Nyelvhasználat 1840-ben: nem hajlandó németül levelezni Háromszék önkormányzata

2010. szeptember 7. - 22:10

Háromszéken az 1840-es éveket a nemzeti öntudatra ébredés évtizedének is nevezhetjük. A magyar nyelv használatát a társadalmi, politikai élet minden területére törekednek kiterjeszteni. E logika mentén haladva a sepsiszentgyörgyiek, de Háromszék igazgatása sem hajlandó tovább a brassói tanáccsal németül levelezni.

A katonaság konzervativizmusával és birodalmi elfogultsággal ragaszkodik hivatalos szinten a német nyelv kizárólagos használatához, ennek a szemléletnek a megváltoztatásáért szállnak harcba a háromszéki hatóságok. 1830-ban Bora Elek alkirálybíró utasítja vissza a II. Székely gyalogezred németül szóló levelét a kétnyelvűség szükségességére hivatkozva. 1833-ban a Gubernium arra utasítja a civil hatóságot, hogy ameddig az országgyűlés törvényt nem módosít, a főhadvezérségnek és az ezredeknek a székekkel folytatott levelezését német nyelven is fogadják el. Válaszlevelében a főkirálybíró arról értekezik, hogy amikor a két ezrednek német ajkú parancsnoka volt, a levelezés a szék és az ezredek között magyarul is folytatódhatott, most magyar parancsnoka van a huszárezrednek, és németül kezdtek levelezni.

Ezt a próbálkozást a polgári hatóság visszautasítja, annál is inkább, mivel a tisztviselők közül nagyon kevesen ismerik a német nyelvet, de ha a katonaság mégis megtagadná a magyarul történő érintkezés lehetőségét, akkor inkább használnák erre a célra a latin nyelvet.

Az 1840-es országgyűlésen arról is vitáznak, hogy a főhadvezérség a főkormányszékkel és természetesen a székek területén lévő mindenféle elöljárósággal magyarul levelezzenek, és az erdélyi ezredeknél a vezényszavakat magyarul is használják.

A szomszédos törvényhatóságokkal folytatott levelezések kérdésében is a magyar nyelv általánosításáért hadakoznak. 1843-ban a brassói tanács Háromszék tiszti hivatalának német nyelven írott levele indulatokat váltott ki a címzettek részéről, mint válaszukban írják az 1791-es törvénycikk a német nyelvet nem sorolta az igazgatási nyelvek közé, ezért vagy magyarul, vagy latinul írott levelezést fogadnak el.

A háromszékiek úgy gondolják, hogy – elvi kérdésről lévén szó – szükséges a főhatóság döntőbíráskodása. 1843 nyarán a főkormányszék közbenjárását kérik a brassóiak rendreutasítása tekintetében, hogy a német nyelvű levelezést azonnal cseréljék fel magyar nyelvűvel. A Gubernium 1843. szeptember 13-án kelt válaszában arról tájékoztatja a panasztevőket, hogy a brassóiak a székely és magyar törvényhatóságokkal folytatott levelezésekben az eddig fennállott gyakorlatot ezután is tartsák tiszteletben, ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az 1791-es törvénycikk a szász nemzettel való kapcsolattartásban alkalmazott nyelvet nem említi, nem lehet ezért a szászokat magyarul való levelezésre kényszeríteni, tőlük a latin nyelven írt leveleket kötelesek el­fogadni.

Miután a szászok a királynál panaszkodtak a magyar nyelv használata ellen, gróf Teleki József kormányzó 1844. július 15-én arra utasítja Háromszék elöljáróit, hogy vizsgálják meg a szász törvényhatóságokkal 1791-1840 között folytatott levelezésekben a használt nyelvet, és aszerint vagy a latint vagy a németet fogadják el. A birodalmi hivatalos nyelv ellenében a kormányzó tehát képtelen a magyar nyelvet az azt megillető rangra emelni.

Ennek az elbizonytalanodásnak a tudatában a brassóiak továbbra is néme­tül írják Háromszéknek címzett leveleiket, ezért 1846-ban Háromszék ismétel­ten főkormányszéki eligazítást kért. A Gubernium az addig is hangoztatott véleményét erősítette meg, miszerint németül a brassóiak a háromszékiekkel ne levelezzenek, hanem mindaddig, míg legfelsőbb határozat születik, a korábbi gyakorlatot tartsák tiszteletben, tehát a latint tekintsék az érintkezés nyelvének.

A tapasztalatok miatt az 1846. augusztus 10-11-én tartott háromszéki közgyűlésen fontos teret szentelnek a kérdésnek, amelyet országgyűlési követeik különös figyelmébe is bíznak: „Semmi sem hasznosabb, mint egy nemzetnek léte biztosítékáért, nyelvéért harcolni. Igyekezzenek minden módot felhasználni arra, hogy a magyar nyelv diplomatikai állását, melyből törvény által soha ki sem szoríttatott, mentől előbb visszakapja, és ezáltal nemzeti létünket szilárd alapokra gyökereztetni törekedjenek.”

Cserei Zoltán, Önkormányzatiság és katonai hatalom Háromszéken a 18.-19. században (2009)

emihirek.ro