Németországnak – saját megszorító csomagjának bevezetése óta – fokozottan elege van a túlköltekező és ezért segítségre szoruló tagállamokból. Hogy ezt megértesse velük, akár példát is statuálna valakin. Jó lenne, ha nem mi lennénk azok. Sajnos tökéletes alanynak látszunk.
Úgy hírlik, az IMF tárgyalásokon már nem az IMF-től kell igazán félnünk, hanem az EU-tól. A könyörtelen IMF-nél van még könyörtelenebb, és ez Angela Merkel. Merkel, miután ő maga a 90 milliárdos szigorítása következtében elvesztette szavazói felét, nem tűri tovább, hogy bárki is a németek pénzén vásárolja meg politikai népszerűségét. Kíméletlenül be akarja tartani a szigorú költségvetési politikát, mert a német szavazók ezt várják tőle, és ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy legyen esélye visszaszerezni elvesztett népszerűségét.
Az EU tagállamai közül Németország volt a legkevésbé rászorulva a megszorításokra, de ahogy ma egyre több közgazdász fogalmaz, megértette a válság üzenetét. Európa ma a világ beteg embere és képtelen lesz a jövőben fenntartani költséges szociális rendszerét. Ennek lebontásánál azonban nincs nehezebb politikai feladat, amire nem sokan vállalkoznak önként. A németek és a nemzetközi piac a görögöket végül belekényszerítette, de ők maguk önként vállalták. A görög ügy volt az utolsó csepp az EU poharában.
A német közvélemény úgy érzi, hogy egész Európa minden túlköltekező országának terhét rájuk akarják hárítani. A 90 milliárdos (egy fél magyar költségvetés méretű) csomag bevezetése után, a német politika előtt nem maradt mozgástér. Többé nem engedhet egyetlen kisebb európai államnak sem a szigorú költségvetési politikából. Ha így tenne, a német választók soha nem bocsájtanák meg neki. Így immár az EU tagállamok költségvetési politikája német belpolitikai kérdéssé vált és ennél rosszabb nem is következhetett volna be, mivel az ügy bennünket is érint.
Teljes cikk: Kovács Tibor - Zipp.hu