Elmene a szoborparkba bús Károlyi Mihály

2010. július 22. - 05:45

Az 1918-as őszirózsás puccs után a "Népköztársaság elnökévé" avanzsált Károlyi Mihályról született egy nóta, miután Belgrádban nevetségesség tárgyává sikerült tennie magát és ezzel közvetve Magyarországot is. Így szólt a csasztuska: "elmene Belgrádba jó Károlyi Mihály": Úgy tűnik, végre most egy egészen más helyre száműzik az emlékét. A választások után felállt új politikai erőtérben ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy Károlyi Mihály Országház melletti szobrára néhány tucat fanatikus balliberálsion kívül már senkinek nincs szüksége.

Én pusztán bősz humánumtól vezérelve javasolnám az illetékeseknek, hogy a rossz emlékű Rákosi rossz emlékű egykori párizsi nagykövetének (igen, még mindig a vörös grófról szól a fáma) szobrát a többi kommunista "relikvia" mellé száműzzék a szoborparkba, de ha az MSZP tucatnyira zsugorodott frakciójának akkora szüksége van rá, ám legyen, felőlem Lendvai Ildikó házának udvarán is díszeleghet Károlyi szobra.

Ennél fontosabb kérdés, hogy kinek a szobra kerüljön a kártevő gróf hűlt helyének helyébe. Több variáció is felmerült már az elmúlt hetekben, a javaslatok pedig széles skálán mozogtak, a Jobbik által javasolt Tisza István gróftól egészen a Kövér László favorizálta Kéthly Annáig. Előbbi jó ötletnek tűnik, utóbbi már kevésbé, ismervén a "szociáldemokrácia nagyasszonyának" Janus-arcú tevékenységét.

Az "adu ász" véleményem szerint Magyarország egykori kormányzója, vitéz nagybányai Horthy Miklós lehetne. Horthy ugyanis mindent képviselt, ami a Károlyi Mihályok szemében gyűlölt volt. Mert amíg a kártevő arisztokrata kedvenc mondása volt, hogy nerm kell félni még a "Mohácsnál veszélyesebb" békétől sem, és minél kisebb lesz az ország, annál nagyobb lesz ő - addig Horthy Miklós eégsz életét Magyarország szolgálatának szentelte. Ezeken a hasábokon talán felesleges is részleteznem, hogy mennyi mindent köszönhet a Trianon utáni, katlanba zárt ország Horthy Miklósnak. Adózhatna annyival a Nemzet az emlékének, hogy szobrot emel neki az Országház szomszédságában...

Forrás: NemNemSoha blog

Utóirat: Hozzá kell még tennem, hogy a szoborparkba történő átvitel sokkal humánusabb megoldás lenne, mint amit a Tanácsköztársaság idején műveltek az elvtársak köztéri szobrainkkal. Mint az köztudott, a kommunisták 1919. május 1-jén vörös drapériával takarták le a Hősök terén a Habsburg uralkodóház tagjait ábrázoló szobrokat, majd később el is távolították ezeket az ezredéves emlékműről, szétverették Ferenc József szobrát (az más kérdés, hogy 1849-es tevékenysége miatt nekem sem tartozik a kedvenceim közé a Kaiser's szalámicsalád utolérhetetlen emblémafigurája). 1945 után pedig nemes egyszerűséggel szétverték az ezeréves Magyarország emlékeit: a Szabadság téri irredenta szoborcsoportot és az Ereklyés Országzászlót (amelynek a helyén a mai napig ott éktelenkedik a megszálló Vörös Hadsereget dicsőítő betonoszlop), Tisza István, Werbőczy István és Prohászka Ottokár szobrait. (Ha igaz a fáma, utóbbi szoborrongálásban részt vett Faludy György költő is.)