Hazátlanok hőbörgése

2010. augusztus 5. - 01:11

Miközben olvasgattam az Új Szó felvidéki napilap Daniel Lipsiccel, a szlovák műállam új belügyminiszterével készített interjúját, aközben azon tűnődtem, hogy ennek az embernek vajon Fico-e a tanácsadója? Vagy ha mégsem, ami azért valljuk meg, elég valószínű, akkor szándékosan provokál-e? Végül arra jutottam, hogy egyik sem. Dányiel egyszerűen csak egy kisebbségi komplexusban szenvedő tót, aki azt hiszi, hogy mivel most egy kicsit jobban odafigyelnek a szavaira, ezért bátran kimondhat mindenféle baromságot.

Így aztán a riportba belekerült minden, ami pontosan bemutatja azt, hogy az egész szlovák világkép lényegében nem szól és soha nem is szólt másról, mint a magyaroktól való félelemről, mint a magyarok tagadásáról. Dányiel a beszélgetés folyamán egész részletekbe menő képet ad arról, hogy ez hogy néz ki közelről, hogy a frusztrált rendszer hogyan is épül fel.

Most nem mennék bele a teljes interjú ismertetésébe, csak a végéből ragadnék ki egy jellemző részletet. Az Új Szó azon kérdésére, hogy melyek magyarországi kettős állampolgárságról szóló jogszabály negatív hatásai, Lipsic a következőket válaszolta:

"Magyarország szokatlan, nem európai törvényt fogadott el, mely alapján az is kaphat állampolgárságot, aki soha nem élt Magyarországon, akinek semmi köze az országhoz. Ilyesmit tett korábban Oroszország Dél-Oszétiával kapcsolatban, vagy Románia Moldáviával kapcsolatban. Viszont Közép-Európában ez felettébb szokatlan. Klasszikus politikai taktika, hogy nacionalizmussal kell elterelni a polgárok figyelmét más, komoly problémákról. A magyar törvényre válaszként elfogadott szlovák törvénymódosítás elsősorban azoknak okoz gondot, akik külföldön éltek, kérvényezték az adott ország állampolgárságát, de így elveszítik a szlovákot. Más a helyzet azokkal, akik Szlovákiában élnek és kérvényezik a magyar állampolgárságot, holott soha nem éltek Magyarországon."

Ugye, érti mindenki? Dányiel szerint a felvidéki magyaroknak semmi közük Magyarországhoz. Azért ez elég "bátor" kijelentés, valljuk meg. Kár, hogy az újságíró nem volt rámenősebb, mert esetleg megkérdezhette volna tőle, hogy mondjuk a Benesi dekrétumok mennyire európaiak és annak a nem is olyan régen történt szlovák parlamenti megerősítése? Vajon melyik európai normában szerepel az, hogy egy ország kollektív bűnösnek bélyegezheti a lakóinak a 10 százalékát?

És vajon mennyire európai egy olyan nyelvtörvény, ami a szlováknak mondott nyelvterületen teljesen rendben valónak tekinti azt, hogy mondjuk egy reklámban csak és kizárólag angol szöveg szerepel, viszont ha csak magyar van benne, akkor azt súlyos bírsággal sújtja?

Esetleg érdemes lett volna megemlíteni Dányielnek, hogy a kettős-állampolgárság intézménye az éppen általa képviselt műállamban jóval korábban megszületett, mint Magyarországon, arról már nem is beszélve, hogy már manapság is egy sor kettős állampolgár él a Felvidéken. Vajon az miért nem zavarta az ilyen Lipsic-féléket, amikor a jelenleg Szlovákiának nevezett országban élő szerbek, vagy horvátok állampolgárságot kaptak?

Mint látható, szinte teljesen mindegy, hogy a Felvidéken éppen regnálókat Ficónak, Slotának, Lipsicnek vagy éppen Radicovának hívják. Mindegyik egy komplexusos idióta, aki azt akarja bebizonyítani, hogy a szlovák műállamnak igenis van létjogosultsága. Pedig mindannyian tudjuk, még talán legbelül ők is, hogy ez egyátalán nincs így.

Azonban a tótok hőbörgése mellett egyet mi se feledjünk.

A kettős állampolgárság szlovákiai kezelése nekünk egy óriási esély arra, hogy felborítsuk a mostani status quot, hisz a riport végén kiderül az is, hogy a jelenlegi tót vezetés nem fogja visszavonni az ellentörvényt, csak annyit lazít rajta, hogy azon szlovák állampolgárok, akik huzamosabb ideje külföldön élnek, azok megkaphassák az adott ország állampolgárságát úgy is, hogy eközben nem vesztik el a szlovákot. Azaz minden marad úgy, ahogy azt Fico kitalálta. Ez pedig, ha bátrak vagyunk, ha összefogunk, nagyon nagy lehetőség.

Ezt a kérdést egy bejegyzésben már akkor is érintettem, amikor az ellentörvény megszületett. Talán érdemes ideidézni belőle néhány gondolatot:

"Ha a Felvidéken az összes magyar, nem törődve a megfélemlítéssel igényli a magyar állampolgárságot, akkor az azt jelentheti, hogy a mai Szlovákia jelentős része egy pillanat alatt magyarok tulajdonába kerül. Nem csak egy-egy hektár, nem csak egy-egy kisebb földrészlet, hanem az egész, úgy ahogy van. Több tízezer hektárnyi föld. Vajon milyen lehetőségek nyílnak meg így, az ott egy tömbben élő magyar állampolgárok előtt? Vajon akkor majd ki vitathatja el az autonómia törekvéseket? És az elszakadásét? Vajon majd megkérdőjelezheti-e az EU, vagy más nemzetközi szervezet Magyarország azon jogát, hogy megvédje az esetleges atrocitásoktól az ott élő, kizárólag magyar állampolgársággal rendelkező tagjait?"

Persze. Tudom. Egy ilyen terv megvalósításához nagyon nagy összefogásra van szükség olyanra, amire nem nagyon volt példa az elmúlt időszakban. És igazából az sem nagyon tudható, hogy a felvidéki magyarok egyátalán akarják-e ezt, de ettől függetlenül ez egy lehetőség, egy esély, amivel még akár a történelem kerekén is tudnánk fordítani egy kicsit, örökre elhallgattatva az ilyen Lipsic-féle senkiháziakat.

Forrás: Radical Puzzle blog