Stoffán és a nemzetiségek – avagy, ha egy „übermensch” politizál

2010. június 26. - 08:14

Reflexió Stoffán György: Novák és a nemzetiségek – avagy, ha egy proli politizál c. írására

„Nem tudom van-e Novák Elődnek bármilyen fogalma is arról, hogy mit jelentett egykor a német kisebbségi lét Magyarországon. Bizonyára nincsen, mert hiszen akkor ilyen primitív és sértő hangot nem ütött volna meg” – indítja mondandóját Stoffán úr. Stoffán úr! Hol van a PRIMITÍV és SÉRTŐ hang? Nincs idézve, nincs leírva, vagy nem meri leírni, márpedig – akár ezért, vagy azért – enélkül hiteltelen, méregkeverő, gyűlöletbeszéd minden szava.

Meggyőződésem, hogy Novák Elődnek, mint nekem és sokmillió magyarnak nagyon is van fogalma a „német kisebbségi létről”, hiszen ez a náció uralkodott 400 éven át Magyarország és a magyarok felett, megfosztva jogaitól is vagyonától. (Lásd: Bethlen- Bocskai- Thököly- Rákóczi –, 1848-49-es szabadságharc okait, céljait.) Ajánlom figyelmébe Petőfi: Mit nem beszél c. versét.

Stoffán úr! Írásából úgy tűnik, hogy Stoffánnak, mint „német kisebbséginek”, mint „kisebbségi business-lovagnak” kevés fogalma (ismerete) van „saját” népe és a magyar nép történetéről. Ezért is engedhette meg magának, azt az öntelt, lekicsinylő, lebecsűlő, kioktató „übermensch”-i hangot és stílust, mely írásán végigvonul, tökéletesen tükrözve rasszista beállítottságát. No, de nézzük kisebbsége rövid történetét.

Németország a XVI. sz. elején mintegy 400 kisebb-nagyobb fejedelemségből, városállamból állt, élén a német-római császárral és a birodalmi gyűléssel. Ezen államocskák vezetői élet-halál urai voltak alattvalóiknak. Ezek a „magas erkölcsiségű”, keresztény (keresztyén) egyházi és világi uralkodók irgalmatlanul kifosztották alattvalóikat, aminek következtében megindult a reformáció (1517 ), a német parasztháború (1525), majd a vallási- és hatalmi háborúk, melyek tartottak a XVII. sz. közepéig, sőt azután is. A városokat és a falvakat a hadakozók kifosztották, felégették, lakóikat koldusokká, földönfutókká tették – a „magasabbrendű” nyugat-európai kultúra igénye és módszere szerint. Ezek a koldusokká, földönfutókká lett német, szász, sváb, zipser nincstelenek jöttek eleinte spontán, majd később szervezetten Magyarországra, az ÍGÉRET FÖLDJÉRE, a SZEBB JÖVŐ reményében. Itt ÉLETET, FÖLDET, ADÓKEDVEZMÉNYT kaptak, és EGZISZTENCIÁT építhettek. S mindezt a MAGYAROK, a MAGYAR ÁLLAM adta nekik, nem másféle náció. S ezek az emberek szabadon használhatták nyelvüket, gyakorolhatták vallásukat, szokásukat. A MAGYAR ÁLLAM soha nem rótt ki rájuk PÉNZ vagy más BÜNTETÉST, mert használták nyelvüket, élték szokásaikat. Elsősorban MAGUKNAK teremtettek értéket, s csak áttételesen az államnak. Egyébként, ami a német nemzetiség munkáját illeti, a magyarság és a magyar állam elismerte – időnként érdemen felül is. S nagyon sokan (csak!) büszke magyarrá váltak anélkül, hogy hivatkoztak volna nemzetiségi ÉRTÉK-ükre, azzal hivalkodtak volna, vagy azért külön jogokat követeltek volna maguknak, még akkor sem, ha tudtak származásukról. Úgy ír (hazudik) Stoffán, mintha a német kisebbségen kívül más, mondjuk magyarság – az a magyarság, amelynek pl. 200 ezer népdala van, a 80 milliós németségnek 8 ezer - nem is lett volna, nem is dolgozott volna ebben az országban, csak németek, svábok, szászok, zipserek -, hogy felsorolásával éljek. Ajánlom figyelmébe vitéz Somogyváry Gyula: A Rajna ködbe vész c. nagyszerű regényét, de más műveit is, hogy tisztuljon kissé „magasabbrendűségi tudattól” gőzölgő agya.

Jegyezze meg Stoffán úr: az az elévülhetetlen, kétségbe nem vonható ÉRTÉK, hogy az 1100 éves magyar állam toleranciája, (türelme, megértése), a magyar nép több ezer éves kultúrája tette lehetővé a nemzetiségek, köztük a német, „uram bocsá’!” – s az ön személyes létét! Ön nagyszerűen igazolja azt a magyar közmondást, hogy „ ADJ A TÓTNAK SZÁLLÁST, KIVER A HÁZADBÓL!” Kinek és mennyiért akar megfelelni, kedvében járni Stoffán úr?

„Sokszor megkaptuk Tőletek, nagymellényű magyaroktól a magunkét. Voltunk mi alföldi disznóólba deportálva, utaztunk mi húszkilós csomaggal kényszerből, vagonokban, s voltunk a Gulágon is, ha éppen házainkat és vagyonunkat megkívántátok, ha tudtak származásukról.”

Kérem Stoffán úr pontosítson! Kik voltak azok a nagymellű magyarok és mit kaptak tőlük sokszor? Ugyanis ez a mondat így általánosító, történelmietlen, hazug, hiteltelen kijelentés, csak magyargyűlöletre alkalmas, azt is szolgál.

„…hogy amíg mi magyarországi németek csak építettünk és tettünk a Hazánkért, a Heimatlandért, amely lehet, hogy hétszáz, de lehet, hogy csak háromszáz éve hazánk, addig Ti sohasem megköszöntétek, hanem vagy elraboltátok, vagy államosítottátok a vagyonunkat, vagy egy pillanat alatt kitelepítettetek bennünket.” Ön nem ismeri a történelmet, vagy tudatosan hazudik Stoffán. Cáfolhatatlan tény, TRIANON igazolja, hogy nem a magyarok raboltak, gyilkoltak, hanem többek között éppen a nemzetiségek, tótok(szlovákok?), oláhok, rácok. Felvidéken: marhavagonokban deportálás Csehországba rabszolgamunkára, pl. a későbbi Havel elnök famíliájába minden jogtól és tulajdontól megfosztva, kényszer lakosságcsere Magyarországra; Erdélyben: a Vasgárda, Manui-hordák baltával, fejszével, fűrésszel gyilkolták a magyarokat; Délvidéken: Titó partizánjai negyvenezer magyart gyilkoltak le „magasabb rendű és értékű szerb kommunista erkölcs” jegyében. FÜGGETLEN magyar állam soha nem bánt így polgáraival! A magyarság védelmezte évszázadokon Ny.-Európát, benne a németeket is. Ha mást állít, akkor tudatosan hazudik Stoffán úr.

Nehogy már bocsánatot kérjünk azért, mert hazát és egzisztencát adtunk németnek, szásznak, tótnak, oláhnak, rácnak!!! Nehogy már bocsánatot kérjünk azért, mert 1691-ben a török elől menekülve 100 ezer szerbet fogadtunk be Csernovics Arzén ipeki pátriárka vezetésével úgy, hogy minden, akkor a feudalizmusban lehetséges kedvezményt megkaptak, amit úgy „háláltak meg, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején gyilkolva-gyújtogatva pusztították a Délvidék magyar falvait. (Mindezeket írásos dokumentumok biznyítják.) Nehogy már bocsánatot kérjünk azért, mert az általunk, magyarok által alapított országban élni, létezni merünk. Nem kérünk, mert nincs miért és kitől bocsánatot kérni! Jegyezze meg Stoffán úr: MAGYARORSZÁG a MAGYAROKÉ, még akkor is, ha ez egyeseknek nem tetszik! (Éppen úgy, mint Franciaország a franciáké, Németország a németeké, stb., stb.) A nemzetiségeket sem illeti meg semmilyen címen sem több jog, mint a magyar nemzetet!

Stoffán úr! Nagy német öntudatára és értékteremtő kultúrájára hivatkozva, miről olyan nagyképűen kioktat bennünket, hadd idézzek egy amerikai, orosz-származású zsidó tudóst, ISAAC ASIMOVOT, aki egy alkalommal ezt mondta: csak KÉTFÉLE KÚLTÚRA van a világon – az EMBEREKÉ és a MAGYAROKÉ. Ajánlom ezt figyelmébe.

Mivel ön is javasolt egyet-mást, én is javasolnék önnek egyet: EL LEHET INNEN MENNI! Olyan „észt-osztó”, „nagyformátomú” németet, mint ön, bizonyára szívesen fogadnák a BAJORORSZÁG-i RECHNITZ-ben – nem csupán hetedíziglen, hanem örökre, mit a Trianon iránt tiszteletüket kifejező békéscsabai tótoknak is ajánlok.

Szép István

Forrás: Nemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó: Novák és a nemzetiségek – avagy, ha egy proli politizál