Ifjúság-félrenevelés

2010. augusztus 19. - 22:56

1946 és 1948 között a kommunisták tömegesen épültek be a cserkészmozgalomba. Céljuk az volt, hogy 1948-ban beolvasszák a cserkészetet az úttörőmozgalomba. Mivel a cserkészmozgalom rendkívül erős nemzeti és valláserkölcsi alapokon állt, és képtelenség volt beolvasztani a kommunista mozgalomba, Rákosiék uralomra kerülésével 1948-ban betiltották. Ezt a műveletet „beolvasztás” néven tudatták a világgal, mintha ugyanazt tette volna a cserkészmozgalom, amit a magyar szociáldemokrácia a pártegyesítéskor; a cserkészek azonban nem egyesültek senkivel.

A cserkészet Magyarországon 1910-ben szerveződött, és 1912-ben már létrejött a Magyar Cserkészszövetség, amely az 1920-ban megalakult Nemzetközi Irodának alapító tagja lett, de az ismert történelmi körülmények miatt az 1920-as első világdzsemborin (Jamboree) még nem vettek részt a magyarok. Ezeket a világtalálkozókat négyévenként tartják.

Az 1920 utáni dzsemborikon olyan sikere volt a magyar cserkészetnek, hogy az 1933-as 4. Cserkész Világdzsemborit Magyarország rendezte Gödöllőn, 30 000 cserkész (kb. fele hazai) részvételével.

A tábor jelvénye a magyar mitológiából ismeretes csodaszarvas (külföldön fehér szarvas néven vált ismertté) volt. Erről Robert Baden-Powel (monogramja után „Bi-Pi”, a brit hadsereg altábornagya, író, a cserkészet megalapítója) ezt mondta búcsúbeszédében a gödöllői dzsemborin: „Mindegyiktek hordja a Magyar Fehér Csodaszarvas jelvényét. Kívánságom, hogy őrizzétek e jelet és emlékezzetek arra, mikor elmentek innen. Az ősmagyarok követték a csodaszarvast s ez a Boldogság ösvényére vezette őket. A Fehér Szarvast a cserkészjellem szimbólumának tekinthetjük. Ez vezet benneteket szembenézve új kalandokkal, melyekre a cserkészet céljainak követése közben akadtok.”

Csodálatos élmény volt e találkozó 60-ik évfordulóján, 1993-ban Gödöllőn látni az öreg cserkészeket, a találkozásokat, az egymásra ismerést, meghallani Sinkovits Imre mennydörgő hangját, amikor hat évtizede nem látott barátot fedezett fel, nem lehet elfelejteni. Az egész világból, aki még élt, valamiképpen eljutott ide, és Gödöllőn ünnepelte a viszontlátást. A hangulat és az összetartozás sugárzó ereje igazolta, hogy ez a szövetség halhatatlan, és Bi-Pi emléke máig eleven.

1944-ben a nyilasok tiltották be, de a háború végén napok alatt helyreállt, és folytatódott a cserkészet, és 1945-ben már a külföldi menekülttáborokban is megalakult a Külföldi Magyar Cserkészszövetség Hungarian Scout Association in Exteris néven. A külföldi szövetség párhuzamosan működött a hazaival, és hazai betiltása után e néven működött tovább 1950-ig, amikor felvette a betiltott Magyar Cserkészszövetség nevét. 1951-ben székhelyét az USÁ-ba tette át, mert oda menekült a legtöbb magyar.

Amikor a cserkészet 1989-ben itthon újraszerveződött, a külföldiek visszavették a Külföldi Magyar Cserkészszövetség nevet. Az óta ezt használják, a hazai pedig ismét Magyar Cserkészszövetség néven működik.

Az 1989 utáni időkről nem szólok, nincs értelme, hiszen a ma még mindig pártmikiegérként vegetáló és pénznyelő automataként működő úttörőszövetséggel való összehasonlítás a célom.

Szitányi György írása teljes terjedelemben a Jobbik Oktatási és Kulturális Kabinet honlapján olvasható.