Tisztelt Pősze úr!
Gondolom, nem kell részletezzem, mi késztetett levelem megírására; igen, az ön Gárdával kapcsolatos nyilatkozata - és az azt követő döntés, miszerint ön már nem frakcióvezető-helyettes. No meg persze, az azt követő reagálások. Megjegyzem, csodálkozom gárdista nemzettársaim higgadtságán, én valószínűleg keményebben fogalmaztam volna, mint Kiss Róbert.
Pősze úr!
Minden tiszteletem a szólás- és véleménynyilvánítási szabadságé. Lehetne azt mondani az ön nyilatkozatára, hogy egyéni vélemény. Lehetne, persze; ha ön egyéni képviselőként szerzett volna mandátumot az Országgyűlésben. Viszont, kedves Pősze úr, az a helyzet, hogy ön azoknak a somogyországi választópolgároknak a jóvoltából jutott oda, ahol van, akik a Jobbik Magyarországért Mozgalomra szavaztak, mert elfogadták a párt programját, egyetértettek céljainkkal, kitűzéseinkkel.
Biztosan sokan voltak közöttük, akiket éppen a Gárda iránt érzett bizalom vagy esetleg a hála késztetett arra, hogy ránk szavazzon - ön most ezt a belénk vetett bizalmat köpte szembe a nyilatkozatával.
Ismétlem, azok a somogyi emberek nem önre, Pősze Lajosra szavaztak, hanem a Jobbikra és annak programjára, amit, úgy látszik, ön nem képvisel.
Pősze úr!
Az egyetlen elfogadható lépés az ön részéről az lenne, ha lemondana a mandátumáról.
Szebb, magyar jövőt!
Tóth István
ügyvezető alelnök
Dunavecsei Alapszervezet
Jobbik Magyarországért Mozgalom