Gyűrött „komenista” zsebkendők

2010. május 26. - 11:37

Harminc évvel ezelőtt múlt ki a délvidéki magyarság hóhéra, Josip Broz Tito. Noha természetesen elejétől kezdve tudtak mindazokról a gaztettekről, amelyeket a „puha diktátor” elkövetett a nemzettársaik ellen, egyes itteni magyar „értelmiségiek” mégis töretlen lendülettel szolgálták a rémuralmát. Akadnak közöttük olyanok, akik ugyan nem tagadják, hogy jelentős szerepet töltöttek be a titoista rezsim propaganda gépezetében, de mégsem marcangolja őket a lelkiismeret, mert szerintük Tito végül „sok jót tett az itteni magyarokkal” (miután ugyebár elrendelte és megszervezte 50-60 ezer ártatlan magyar lemészárlását). És olyanok is akadnak, akik szintén több évtizedig gyalázatos, undorító módon szolgálták ki Titóékat, manapság viszont arra törekszenek, hogy antikommunistának és a magyarság őrangyalának mutassák be magukat.

Ez utóbbi csoportba sorolható pl. Dudás Károly, a Hét Nap nevű VMSZ-es folyóirat főszerkesztője. Az ifjú vöröstollú publicista Dudás Tito elvtárs egyik kedvenc magyarja volt. Bolsi éveiben szívbe markoló szellemi szikrákat szórt a jugoszláv elnökhöz-elnökről. Például nagyot durrantott a Josip Broz szülőházáról készült riportjával, de a Nagyon fáj című verse is kétségkívül a szocrealizmus és a kommunista pátosz „remekművének” minősíthető. Ugye, mondani sem kell, hogy Dudás több vezető posztot töltött be a jugó újságírás, irodalom, kiadó tevékenység terén, ahol gyakorlatilag az élet és halál ura volt.

Aztán egyik napról a másikra, a rendszerváltással együtt Károlyunk agyában látványos fordulat következett be. Egy belső hang azt súgta neki, őrizze meg jellegzetes csöpögő-picsogó stílusát, de ugyanakkor „műveiben” cserélje ki a szereplőket. Magyarán: aki tegnap jófiú volt, az mára bűzlő hulladék és fordítva. Elvégre a szeretetet egy lépés választja el a gyűlölettől. Miért is érezné ezt másképpen Dudás? Tito tegnap még a példaképe és ihletforrása volt, ma pedig a legsötétebb emléke és lidércálma.

Károly átállását nyilván megkönnyítette az a tény, hogy a kilencvenes években megint csak egy Josipot kellett kiszolgálnia, akinek a vezetékneve ezúttal Kasza volt, és aki szintén véres komcsiként kezdte pályafutását. Dudás írta Kasza beszédeinek jelentős részét, ugyanis a VMSZ volt elnöke a legnagyobb jószándékkal sem nevezhető észkombájnnak. A két egykori jugó KISZ-es tehát kiválóan harmonizáló, meghitt kapcsolatot teremtett a délvidéki magyar „érdekvédelem” égboltja alatt.

Közben persze halmozódtak Dudás funkciói (is). A Hét Nap főszerkesztői posztja mellett a Magyar Nemzeti Tanács tagja volt, valamint büszkén helyezhette ülepét a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöki székébe. A VMSZ számára Dudás sokáig döfi káder volt, most hogy Kaszát kirúgták, ez már nem egészen egyértelmű. Szerintem azonban Dudásnak mégsem kell tartania a kiselejtezéstől, hiszen a délvidéki magyar „érdekvédelemnek” minden bizonnyal továbbra is szüksége lesz a szabad és kreatív újságírás hírhedt fojtogatójára.

Most pedig lássuk mit mondott Dudás a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség tizedik évfordulója alkalmából.

„Szégyenletes, hogy a Kárpát-medencében pont a délvidéki magyarság teszi az első helyre történelmi nagyságai között Titót, s azt hiszem, hogy sem Erdélyben, sem Felvidéken, sem Kárpátalján nincs olyan, hogy kommunista vezér vagy az államalkotó nép vezetője lenne az első helyen. Nyilvánvaló, hogy ennek mély gyökerei vannak. Abban, hogy Tito került az első helyre, abban az oktatási rendszerünknek, egészen az óvodától az egyetemig kemény szerepe volt”. (az idézet vége).

És lássuk mit (s)írt ki magából Dudás harminc évvel ezelőtt Tito halála alkalmából:

„Nagyon fáj

Arcok a színes képernyőn, arcok a televízió előtt. Könnyek a szemsarkokban ott is, itt is. Öklökben meggyűrött, nedves zsebkendők; fémmunkás ökölben, bányász ökölben, egyetemista ökölben meggyűröttek. Fiatalok arca premier planban: nyírott bajúszon csillanó könnycsepp, szemsarokból kézfejjel kitörölt könnycsepp. Elmosódik, csíkokra szakadozik a képernyő színes üvegfala. […] Soha többé lenyűgöző mosolya, súgja mellettem valaki a félhomályban, soha többé szemüvegének meleg csillanása”. (az idézet vége)

Most pedig íme pár sor A szülőházban című riportból, amely szintén Dudás tollából folyt ki 1980. május 22-én. Károlyt Tito kumroveci szülőházában kapta el az ihlet.

„A falon a régi óra, ilyen volt nagyanyám tisztaszobájában is, a szépen ütő festett falióra, most moccanatlan: ezután már mindig három óra öt percet mutat.

Titónak az elemiben hármasa volt szépírásból, végül mégis a történelem legszebb lapjait írta”. (az idézet vége)

Persze Dudáson kívül számos délvidéki magyar politikai vezér és tisztségviselő Tito büszke úttörője volt: Kasza és Pásztor (VMSZ), Ágoston és Sepsey (VMDP), Páll Sándor (VMDK)...

Egyikük sem érez szégyent és megbánást. Egyikük sem kért elnézést a délvidéki magyarságtól.

(R. Z. - Magyar Jelen - Védvonal.info)