"Férfi-e az, aki nem teszi jobbá a világot?" - Interjú egy sokoldalú jobbikos harcművésszel

2010. június 9. - 14:42

Egy ősi bushido közmondás szerint csak azt ismerheted igazán, akivel együtt harcolsz. Ezért is tartom kivételes szerencsémnek, hogy harcművészként együtt küzdhetek Ócs József barátommal, fekete öves kyokushin karate edzővel, egy szebb jövőért. Ahogy az alábbi interjúból kiderül, nem egyszerű küzdelem a miénk, jobbikosoké, gárdistáké. De hát melyik küzdelem egyszerű? Édesapám erre csak annyit mondana: "Annál édesebb lesz a győzelem." És ha ő mondja...

- Józsi, kérlek, mesélj magadról, a családodról, és közös "szenvedélyünkről", a bushidóról!

- 1968. június 20-án születtem Debrecenben, jelenleg Pocsaj községben élek. Gimnáziumi érettségi után (Debrecen, Fazekas Mihály Gimnázium) a Debreceni Tanítóképző Főiskolán szereztem a tanítói diplomámat, majd húsz éven át tanítottam testnevelést és rajzot Esztár község általános iskolájában. A TF-en szereztem előbb középfokú labdarúgó edzői képesítést, majd pedig karate sportágban végeztem el az edzői tanfolyamot. 2008. nyarán mesterfokozatot (1 dan) szereztem kyokushin karate sportágban. A fiam is diákolimpiai bajnok és háromszor kapta meg a "Hajdú-Bihar megye Jó tanulója - jó sportolója" kitüntetést, míg a kislányunk négyszeres diákolimpiai bajnok, egyszeres magyar bajnok és kétszer szintén megkapta a "Hajdú-Bihar megye Jó tanulója - jó sportolója" kitüntetést.

- Úgy tudom, az esztári iskolásokkal a mai napig rekordot tudhattok magatokénak.

- Így igaz. Tanítványaimmal az esztári iskolából öt éven keresztül minden évben (az országban egyedülálló módon) bekerültünk az Egerszegi Krisztina nevével fémjelzett "Életrevaló Plusssz" országos vetélkedő döntőjébe, amit kétszer meg is nyertünk. Ezekre a döntőkre tízfős gyerekcsoportokkal indultunk, és két-három napos túlélőtúrákon vettünk részt, ahol volt sziklamászás, tutajozás, térképészeti ismeretek, közügyekben való eligazodás, stb. Itt jó hasznát vettem annak, hogy a katonaságnál felderítőként szolgáltam.

- Amerre jársz, megpezsdül körülötted a sportélet. Több csapat, illetve sportegyesületet alapítása is a nevedhez fűződik.

- Esztárban focicsapatot is szerveztem, amellyel egyszer másodikok lettünk a megyebajnokságban, majd két éven keresztül elsők voltunk úgy, hogy veretlenek tudtunk maradni végig. Ez ifi csapat volt, és én voltam az edzőjük (Blondy FC). 2003. január 5-én megalapítottam a Debreceni Kagami SE esztári csoportját, Hegedűs Lívia sensei (4 danos mester, többszörös Európa-bajnok) segítségével. Azóta az MKKSZ minden versenyén és rendezvényén részt veszünk, megismerkedtünk a többi klubbal, és számos sporttársunkkal baráti szálak kötnek minket össze.

- Milyen eredményeket értetek el a csoporttal?

- Jelenleg a csoportunk 210 országos éremnél tart, és számos pályázaton is nyertünk már. A különböző érmeken túl eddig 11 magyar bajnoki címet, 10 diákolimpiai bajnoki címet szereztünk. 14 tanítványom kapta meg a "Hajdú-Bihar Megye Jó tanulója - jó sportolója" kitüntetést, 2 tanuló pedig a "Magyar Köztársaság Jó tanulója - jó sportolója" elismerésben részesült.

- Úgy tudom, két évvel ezelőtt fontos változás történt a csoport életében.

- Valóban. 2008. február elején át kellett tennünk az edzéseinket Pocsaj községbe, ezért ezután a nevünk Debreceni Kagami SE Pocsaji Csoportjára változott...

- ...és nem sokkal később a te életedben is...

- Na igen... Nézd, én nem iszom, nem dohányzom, nem drogozok. Soha nem voltam büntetve, még szabálysértésért sem. Az utánpótlás-nevelésben végzett munkámért a megyétől eddig már ötször kaptam kitüntetést. Szabadidőmben tájképfestéssel is foglalkozom, vannak zsűrizett képeim is... Mindezen eredményekkel a hátam mögött, húsz év után jogtalanul elbocsájtottak a munkahelyemről, de megnyertem a bíróságon a munkaügyi pert. Az esztári fideszes polgármester azonban büntetésből kizárta a karate csoportot az esztári tornateremből, így kerültünk át Pocsajba. Jelenleg Gáborjánban az általános iskolában dolgozom, de csak az idei tanév végéig alkalmaznak. Sajnos feleségemnek jelenleg nincs munkahelye.

- A történteknek persze nyilván semmi köze sincs a jobbikos szerepvállalásodhoz, ugye?

- Akinek van valami sütnivalója, és nincs szemellenzője, maga is eldöntheti. Egyébként a Jobbikhoz való csatlakozásom kezdetben csak a kultúra miatt történt, érdekelt az elhazudott történelmünk. De aztán a Magyar Gárda üldözésekor, illetve a cigánybűnözés robbanásszerű terjedésével ráébredtem, hogy az egyetlen erő a Jobbik, amelyik kimondja az igazat, és amely a nemzet megmentésére hivatott. Azóta a Jobbikkal harcolok, és remélem, jobbá tudjuk tenni ezt az országot. Mindig felemeltem a szavamat az integrált oktatás és a pozitív diszkrimináció ellen, kaptam is érte eleget. 2009. augusztusában alapítottuk meg a pocsaji alapszervezetet, aminek az elnöke lettem. A választási kampány során tartottunk egy lakossági fórumot, amin gárdisták is részt vettek, ezért a pocsaji fideszes polgármester kizárta a karate csoportomat a pocsaji tornateremből. Azóta minden módon megpróbálnak ellehetetleníteni, de nagy fába vágták a fejszéjüket.

- Nem kis kihívás. És mi a helyzet a te kihívásaiddal?

- Szakmailag szinte mindent elértem már, sajnos az anyagiakra ez nem vonatkozik, tisztes szegénységben élünk, ami elég elkeserítő tud néha lenni. De büszke vagyok a családomra, tanítványaimra és a barátaimra. Mindenben a maximumra törekszem, de csak tisztességes eszközökkel, sportszerűen teszem. Van egy jelmondat, és én mindig is eszerint próbáltam élni: "Férfi-e az, aki nem teszi jobbá a világot?” Hát én a magam szerény eszközeivel ezen fáradozom: próbálom jobbá tenni a világot.

Az alábbiakban bemutatunk néhányat Ócs József festményei közül. Akiket komolyabban érdekelnek az alkotások, ide kattintva jelezheti szerkesztőségünk felé.

(A képek kattintásra nagy méretben nyílnak meg.)