Dezertálás?! - avagy tovább a draskovicsi úton

2010. június 29. - 09:39

Nem hiszem, hogy van még, aki nem érzi ezt a mindent átütő bűzt, ami a jelenlegi kormány körül terjeng. Most igazán beleszagolhattunk a Viktor rendőrtiszti főiskolán elmondott ünnepi beszédében. Amit a miniszterelnökünk elmondott ill. ismételget - bár már az elemzők is kínosan hallgatnak ez ügyben - szabad fordításban azt jelenti, hogy a rendőreink közül, aki részt próbál venni az új magyar gárda, vagyis mára már a Magyar Nemzeti Gárda tevékenységében, azt ő dezertőrnek tekinti. Bár kimondani nem meri sem a Magyar Gárda, sem pedig a Magyar Nemzeti Gárda nevét, gyáván csak sejteti, ám mindenki tudja, hogy nem a polgárőrségről beszél.

Viktor ez irányú kijelentései rendkívüli félelemről tesznek tanúbizonyságot. Felmerül a kérdés, hogy egy már feloszlatott és hivatalosan (szerintük) nem működő mozgalomtól hova ez a nagy rettegés. Hiszen Orbán úr rendszerint elbagatellizálta e szervezet tevékenységét, és még két pofon mellett haza is zavarta volna őket. De hagyjuk a színjátékot és az üres mondatokat, mert érdemtelen az önök figyelmére, és koncentráljunk a többi fontos kérdésre.

Amit ma Orbán tesz, az nem más, mint az előző kormány ez irányú munkájának egyenes és zökkenőmentes folytatása. Tovább a Draskovicsi úton! A Jobbik több alkalommal figyelmeztette már a választókat, hogy az elmúlt húsz év kormányai között folyamatos volt az egyeztetés és az együttműködés bizonyos ügyben. Ez az ügy pedig a nemzet elleni konspiráció, mely még a leggondosabb takarás mellett is kitűnik.

A dezertálás, mint fogalom, rendkívül jól illusztrálja a Fidesz identitását és a nemzettel szembeni elkötelezettségét. Ugyanis a dezertálás jelentésében nem csak a fegyveres szolgálatból való szökést kritikus helyzetben, hanem az „átállás az ellenség oldalára” fogalmát is hordozza. Tehát a Gárdát és a vele eszmei azonosságot viselő nemzeti szavazókat, pártot és civil szervezeteket, szimpatizánsokat is ellenségként aposztrofálja ezzel a kijelentésével. A kérdés az, hogy akkor ő kinek az embere, ha a nemzetben gondolkodókat ellenségnek tekinti. Mert hogy nem a „nép embere”, az bizonyosnak tűnik, az legalábbis fix, hogy nem a magyar népé.

Vizsgálni volna érdemes az államfő és Pintér úr felelősségét az árvízi védekezések kapcsán is a Gárda vonatkozásában. Ugyanis a „gárdafóbia” olyannyira eluralkodott rajtuk, hogy ezáltal mulasztásos bűnöket követtek el azok ellen, akik károsultjai e katasztrófának. Nem tették meg ugyanis azt, amit egy telefonnal megtehettek volna. Mert csupán egyetlen telefonba került volna, ha képesek lettek volna leküzdeni azt a pszichikai korlátot, és a gárda teljes létszámmal és szervezetten tudott volna bekapcsolódni a védekezésbe.

A történtek után nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, hogy nem tettek meg mindent a katasztrófahelyzet elhárítására, így emberek tömegeit sodorták veszélybe, és valószínűleg az anyagi károkon is lehetett volna lefaragni kicsikét.

Viszont mozgósították a rendvédelmi erőket, akiknek a létszáma így is alacsony, és az ingyen segítség helyett, amit a nemzeti érzelmű Gárdisták biztosítottak volna, fizetett rendőri állománnyal végeztették el a munkát, akiknek a hiánya további közbiztonsági veszélyt jelentett. Talán érdemes volna tanulmányozni a bűnügyi statisztikákat, ez időszakban vajon milyen hatással volt a rendőrök távolléte, főként a cigánybűnözést górcső alá véve.

Visszakanyarodva a rendőrtiszti főiskolához, valószínűleg az NBH már felmérte, hogy a fegyveres testületekben milyen nagy a szimpátia a Gárda iránt, és ez lehetett az az információ amely Viktort ilyen súlyú kijelentésre késztette.

A beszéde vonatkozásában jelentéktelennek tűnő pontosításra is szükség van. Az emberek nem várják, hanem elvárják a kormánytól a közrend fenntartását, ugyanis ez a kormánynak kötelessége.

Az adót, mint köztudott, azért fizetjük, hogy többek között ezt a kötelezettségét tudja miből finanszírozni a kormány.

A pénzt azonban a mindenkori kormány elveszi - mit elveszi... elrabolja -, a kötelességéről pedig rendszerint megfeledkezik.

Ezért nincs semmilyen erkölcsi jogosítványa Viktornak sem kritizálni, sem pedig megtiltani a gárda ill. ahhoz hasonlatos mozgalmak munkáját és szerveződését, hiszen azt a munkát végzik önkéntes alapon, amit a kormányaink, mint kötelességüket, rendszerint nem teljesítik. Nincs sem Orbán Viktornak, sem pedig más földi halandónak felhatalmazása arra, hogy megkérdőjelezze egy nemzet önvédelmi jogosítványát, és arra kényszerítse, hogy feltett kézzel álljon a bűnözők színe elé. Aki ilyet tesz, az nemcsak a népet, nemcsak a nemzetet, de magát a tisztességet is elárulja.

Azon szánalmas hivatkozás, mely a kézivezérelt bíróságok által lett összeeszkábálva, és valamilyen megfoghatatlan embercsoport vélt félelmére alapoz, szánalmas indok a Gárda ellen, amely indok sem az alkotmányosság, sem pedig a nemzetek Istentől szerzett természetes jogi mércéjének nem felel meg.

V.S.