Ámokfutásom a Facebook nevű közösségi portálon

2010. július 14. - 08:54

Talán akkor kezdődhetett minden baj, amikor bejelöltem Szöszke Macát, Frufrus Fruzsinát, esetleg Peckes Vivient. Onnantól kezdve az eseményeket már nem lehetett kordában tartani. Mindenesetre most, amikor csüggedten ülök a romokon, és bánatos arcomat két kezembe temetem, már édesmindegy.

Az egész úgy kezdődött, hogy kitaláltam: majd én jó alaposan népszerűsíteni fogom a Szebb Jövőt a Facebook nevű közösségi portálon. Regisztráltam hát izibe, mégpedig az előnyös csengésű Szebb Jenő néven, naná, és rögvest be is jelöltem néhány ismerős harcostársat. Amikor legközelebb beléptem, örömmel nyugtáztam, hogy a rendszer a jobb oldali oszlopban magától is felkínál nekem mindenféle potenciális ismerősöket, nyilván olyanokat, akik az imént említett harcostársaknak is ismerősei. A legnagyobb lelki nyugalommal kattintgattam az illetők felkínált linkjeire, így lett csakhamar az ismerősöm például Zsiga-Kárpát Dániel, Hoppál Kál Bulcsú meg Vona Gábor.

Nem tagadom, ekkor nemcsak a büszkeség ragadott engem magával, hanem a szenvedély is, ami jó adag meggondolatlansággal és elővigyázatlansággal párosult. Már oda sem néztem, kik is a rendszer által ismerősnek felkínált személyek, csak kattintgattam válogatás nélkül, bárkire, akinek a neve a jobb oldali oszlop "Kit ismerhetek?" rovatában feltűnt.

Ekkor kerülhetett kavics a gépezetbe, sőt, nem is kavics, hanem egy jókora terméskő. Az egyik mozgalmár cimborámnak nyilván akadt valami plázacica ismerőse, akire gyanútlanul rákattintottam. A személytelen rendszer pedig automatikus módon felkínálta a plázacica további ismerőseit is, akik nyilván szintén plázacicák voltak. Én meg csak egereltem szorgalmasan, abban a boldog tudatban, hogy naponta húsz-harminc ismerőssel többnek hirdethetem az igét, miszerint a Szebb Jövőt olvasni igenis jó.

Először akkor kaptam fel a fejem, amikor a Facebook-ra belépve arról kaptam tájékoztatást, hogy nekem és bizonyos Nótár Marynak mintegy 34 közös ismerősünk van. Aztán sorban jött Sarka Kata, Kamarás Iván, Palotás Petra és Zámbó Árpi felkínálkozása (na persze, csak a rendszer által), és a folyamatot már nem lehetett megállítani.

Olyannyira nem, hogy a napokban bizonyos Pirner Almát is felkínálta nekem a rendszer, akiről megtudtam, hogy olyan filmekben szerepel, amelyek forgatókönyve nélkülözi a fordulatos cselekményszövést, és mindössze arra korlátozódik, hogy ha egy férfi és egy nő ugyanazon helyiségben tartózkodik, akkor mihamarabb essenek egymásnak illetlen machinációk felvonultatásának tömkelegével, és állítólag eközben ráadásul anyaszült meztelenek is.

De nem is ez volt fészbúkos pályafutásom csúcspontja, hanem az a momentum, amikor egy bizonyos Roland (aki nem celeb) küldött nekem egy pinki szivecskét, és engem is hasonló szívküldi akciókra biztatott. Kész. Innentől nincs hová - gondoltam én. Ám még abban a percben konstatáltam, hogy olyan kínai illetőségű Facebook-tagok is elkezdtek jelölgetni, akiknek még a nevét sem bírtam kiolvasni, szerteágazó írásjeleik következményeképpen.

Jelenleg az a helyzet, hogy a Facebook-os ismerőseim halmaza a következő összetétellel írható le:

38 % plázacica
29 % másodvonalbeli celeb
17 % termékmenedzser
6 % ügynök
4 % Balázs Pali-hasonmás
3 % bizu
2 % kínai
1 % mozgalmár

Az egyik helyi alelnököm azzal próbált vigasztalni, hogy szerinte ez egy igencsak kedvező arány. "Azok között nem olyan nagy dolog népszerűsíteni a Szebb Jövőt, akik már amúgy is szimpatizálnak velünk, Jenőkém. De mondjuk plázacicákat helyes útra terelni, na, az már küldetés!"

Tudja a fene, én valahogy mégis boldogabb lennék, ha sikerülne visszafordítanom az arányokat. Ha a Kedves Olvasó is pártolja eme szándékomat, kattintson ide izibe, nem fogom megbánni, megköszönni viszont annál inkább.

Szebb Jenő
ártatlanság

Szebb Jövő lájkolása: itt.