Nyílt levél Bela Bugarnak

2010. június 20. - 13:52

Vážený Vojtech Bugár! Tisztelt Bugár Béla!

Talán nem sértődik meg, ha így ismeretlenül is azzal "kedveskedtem" Önnek, hogy az értelmetlen, civilizálatlan és barbár szlovák nyelvtörvény rendelkezéseinek megfelelően először szlovákul szólítottam meg Önt, és a groteszk szlovák szabályokat betartva az Ön nevét szlovákosítva tüntettem fel a címben. Azért sem lehet ez ellen kifogása, mert Ön a szlovák imperátorok egyik legszolgalelkűbb vazallusaként terveztette meg a Most-Híd névre keresztelt trójai faló választási plakátjait. Tehát ha felülemelkedtünk ezen a kis lingvisztikai problémán, rátérhetünk a tárgyra.

Ön bizonyára kéjes örömet érzett a június 12-i felvidéki választások eredményének láttán, és kaján vigyorral nyugtázta a korábban éppen Ön által vezetett Magyar Koalíció Pártjának vereségét. Bizonyára újdonsült szlovák cimborái is ekként tettek. Ön korábban egy hiteles magyar pártot vezetett (ha emlékszik még egyáltalán erre a momentumra), de valószínűleg kifizetődöbb volt a tót atyafiakkal kollaborálni, likviditási és politikai okokból egyaránt.

Ezért felsorolok most néhány olyan fogalmat, amit Önnek sem ártana ismernie: hűség, becsület, áldozatkészség, értékcentrikusság. Ezek a jelzők biztosan nem illenek a Most-Hídra, amely a választókat jócskán megtévesztve végül is 7 magyar és 7 szlovák nemzetiségű politikust juttatott a pozsonyi törvényhozásba.

Önök nacionalistának és a XIX. századi dohos szagot árasztó atavisztikus képződménynek állították be a Magyar Koalíció Pártját, amely Ön szerint "felesleges romantikus képzelgéseivel" csak a soviniszta ellenségeskedést gerjeszti. Ön azzal vádolja a magyar Országgyűlést - amely a 2004. december 5-i árulást követően végre deklarálta a magyar nemzettestvérek állampolgárságának visszaadását - , hogy érzéketlen módon, a szlovák fél megkérdezése nélkül konfliktusokat robbant ki, és Ön valószínűleg nem fogja igényelni a magyar állampolgárságot. Ugyanakkor szó nélkül hagyta a soviniszta Fico-Slota tandem legvadabb diktatúrákat idéző jogfosztó intézkedéseit. Egy szava nem volt az ellen, hogy a szlovák Alkotmányba iktatták, hogy aki felveszi egy másik ország állampolgárságát, az automatikusan elveszti a szlovákot.

Tudja, lehet, hogy a magyar Országgyűlés nem udvarolta körbe a szlovák politikusokat döntése előtt, de kérdezem én, az elszakított felvidéki nemzetrészen élő nemzettársainkat ki kérdezte meg akár 1920-ban, akár 1947-ben, akár a Benes-dekrétumok idején, amikor a hitlerájt is megszégyenítő módon marhavagonokba vagonírozták az embereket, hogy hová szeretnének tartozni?! Hogy egy kis batyuval meg egy adag száraz hamuba sült pogácsával a kezükben váltak hontalanná?! Hogy 1919-ben Budapest összes pályaudvarán menekültek ezrei voltak kénytelenek meghúzni magukat?! Ki kérdezte meg őket erről? Elárulom: senki.

Nem szaporítom tovább a szavakat, mert Önt úgysem hatná meg, levelem pedig úgysem ér el Önhöz, vagy ha mégis, nem lesz semmi következménye.

Még csak egy gondolat. Feltételezem, találkozott már a Bibliával. Hadd idézzek az egyik fordításból. "Az Emberfia elhagyja a világot, amint írva van róla, de jajj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna." Bármennyire is úgy tűnik, nem kifizetődő ma Júdásnak lenni. És Ézsaunak sem...

Forrás: NemNemSoha blog