Dollármilliárdok váltak hamuvá Irakban

2010. augusztus 31. - 09:43

Nem csak kilátástalannak tűnő politikai és instabil biztonsági helyzetet hagytak hátra az amerikaiak Irakban, jó néhány megígért, de befejezetlen projekt is szárad a lelkükön, amelyekkel talán segíthettek volna azon, hogy az ország lakossága könnyebben befogadja őket. A Los Angeles Times összefoglalta, hogy a töménytelen mennyiségű pénz, amelyet Irakba pumpáltak, milyen elkeserítő eredményt hozott.

53 milliárd dollárt szántak az amerikaiak az iraki újjáépítésre, azonban az eredmény közel sem megnyugtató. A tekintélyes summa még 2004-ben kezdett beáramlani az országba, amikor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a háború kimenetele nem lesz olyan gyors, mint arra George W. Bush és tanácsadói számítottak, és a hadseregnek is maradnia kell.

Taktikai szempontból szükség volt arra, hogy a lakosság szimpátiáját megnyerjék, ehhez pedig az kellett, hogy jobb életkörülményeket teremtsenek, mint amilyenek a Szaddam Huszein – rendszer idejében voltak. A kilátások – attól függetlenül, hogy háborús körülmények uralkodtak az országban – pozitívnak tűntek, hiszen a 2003 előtti időszakban a gazdasági embargó miatt Irak szörnyű állapotban volt. Bush így nem fukarkodott az ígéretekkel, amelyeket most kezdenek számon kérni a közel-keleti államban.

A beruházásokat sorban jelentették be, elsősorban 2004-ben, ezek egy részét azonban vagy el sem kezdték vagy nem fejezték be, így nemcsak az irakiak szenvedték meg az ígéreteket, hanem az amerikai adófizetők is szívhatták a fogukat a feleslegesen elköltött dollármilliók miatt. „Nagyon sajnálom, hogy Amerika sok pénzt költött el úgy, hogy annak nincsen kézzelfogható eredménye” – fogalmazott például Ali Baban, Irak tervezési minisztere, aki azért felelős, hogy ellenőrizze azokat projekteket, amelyek most kerültek át a bagdadi kormány kezébe. „Az iraki emberek sokat hallottak az amerikaiak támogatásáról, de igazából nem érezhették azt meg” – tette hozzá.

Nem véletlen, hogy a tervek így alakultak. 2004-től kezdve gyors munkára volt szükség a politikai nyomás miatt, az időközben megjelenő ellenállás, a terrorista szervezetek, majd a 2006-ban polgárháborúval fenyegető etnikai viszonyok új helyzetet teremtettek, és a korábbi egyértelmű taktika is megváltozott. A munkákat sietve fejezték be, hiszen a biztonság is egyre romlott.

Ahogy az erőszak növekedett, úgy kellett egyre több pénzt költeni arra is, hogy az építkezéseket megvédjék. Charles Ries, aki ebben az időszakban az Egyesült Államok bagdadi nagykövetségén belül a gazdasági osztály vezetője volt, úgy becsülte, a pénz 30 százaléka éppen erre ment el.

Sokat kritizálták azonban Washingtont olyan beruházások miatt is, amelyeket éppenséggel rendesen be lehetett volna fejezni. A projektek egy részét például véletlenszerűen tervezték csak meg, és a kivitelezésük sem volt megfelelő. Az irakiakat sem kérdezték meg, hogy a különböző területeken mire lenne szüksége a lakosságnak, így a helyiek nagyrészt kimaradtak ebből a fázisból.

A legszükségesebb ágazatok közül is csak az olajiparban sikerült eredményt elérni, bár ehhez is sokkal hosszabb idő kellett, mint eredetileg gondolták. Az energia – és a vízellátás azonban akadozik, az ország nagy részében csak néhány órára van áram, és a megépített vezetékek bizonyos százalékát is eleve rossz állapotban adták át. „Néha jó munkát csináltak, néha rosszat” – kommentálta a fennálló állapotokat Raad Harasz energetikai miniszter. A falludzsai szennyvízelvezető-rendszerhez az ígéretek szerint 24 ezer háznak kellene tartoznia, jelenleg ez a szám 4300. Használni azonban ők sem tudják, mert a csővezeték nincsen kész.

Házak, épületek terén is bőven van lemaradás, hiszen adtak át például úgy vágóhidat, hogy nem volt bevezetve a víz, így nem tudták volna a vért lemosni. Laura Bush first ladyként gyerekkórházat támogatott még 2004-ben, amelyet egy év múlva kellett volna átadni. A munka persze befejezetlen maradt, az épület értéke is nagymértékben nőtt azóta. Az egészségügyi központ talán most szeptemberben nyílhat meg, de az egészségügyi miniszter, Szaleh Hasnawi szerint „nagyon-nagyon sokba került”.

Bagdadban a panaszok elsősorban arra vonatkoznak, miért nem vonták be az irakiakat is a munkálatokba és a tervezésbe. Washington számára jó kifogás, hogy az iraki korrupció rendkívül kiterjedt, a 2006-os rangsor szerint például az egész világon a harmadik legrosszabb a helyzet Irakban. Könyvvizsgálók azonban a beruházások kapcsán eddig csak 34 esetben büntettek. Ettől függetlenül a Bagdadnak adott pénz egy része is elveszett, hiszen bizonyos összegekről ma sem lehet tudni, hogy pontosan hova vándoroltak.

Ali Baban szerint 1500 beruházásból 300 ellenőrzését vették át az amerikaiaktól, a maradék egyelőre bizonytalan kimenetelű, hiszen a munkák ezen hányada selejtes, rosszul kivitelezett vagy nem szükséges elvégezni. Vannak rajtuk kívül befejezetlen projektek és olyanok is, amelyeknek nincs meg valamilyen papírja (például a tervezet vagy a szerződés), amely alapján az iraki hatóságok esetleg be tudnák fejezni.

Lehetne emlegetni persze sikereket is. Épültek parkok, úszómedencék Bagdadban, kaptak mikro-hitelt kisvállalkozások, boltok, fodrászatok. Ha a kurd – viszonylag nyugodt – területeket vesszük alapul, ott is fellelni eredményeket, például az ivóvíz ellátás növekedett, és némi csúszással, de egészségügyi központokat, kórházakat is sikerült átadni. A tények alapján azonban nem meglepő, hogy Irakban jelenleg nem ezeket hangsúlyozzák.

Forrás: Jeszenszky Nóra - Kitekintő.hu