A Székely himnusz és a hálás tótok koszorúja - Trianoni beszámoló

2010. június 23. - 06:32

A Trianoni békediktátum 90. évfordulójára a Magyarok Világszövetsége megemlékezést szervezett az aláírás helyszínére, a versailles-i Nagy-Trianon kastély elé. Csatlakoztak hozzájuk a Nemzeti Érzelmű Motorosok, akik Budapestről elmotoroztak Trianonba, de még Brüsszelben petíciót adtak át az EP-képviselőknek. A rendezvényen a debreceni Jobbik két tagja is részt vett.

Négy busz indult a csonkaországból, amelyeken a Kárpát-medence minden szögletéből érkezett magyarok zarándokoltak nemzetünk vesztőhelyére. Ami különösen megható volt, hogy az emigráció is képviseltette magát: egy hölgy Melbourne-ből, egy idős székely néni és a fia pedig Chicagóból repültek Budapestre, hogy nekivágjanak a mintegy 20 órás buszozásnak. A helyszínen csatlakoztak az európai emigrációban élő véreink: szép számmal jöttek Stuttgartból, Zürichből, de jelen voltak Franciaországban és Angliában élő és dolgozó magyarok is. Nem magyarok a rendezvényen jóformán a HVIM franciaországi tagozata, vagyis Nicolas de Lamberterie-ék voltak csak. Nemzeti radikális körökben jártas olvasóink ismerhetik a nevét – ő és néhány barátja a magyar ügy mellett elkötelezett elzászi fiatal, akik velünk együtt küzdenek a nemzetek keresztény Európájáért.

A szervezés sajnos nem volt a legjobb, részben emiatt, részben pedig közlekedési okokból jó egy órás késéssel kezdődött az eredetileg nyolc órára hirdetett megemlékezés. A mintegy ötszáz főt számláló tömegben inkább középkorúak voltak jelen, fiatalabbak kevésbé. A kastély előtt a sárospataki 8Kor Színház társulat műsorában versek, idézetek, illetve Kormorán- és Ismerős Arcok-dalok hangoztak el.

Felszólaltak magyarországi és Franciaországban élő magyar jogtudósok és történészek, valamint közéleti személyiségek is. Beszédet mondott Rácz Sándor, az MVSZ tiszteletbeli elnöke, de nagy ovációt okozott a hír bejelentése, hogy jelen van EP-képviselőnk, Morvai Krisztina, illetve Gaudi-Nagy Tamás is. Utóbbi fel is szólalt, majd a rendezvényt Patrubány Miklós, az MVSZ elnökének beszéde zárta. Ezalatt a jelenlévők felemelték mind a 64 vármegye fából kifaragott címerét.

Mivel az engedély csak délig szólt, a Szózat és a Székely himnusz, valamint némi fotózás után visszamentünk Versailles belvárosába, és francia motoros rendőrök kísérték fel a buszokat.

A megemlékezés délután négy órakor folytatódott, a versailles-i Szent Lajos Katedrális előtt, szabadtéren. Az addigi mintegy három órában jómagam és néhány jobbikos fiatal visszamentünk a kastélyhoz, hogy a Kis-Trianon kastélyt is megnézzük. Ekkor vettünk észre egy, tótok által elhelyezett koszorút. Szlovák nyelvtudás nélkül is megállapítottuk, hogy nem elítélik, hanem megköszönik a diktátumot. Sunyin helyezték el, miután a tömeg elment onnan. A koszorút leszedtük, a szalagot pedig odaadtuk Gaudi-Nagy Tamásnak.

A katedrális lépcsőin beszédek és imádságok hangzottak el, majd délután fél ötkor, az aláírás pillanatában ötperces néma gyászállás következett, a jelenlévők a zászlóikat félárbocra engedték. A délutáni megemlékezés előtt és után a résztvevők többnyelvű szórólapokat osztogattak a járókelőknek és a turistáknak, amelyből tájékozódhattak a hazánkat ért igazságtalanságról.

Hazaindulás előtt még fakultatív programok keretében megnéztük Párizs nevezetességeit. Meg kell említenem a francia rendőrök korrektségét és segítőkészségét, melyet itthoni kollégáiktól ritkán tapasztalhatunk.

Nem ez volt az első megemlékezés Trianonban – négy évvel ezelőtt a Kárpátia együttes szervezett tiltakozást és koncertet a helyszínen – de vélhetően nem is az utolsó. Hiszen amíg legalább a magyarlakta területek nem jutnak vissza hozzánk, addig kötelességünk emlékezni és emlékeztetni.

Szebb jövőt!

Jobbikos Tibi
Debrecen