Sajnálom, Robert!

2010. június 23. - 23:49

Akár ezt is mondhatta (volna) Robert Ficónak a szlovák köztársasági elnök, Ivan Gasparovic miután találkozott a miniszterelnökkel, aki bejelentette neki (magyarul): „a kutya se áll vele szóba”! Vagyis egy hűséges ebe, Slota és a nemzetiek minden bizonnyal megelégedtek volna az asztalról lehulló csontokkal is, de ők kevésnek bizonyultak.

Fico és Gasparovic viszonya felhőtlenül jó volt az elmúlt kormányzási időszakban. Mindig jól kijöttek, és támogatták egymást a különböző törvények kapcsán, amelyek ugyebár államérdekből születtek, és szükséges volt meghozni őket. Különösen a felvidéki magyar lakosságot érintő kérdésekben fújták ugyanazt a nótát.

A leköszönő miniszterelnökkel nem tárgyaltak a parlamentbe bejutott jobbközép pártok, esélyt sem adtak a mélynemzeti érzelmű szlovák hazafinak. A parlamenti választásokat magasan megnyerő Irány-Szociáldemokrácia párt vezére így magára maradt. Fegyverhordozói és hűséges ebei elhulltak, vagy fogatlan kutyaként ugatnak majd tovább a törvényhozásban.
Mást egyelőre nem tehetnek. A háttérben - tudjuk - többen is dolgoztak azon, hogy Fico pártja partnert találjon és koalíciót tudjon kötni, de tervük dugába dőlt. Hiába vetettek be egyes katolikus főpapokat, hogy a kereszténydemokratákat rábírják a koalícióra Ficóval, nem sikerült megbontani az eddig elszánt egységet.

Gasparovic szomorú lehet azért is, mert a szlovák miniszterelnök már nem tud kiállni mellette, a különböző nemzeti rendezvényeken ország-világnak megmutatni, hogyan kell büszkének lenni a szlováknak - nemzetiségére és fiatal államára. Az elnök maga maradt... Egy időre biztosan. Hogy hosszú vagy rövid lesz-e ez az idő, a négyeken múlik. Ők ígérik: változás jön, jobb lesz minden. Még a magyarkérdés kezelésében is.

Biztosan: mert nem vulgár-nacionalista kormány áll majd szemben a felvidéki magyarokkal, hanem egy visszafogottabb, más munkamódszereket alkalmazó, ám Szlovákia szuverenitását az eddigihez hasonlóan féltő-óvó politikusok ők is, akiknek szintén fáj - a búcsúzó Fico-érában többször hangosan is kimondták -, hogy mi, magyarok itt, Szlovákiában még mindig 10 százaléknyian vagyunk! És ezen ők is változtatni akarnak.

Ebben a kérdésben hát nem is kell érzékeny búcsút venniük Robert Ficótól. A nagy szakítás a szocialista és a liberális piacszemléletben lesz. Ezen bukott meg minden összemesélési kísérlet az elmúlt tíz napban is.

Robert Fico most hát háttérbe vonul. Igaz, mint kivert kutya kerülgeti majd a házat, és keresi a rést, ahol visszafurakodhatna a gazda udvarába, s ez sem lesz könnyű menet az őt felváltók számára.

Egyelőre azonban mást nem tehet: marad az ellenzékiség, és ezen a hű barát, a legfőbb közjogi méltóság, maga az államfő sem tudott segíteni. Csak annyit mondhatott: Sajnálom, Robert!

Mi, nem annyira...

Karaffa Attila - Felvidék Ma