A Jobbik bárándi elnökének a trianoni fáklyás felvonulás után elhangzott beszéde

2010. június 14. - 19:32

Trianon 90. évfordulójára fáklyás felvonulás keretein belül emlékezett a Jobbik bárándi szervezete 2010. június 4-én. A felvonulás a helyi Jobbik ötletére a bárándi Művelődési Ház szervezési segítségével valósult meg. A fáklyás felvonuláson a bárándi Hagyományőrző Műhely jóvoltából énekek és imák hangzottak el. A felvonulás után a Trianon-emlékműnél tüzet gyújtottak az emlékezők és Magyarország feltámadásáért imádkoztak. A felvunulás záró akkordjaként a Jobbik helyi elnöke osztott meg a hallgatósággal egy pár Trianonhoz fűződő gondolatot.

Erdős Zsolt beszéde alább olvasható:

Kedves Emlékezők!

90 év telt el a magyar nemzet történetének legnagyobb tragédiája óta! 1920. június 4-én íratták alá Magyarországgal az első világháborút lezáró trianoni békediktátumot. A világon sehol nem rekedt olyan számú kisebbség a természetes nemzeti határain kívül, mint esetünkben. Az 1920-as diktátum következtében 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza a Magyar Királyság lakóinak a száma. Az országhatárok meghúzása még nagyjából sem követte a nyelvi vagy nemzetiségi határokat. Sok esetben egységes, tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak. A békeszerződés eredményeképpen a Magyar Királyság elveszítette területének több, mint kétharmadát.

Hogy mit vettek még el tőlünk a „békeszerzők”?

Padányi Viktort, a magyarok egyik tudós emberét idézném.

„Elvettek minden arany-, ezüst-, réz-, vas- és sóbányát, elvették a szénbányák 80 %-át, az erdők 90 %-át, elvették az ország egyetlen tengeri kikötőjét, Fiumét. Elvették a színmagyar Csallóközt, Biharországot, Székelyföldet. Elvették Klapka György legendás várát, Komáromot; elvették egykori koronázó városunkat, Pozsonyt; elvették Rákóczi fejedelem városát, Kassát; Thököly fejedelem városát, Késmárkot; elvették Eperjest, Iglót; elvették Nagyváradot, 17 királyunk temetkezési helyét; elvették Kolozsvárt, Gyulafehérvárt, Marosvásárhelyt, Brassót, Szebent, Aradot, Temesvárt, Szatmárt; elvették Újvidéket, Szabadkát, Zentát, Torontált; elvették és idegen uralom alá helyeztek csaknem 4 milliónyi magyart és több mint félmilliónyi németet, akiknek eszük ágában sem volt akár szláv, akár román fennhatóság alá kerülni, sőt még a magyar címerből is eltulajdonították a hármas halmot és a kettős keresztet, mert a tótoknak még az is megtetszett.”

Nagyon sokat lehetne mesélni Trianon utóéletéről. Beszélhetnénk Horthy Miklós kormányzó sikeres határrevíziós eredményeket hozó politikájáról, lehetne taglalni a Kádár-rendszer Trianon kérdéséhez való viszonyulását, de fel lehetne róni az ún. rendszerváltó pártok rovására az elmúlt 20 év elmulasztott, fel nem ismert határrevíziós lehetőségeit.

Én úgy gondolom, hasznosabb viszont, ha előretekintünk és a jövőre nézve megkeressük Trianon felülvizsgálatának lehetőségeit és a magunk lehetőségeihez mérten megpróbáljuk orvosolni Trianon ránk hagyott örökségét.

Ehhez első lépésként szakítani kell azzal a tévhittel, hogy Trianon felülvizsgálata lehetetlen. A magyar nemzet újraegyesítése, nemhogy nem teherbírás az országra nézve, hanem épp ellenkezőleg: gazdasági érdek. A magyar gazdaság számára kitörési pont, ha a határokat felülírva egységes gazdasági térként kezeli a magyarlakta területeket.

Előrelépéshez azonban szemlélet váltás nélkül nem várható. Meg kell végre értetni, hogy az elcsatolt testvéreink nem jelentenek veszélyt sem a magyar társadalombiztosítási rendszerre, sem a munkahelyek vagy a nyugdíjak biztonságára nézve.

Reménykedésre adhat okot, hogy 2010-ben végre történt előrelépés Trianon kérdésében. Immáron emléknap keretein belül emlékezhetünk meg Trianonról és az Országgyűlés egy újabb adósságát törlesztette azáltal, hogy a magyar állampolgárság felvételének lehetőségét kiterjesztette a határon túli magyarságra.

De örömünk nem lehet teljes addig, amíg olyan gyalázatok, mint a szlovákiai nyelvtörvény érvényben tud maradni. Ezen gyalázatok kizárására halaszthatatlan a szomszédos országokkal áruló módon köttetett alapszerződések felülvizsgálata.

Ezen kívül minden eszközzel támogatni kell a gúnyhatáron túli magyarság önrendelkezési jogait. Ukrajna és Szerbia majdani EU-s csatlakozását csak akkor szabad megszavazni, ha cserébe elérhető az ottani magyarság számára az autonómia.

A kapcsolatok ápolásán túl ki kell építeni egész Kárpát-medencére a nemzeti jogvédelem rendszerét. Elfogadhatatlan, hogy ne kapjanak nemzeti jogvédelmet azok, akiket azért bántalmaznak a környező országok soviniszta elemei, mert azok magyarul mernek beszélni.

Nélkülözhetetlen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom által életre hívott Remény Háza Program kiszélesítése. Ennek lényege, hogy azokon az elszakított részeken, ahol szórványban élnek a magyarok felvásárolnak egy helyi ingatlant, azt felújítják és kialakítanak ott egy helyi központot. Ezek az ún. Remény Házai jogsegélyt biztosítanak az ott élőknek, munkaközvetítőként és kulturális központként is funkcionálnak. De a Remény Háza lehetőséget nyújt, hogy keretein belül egymásra találhasson magyar termelő és vásárló, vagy akár leendő magyar családok alapítói is. Az első Remény Háza a délvidéki Torontáltordán épült fel.

Végül meg kell említenem fontos láncszemként az egységes oktatás fontosságát. Meg kell alkotni és a nemzetközi irodalom részévé kell tenni a valódi magyar történelmet és kultúrát bemutató köteteket. Ezzel ellensúlyozható a szomszédos államok történelemhamisításai, amelyek hatalmas károkat okoznak a határon túli magyarságban.

Látható tehát, hogy az elcsatolt területek életének javítása nem hiú ábránd csupán, hanem egymásra épülő logikus és reális feladatok sorozata.

Ne hagyjuk magunkat megosztani!

Én arra buzdítanák tehát mindenkit, akinek fáj Trianon és fontos neki a nemzet újbóli egységesítése, lehetőségeihez mérten a maga módján vegye ki a részét a munkából és az előttünk álló feladatokból.

Köszönöm, hogy elmondhattam ezeket a gondolatokat!

Egy az Isten, egy a Nemzet! Igazságot Magyarországnak!

barand.jobbik.hu