ismertetőt azzal kezdeném, hogy az erdélyi román értelmiségi elit, az ortodox és a görög katolikus egyház vezetése már a parasztlázadás idején elhatárolta magát a Horea vezette mozgalomtól, ezért a néhány megyére kiterjedő gyújtogatást, szabadrablást és gyilkolást nem szabad utólag az erdélyi románság nemzeti felszabadulásáért vívott harcaként ábrázolni, mert arcátlan történelmi hamisítás. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az ártatlan emberek legyilkolását a lázadók közt lappangó szadista beállítottságú elemek hajtották végre, és a tudatlan parasztok részvételét ezekben a fosztogatásokkal összekapcsolt pogromokban az idegengyűlölet felkorbácsolásával érték el. Ne feledjük, a nép körében az ortodox papság alsó rétege a jó császár és a rossz nemesség fogalmát már évtizedek óta terjesztette!

Mivel a megyei hajdúk, tisztviselők magyarok, ezért a nemes, a vezető és a magyar fogalma a hegyi falvak lakóinak tudatában azonos, így nem volt nehéz őket a magyarok ellen hangolni, bár a lázadás fészkében, a zalatnai császári uradalomban magyar nemesi elnyomásról beszélni egyszerűen nevetséges. Megállapítható, hogy az elégedetlenség a királyi uradalomban azért alakult ki, mert az itt élő lakosság döntő többsége korábban kibújt az osztrák kincstárnak fizetett, alacsonynak mondható taksák, szolgáltatások kötelezettsége alól, amelyet 1772-ben a lakosság tényleges létszámának megfelelően kiigazítottak, így hirtelen megemelkedtek az adóterhek. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy a jobbágyokat korábban nem akadályozták az ún. regále jogok használatában, akkor érthető, hogy az 1780-as évek elején a kincstári birtokon élők valóban elégedetlenek voltak. Az elégedetlenség tehát érthető, de nem magyarázható meg az, hogy miért nem a földesúr vagy a Bécsben székelő császár-király ellen irányult?...

Teljes cikk: TörténelemPortál.hu