Tátra-1 folyamatos amnéziában

2010. szeptember 5. - 12:05

Tegnap részt vettem Országgyűlésünk egyik bizottsága – a 2002 és 2010 közötti rendőrségi visszaélések kivizsgálására megalakult – albizottságának egész napos meghallgatásán. Az albizottság négy olyan – a Gyurcsány-kormányhoz köthető – személy meghallgatását kezdeményezte, mely személyek saját életem utóbbi években történt alakulását is komolyan befolyásolták.

Ezek Kondorosi Ferenc, volt igazságügyminisztériumi közigazgatási államtitkár, Lapid Lajos dandártábornok, az országos rendőrfőkapitány volt helyettese, Boglyasovszky Csaba dandártábornok, a fővárosi büntetés végrehajtás parancsnoka, és Gergényi Péter, volt budapesti rendőrfőkapitány, a BRFK akkori vezetője.

Nem tudok, és nem akarok gyorsaságban versenyezni a profi hírszolgáltatókkal, inkább arról írok szívesebben, hogy a képviselői Irodaház III. számú bizottsági termében ülve milyen hatást váltottak ki belőlem a feltett kérdésekre adott válaszok. Reveláció élményével hatottak rám mindenek előtt, hogy ismét találkozhattam azokkal, akikkel számtalan tüntetésen vettem részt a bolsevik diktatúra elleni tiltakozásul, különösen az 1956.évi Forradalom 50. évfordulóján történt megemlékezések tragikus együttes élménybirtokosaival.

Mind a négy ember meghallgatása mély érzelmeket váltott ki belőlem, de különösen Gergényi hallatán támadt feneketlen hányingerem. A volt fővárosi kapitány megérkezése után nem sokkal, miközben az előtérben várt meghallgatása megkezdésére, odaléptem hozzá, mélyen a szemébe nézve bemutatkoztam, és beazonosítottam számára magam, hogy keretlegényei hol és mikor ütlegeltek 2006 október 23.-án. Közöltem vele, hogy egyik legfontosabb politikai célom ő és felbujtói törvény elé állítása, és elítéltetése.

Hideg, érzéketlen szemmel meredt rám, és azt válaszolta, hogy ő most kizárólag törvényes kötelezettségének eleget téve egy bizottsági meghallgatásra érkezett, és mindenfajta provokációs kísérletet visszautasít. Ez a személyes megnyilvánulás nyomta rá egész meghallgatása alatti kérdésekre adott válaszait, profi amnéziáját, és felelősség el- és áthárítását, valamint hivatkozását, hogy nyugdíjazása óta még senki nem tudta törvény elé állítani. Álláspontja szerint minden, amit tett a Gyurcsány-kormány által kinevezett budapesti kapitányi minőségében, törvényes volt.

A meghallgatást vezető albizottsági elnök és jó néhány társa rosszul volt informálva, mint kiderült a kérdezz-felelek profi hivatásos félreértő társasjátékban, mert a rádióforgalmazásban akkor hétpecsétes titokként kezelt fedőneve nem a “Terepjáró” volt, hanem a TV székház műveleti ideje alatti egész időben, és később is, a “Tátra -1″ fedőnéven intézkedett a főváros kapitánya. Természetesen ragaszkodott a jól ismert hagyományokhoz Tátra -1, amikor a legtöbb kérdésre azt a választ adta, négy-hét év távlatából nem tud már semmire sem jószerivel emlékezni, egészen a 2002-ben a Gesztenyés Parkban a Lelkiismeret 88 Egyesületi tüntetés szétverésétől kezdve több mint ötven ember letartóztatására, a 2006 okt 23.án történtekre, a könnygázgránátok ezreire, a gumilövedékekkel megnyomorítottakra, szemkilövöttekre, a sörétes vadászfegyvereket használók jelzésnélküli pribékjeire /és a felsorolás sajnos a végtelenségig folytatható/!

Mit mondjak, inkább többször kimentem a teremből, mert legszívesebben pofán vágtam volna az érzéketlen arcú pribéket, bajt hozva magamra.

A kérdezett “Tátra -1″ tettestársai ugyanígy viselkedtek.

Különös hatással volt rám egy – a Civil Jogász Bizottság 2006-os meghallgatásaiból már nagyon ismert – történet, amelyben egyik fiatal lány ő és társai kálváriáját tette közzé, most végre a sajtó széles nyilvánossága előtt. A rádió udvarán kiépített recski táborban, és a börtönben megélt élményeit tette közzé a büntetés végrehajtási intézet budapesti parancsnokával, Boglyasovszkyval és Gergényivel szembesülve, a bizottság egyetértésével.

Szem nem maradt szárazon, így az enyéim sem, sokadszorra hallva a szomorú és szívből jövő történetet. Nem úgy a két szembesített! Tátra-1 Gergényi kapitány nem akart hinni a füleinek – kétségbe vonva a lány őszinteségét -, míg a másik bűnelkövető álságosan megkísérelte utólag megkövetni a lányt a történtekért.

Összegezve, mindenkinek volt egy éppen a meghallgatás helyszínén jelen nem lévő főnöke, akire a záporozó kérdések hatása alatti válaszaikban áttolhatták az akkori döntéseik felelősségét. Senki semmire nem emlékszik arra sem, hogy kaptak e személyesen Gyurcsánytól bármire utasítást.

Gergényi kérdésre válaszolva tagadta – illetve homályos emlékeire hivatkozva hárította el – a kérdést, hogy a TV székház előtti események kapcsán kapott személyes utasítást az akkori miniszterelnöktől, és ez mit tartalmazott.

Nem nyugszom addig, amíg ezek a bűnelkövetők a törvény előtt nem fognak felelni tetteikért, mert ezt kívánja az igazságosság. Csak reménykedem, hogy a narancsos kétharmados hatalom is így gondolja!

Reiner Péter, Budapest 2010.09.04.

Forrás: Nemzeti InternetFigyelő