Diverzió román módra - Semmit nem változtak a módszerek Trianon óta

2010. szeptember 1. - 06:32

Hetek óta zengi a román sajtó, hogy az ENSZ-bizottság visszautasította a székelyföldi autonómiaigényt. Forrás és hivatkozás nélkül teszik mindezt, de igen nagy elégtétellel követelik Tőkés Lászlótól, vonja vissza a székelyföldi területi autonómiával kapcsolatos kijelentéseit, és leszögezik, ha egy ilyen jelentős nemzetközi fórum ebben a formában nyilvánult meg, a székelységnek tudomásul kell vennie, nem jár neki, soha nem érheti el a területi autonómiát.

Jól irányzott diverzióról van szó, a román politikum így próbálja tompítani a három magyar civil szervezet nagy port felkavaró jelentésének súlyát. Jellemző módon senki nem fáradozott, hogy ellenőrizze az információt, mert könnyen kiderült volna, semmi köze a valósághoz.

Az ENSZ faji megkülönböztetést vizsgáló, rasszizmusellenes bizottsága még be sem fejezte konferenciáját, amikor a román sajtó már a székelységnek osztotta az igét. Augusztus 27-ig üléseztek Genfben, és csak novemberben hozzák nyilvánosságra jelentésüket. Az egész folyamatnak tehát csak egy momentuma volt a Romániával kapcsolatos árnyékjelentés és kormányjelentés meghallgatása, vitája. A bizottság tagjai a konferencia alatt nem nyilatkoznak, nem mondanak véleményt, ítéletet egyik vagy másik országról. Hosszas, alapos elemzés után dolgozzák ki a jelentést, így novemberig semmit nem tudhatunk sem pró sem esetleges ellenvéleményükről. Mindezt Cunnold-Benkő Erika tisztázta, aki nem csak az árnyékjelentés elkészítésében vett részt, de beleásta magát a bizottság működésének folyamatába is.

A román sajtó tehát felkapta a politikum által bedobott hírt, s félresöpörve az újságírói alapkövetelményeket, elkezdte szajkózni, rádióból, tévéből áradt, hogy lám, az ENSZ is megmondta, szó sem lehet székelyföldi autonómiáról, no meg, hogy hihetőbb legyen a történet, ajánlják a kisebbségi törvény elfogadását. A jól irányzott félretájékoztatás szülőatyja vélhetően Petru Calian demokrata liberális képviselő, aki egy sajtóközleményben kürtölte világgá a "jó hírt", s leszögezte: az ENSZ döntése "igazságos ítéletnek tekinthető", ilyen körülmények között már nem kérhető egy régió autonómiája.

Függetlenül attól, hogy hazug, az állítás célt ért, mert a román köztudatba beivódott: az ENSZ elutasította a székelyek kérését. A későbbi cáfolatok már semmit sem érnek. Mi történik azonban, ha az ENSZ-bizottság novemberi jelentésében majd egészen más szerepel, ha netalán ajánlják a területi autonómia megadását? A román politikum és közvélemény hallgat majd "az igen jelentős nemzetközi fórum javaslatára"?

Farkas Réka - Háromszék