A Levente-mozgalom hagyatéka

2010. augusztus 13. - 11:52

Talán csak a Magyar Gárdáról hordtak össze annyi elképesztő dolgot liberális újságírók, hazaáruló történészek, pártkatona politológusok és politikai elemzők, mint leventemozgalomról. Elképesztő a tudatlanság és a tudatos aljasság, szerencsés esetben a teljes politikai vakság, ami ezekben a megnyilvánulásokban előfordul. Ezért kell közzétenni olyan dolgokat, amikről a hungarofób firkászok sosem hallottak, az említett történésznek mondott vöröskatonák pedig olvasni sem volnának hajlandók.

Horthy és a nemzet titka

Aki csak sejti is, miféle nemzet a magyar, megesküdhetett volna, hogy a trianoni gyalázatot nem fogjuk lenyelni. Sem akkor, amikor lenyomták a torkunkon, sem az után. A második világháború után sem.

Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, aki kivételes stratéga volt, miután kezébe vette az ország maradékát, a nemzet javát szolgálta, és ebben nem volt pardon. Elsőként az oktatást és a megkínzott nemzet gazdaságát emelte fel.

Tessék figyelni a szót: revideálta a bekövetkezett nemzeti nyomort mind szellemi, mind anyagi vonatkozásában. Tíz esztendő alatt a legsúlyosabb terheket a magyar hagyományokhoz méltó módon oldotta meg. Ennek belátásához elegendő az oktatásépítésről szóló sorozatomat elolvasni.

Rendkívüli nehézséget okozott, hogy a lelki elsüllyedésből úgy hozza vissza az egész nemzetet, hogy annak nem politikus, illetve alig iskolázott tagjait ismét hittel és optimizmussal, végső soron testi és lelki erővel átszellemítve emelje fel.

Nem volt elég az Antantnak iparunkat, ásványi kincseinket aljas és hazug, magyargyűlölők kezére adni, sőt, még volt szövetségesünknek, Ausztriának is ajándékozni az Őrvidék gazdag bányáit, azt az aljasságot is elkövették, hogy meghatározták országútjaink szélességét, nehogy azon katonai erők vonulhassanak.

Európa pimaszsága és cinizmusa példátlan a történelemben: meghatározták, hogy Magyarországnak nem lehet 35 000-nél több katonája. Ezek nem vonulhattak se gyalog, se harci járművekkel a keskeny utakon.

Összehasonlításul: ma a teljes állomány, amelynek zöme íróasztal mögött üldögél a pénzünkért, 32 780 fő, mert 2009-ben a Honvédelmi Minisztérium további 3000 munkahelyet kapott.

Maradva a témánál: ha Horthy az oktatás és a túlélésben a gazdasági emelkedés revízióján dolgozott, minden világosfejű ember tudhatta, hogy határrevízióra is készül az ország. Ehhez elsősorban erős, edzett és hazaszerető, keresztény magyar fiatalokra volt szükség. A Ludovika Akadémia is működött, de szükség volt a nyomorban legyengült nemzet testi táplálására is.

Amint az Oktatástámogatásról szóló sorozatban olvasható, az 1921. évi LIII. törvénycikk testnevelési törvény volt. Amint a katonai vezetés részben hazai magyar, részben az elrabolt területekről ide menekült, tisztiiskolán megfelelően felvételizett fiatalok oktatásával a leendő vezérkart építette titokban, ugyanúgy működött ez a testnevelési törvény is. Aki olvasta a róla írottakat, emlékezhet, hogy az iskolákban végzett ifjakat is testedzésre fogták. 21 éves korig kötelesek voltak rendszeres testedzéseken részt venni. (A lányokra, mint emlékezhet az olvasó, más vonatkozott.)

Testnevelési órákon is tudni kellett bizonyos „alaki” gyakorlatokat, nem beszélve a mai cigányokat és liberálisokat oly nagyon megrémítő egyszerre lépésről, amit menetelésnek neveznek. Ez nem régen még része volt a testnevelésnek, mert egymásra figyelésre, koncentrációra és rendre nevelt. (Javaslom a törvényről írottak ismételt elolvasását.)

Ez a testnevelési törvény alapozta meg a leendő Levente Egyesületek kiképzését. Az 1921., LIII. tv-t a magyar nemzetgyűlés 1921. december 19-én hagyta jóvá.

A magyar mentalitáshoz tartozik a tervezés és az előre való gondolkozás is, ez a kijevi levéltár anyagaiban is olvasható. Ne csodálkozzunk, hogy az 1921 végén hozott törvény, amelyben a világon elsőként a magyar állam szabályozta a testnevelést, csak 1924. január 31-én kapott végrehajtási utasítást a vallás- és közoktatásügyi miniszter 9000/1924. sz. rendeletében. Meghatározta, hogy a testnevelés az állam feladata. (A mostani kormány eldöntötte, hogy a Jobbiktól lopott program alapján a hét minden napján lesz testnevelés, utána pedig visszavonta, hogy nincs elég tornaterem, mintha testneveléshez már az első napon szükség volna bordásfalra és más hasonlókra. Politikai akarat kérdése a tornaterem-építés, de a testedzés egy órányi, rendben való sétával (ha tetszik: meneteléssel) még télen is megoldható az iskola közelében, vagy épülete körül.

Hogy az állam megfeleljen a törvénynek, létrehozta a Levente Egyesületeket.

A leventék

A Levente ősi magyar személynév, jelentése: ’levő’, ’létező’. A nyelvújításkor leventére változtatott „leventa” szó értelme ’vitéz’. Régi török vagy horvát jövevényszó.
Nem untatom a szónak 1924-es többféle értelmezhetőséggel, de a (mégis) létező magyar vitéz megfelelő értelem ennek felfogására. Ehhez az Antant nem értett.

Hogy ellenőrizhető legyen a kötelező testedzés, kötelezővé tették a levente mozgalomban való részvételt. Jó megjegyezni: egészen addig, amíg nem kényszerítették a háborús idők a diákok nemzethűségének biztonsági okokból való ellenőrzésére a mozgalmat, se valláshoz, se fajhoz való tartozást nem vettek figyelembe.

Az 52000/1924. sz. vallás és közoktatásügyi miniszteri rendeletet, amely szerint legfeljebb 8 hónapig tartó, heti két órában és egy délutánon való testedzést a 800/1935. VKM sz. rendelet legalább 8, de legfeljebb 9 hónapi heti három órában való testgyakorlásra kötelezte, ennek elmulasztóját a testnevelési bizottság első ízben figyelmeztetésben, ismételt mulasztás esetén dorgálásban részesítette; továbbá kötelezte a leventéket „vallásfelekezetük rendes istentiszteletén részt venni”.

A mozgalom előzményének az 1868. évi XXXVIII. tc. által létrehozott Ifjúsági Véderő tekinthető, mely a katonai oktatást és testgyakorlást a népiskolai rendes tantárgyak sorába iktatta.

Emlékeztetőül: az 1950-es években mind az általános iskolák felső tagozatában, mind a középiskolákban kötelező tárgy volt a légoltalom.

A levente leányok

A VKM 1943. évi 9800/sz. rendelete értelmében lányok is csatlakozhattak: „A leventeleány-mozgalom célja, hogy a leányifjúságot a hagyományos női erények szellemében való nevelés útján a haza és a család szolgálatára, különösen pedig a magyar anya feladataira és a honvédelmi szolgálatra előkészítse.”

A mozgalom mint intézmény

A leventeintézmény kettős irányítás alatt működött. A felszínen a kultuszminisztérium alá rendelt Országos Testnevelési Tanács (OTT) irányította, míg a rejtett, katonai szervezetet a tanács tábornoki rangú társelnöke vezette. A szakbizottság vegyesdandár-kerületenként egy kerületi testnevelési felügyelő, vármegyénként egy testnevelési felügyelő és járásonként egy testnevelési vezető elnevezéssel álcázott hivatásos tiszt közvetítésével végezte munkáját.

Az egyesületek gyakorlatain való részvételt a hatóságok a szülőkön kérték számon, és adandó alkalommal az elmaradásokért őket büntették pénzbírsággal vagy elzárással. A leventeoktatók gyakorta tényleges tisztek voltak, akik a katonaságnál megszokott engedelmességet és fegyelmet várták el.

A honvédelemről szóló 1939. évi II. törvény a leventekötelezettséget kiterjesztette az iskolai ifjúságra is a levente-kiképzési kötelezettséget.

A katonai előképzés 1941 nyarán nyerte el végleges szervezetét, amikor a kormányzó 1941. július 18-án rendeletileg, „Legfelsőbb Elhatározás” útján „az ifjúság katonás szellemű neveléséről és a testnevelés erőteljesebb végrehajtásáról” címmel szabályozta a kérdést.

Felállították a Honvédelmi Minisztérium VIII. Csoportját „a testnevelési és sport vonatkozású ügyek intézésére”.

Mindazoknak, akiknek nem érdekük hazudni, csak arra szükséges felhívnom a figyelmét, hogy Horthy 1941. július 18-án rendelte el a katonás szellemű nevelést. Kassa bombázása pedig három héttel korábban, június 26-án történt.

Vagyis: "miről beszélünk?"

A háborús provokáció után három héttel (ezúttal is közömbös a máig megoldatlan rejtély, hogy valójában kik bombáztak), nincs abban meglepő, hogy ilyen provokáció után megkövetelték a katonás fegyelmet. A megoldatlansághoz tartozik, hogy Kun Miklós történész, akinek vonásai erősen emlékeztetnek Béla nevű nagyapjáéira, azonban nagyon messze esett a fájától, bár a Szovjetunióban született, határozottan állítja, hogy a kassai bombatámadást szándékosan, és az NKVD utasítására hajtották végre.

Az utolsó időszak

Láthattuk, hogy a fiúk és a lányok leventeszervezetei a testi-lelki erősödésre késztették, tagjaikat, ami mögött (csakúgy, mint a Ludovikán a tiszti) a honvédelmi, illetve revíziós célok húzódtak meg. Ezekhez különösebb erőfeszítésre nem volt szükség, hiszen a magyaroknak mindig fájt, és fáj is Trianon.

A trianoni diktátum kijátszása – függetlenül szükségességétől – része a magyar virtusnak.

Tiszteljük a nyilas hatalom által frontra parancsolt leventéket, hőseik hőseink maradnak.

Közülük sokan meghaltak, hadifogságba kerültek, vagy a nyugatra vonuló hadsereggel Nyugat-Európába kerültek. A leventeszervezeteket 1945-ben rendelettel feloszlatták, országos parancsnokát, Béldy Alajos altábornagyot „hazaárulásért” kötél általi halálra ítélték, de ezt kegyelemből életfogytiglanra módosították. A börtönben megbetegedett (vajon mi baja lett?), és 1946. december 22-én a rabkórházban meghalt. 1994-ben mentették fel az ellene emelt vádak alól.

A leventék hagyatéka

Azon felül, hogy mindazt példásan beteljesítették, ami az oktatási törvénykezés célja volt, a leventék a cserkészek példaképeivé is váltak. Ez kézenfekvő következmény, a cserkészet is az életre nevelt, és olyan alapelveken nyugodott (csak az akkoriról szólok), amelyek az oktatás révén váltak a tanulók benső értékeivé.

A testi-lelki építkezés éppúgy célja volt az oktatásnak, mint a folytonos testnevelésre épülő rendnek.

A testi építkezés majdnem egyértelmű: a testi erő önmagában csak edzőtermek poszterein létezik. A testedzés értelme nem a különböző étrend-kiegészítő mérgekkel és a „gyúrással” való eltorzulás. A testedzés lényege: úrrá lenni saját testünk fölött, és erősnek lenni az önvédelemre. Ez a fegyelem, ami belülről, a lélekből építkezik, de a test nem parancsolhat a léleknek. Aki nyafog, hogy izomláza van, jó példa a selejtre. Nem hindu bölcselet szükséges ehhez, hanem hittel alapozott önuralom.

A testi erő és a teherbírás szorosan összefügg, és terheink ma is vannak, nemcsak az akkori fiataloknak voltak. Ezeket hittel és erkölccsel el kell viselnie annak, aki magyar. A magyar ifjúságnak akkor is küldetése volt, ma is az van.

Olyan testedzésre, testnevelésre volt és van szükség, amely a lelket is erősíti.

A forma tisztelete nem az alak iránti hódolat, hanem a rendezett tartalom iránti szeret és vágy. Ezért helyeztek különös, mai puhányok számára túlzott hangsúlyt a „katonás” rendre, amit a szellemi értékekben is meg kellett tartani. Akinek nem rendezett, világos a világképe, aminek lényege, hogy mi a dolgok rendje a világban, annak zavaros fogalmai vannak.

Ha zavarosak a fogalmai, zavaros az erkölcse is, ami összefügg a világképpel. Ez a világlátás nem egyéni, mindig közösséghez kötött, amint az maga a jónak tartás is. Ezek a fogalmak, a szellemi értékek jellemeznek egy közösséget.

A valláserkölcsi nevelés normatív: önuralomra tanít, ezért függ össze szorosan a Levente-mozgalommal. A mozgalom ereje a normák lehető legteljesebb betartásában és a gyakorlati erkölcs értékrendjében van.

Ennek az értékrendnek volt, és elvárjuk, legyen is rendező elve a keresztény erkölcs, ahogy volt és az legyen a Szent Korona tana, ami nem pusztán ereklyének, hanem jogi személyként mindennek forrása a magyar nemzet életében, akár hisznek benne, akár megtagadják a Korona szakralitását.

A hazaszeretet, ami Isten adománya, mint maga a keresztény magyar államiság, olyan hagyatéka a leventék tiszteletre méltó közösségének, mint a becsület, a magyarok szabadsága és az önfeláldozásra való készség.

Annak kornak jeles székely íróját, Tamási Áront idézem: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan”.

E tudásnak biztonságát hagyta ránk a magyar leventemozgalom is, a világ minden gárdamozgalma között a legkiválóbb.

Szitányi György
Jobbik Oktatási és Kulturális Kabinet