A Szent János kórház, mint "a magyar egészségügy szégyene" - olvasói levél

2010. szeptember 10. - 10:46

Folyó magzatvízzel a folyosón címmel írt levelet a Praxis blog egyik olvasója, akinek saját elmondása szerint csak negatív tapasztalatai vannak a Szent János kórházzal kapcsolatosan. Alább a levele:

2009. november 14-24-ig voltam a "vendégük". Sajnos felső magzatburok repedéssel kerültem be a kórházba, amit nagyrészt a Szent Margitos "nagyon lelkiismeretes" nőgyógyásznak köszönhetek. Szóval a felső magzatburok repedésem vége 1 hét után szülés lett, a 27. héten 980 gr-os kisfiunkat hoztam világra császármetszéssel.

- a magzatvizem folydogált, és ágynyugalomra, minimális mozgásra lett volna szükségem, hogy a gyermekemet minél tovább benn tudjuk tartani, az életfeltételeinek növelése érdekében. Ezt előszeretettel hangsúlyozták az orvosok, de mindenben nekünk kellett döntenünk aláírt papírok kíséretében. Semmilyen felelősséget nem vállalnak, és nekünk akik nem töltöttünk min. 5 évet az orvosi egyetemen döntenünk kellett.

- 5 ágyas lepukkant, málló vakolatú kórteremben helyeztek el, ahonnan a vizsgálatokra 1 emelettel feljebb kellett eljutnom, miközben a H1N1 tombolt, nekem kintről érkezett betegek között kellett órákat várakoznom ultrahangra...stb. Viszont látogató nem jöhetett be a kórterembe. Csak én mehettem ki, folyó magzatvízzel, a folyosóra...

- sikerült napi 7000 Ft-ért szereznünk egy alapítványi szobát, amiben, nem kórházi ágy volt, mocsok volt, és külön kellett azért szólni, hogy meleg víz jöjjön a csapból...

- a császármetszés lezajlásáról is a legrosszabbakat tudom elmondani. Lepukkant hentes üzemhez hasonló műtő, rosszul beadott spinális érzéstelenítés, orvos aki annyit nem mondott, hogy most kezdjük a műtétet, jó reggelt én fogom műteni, mi fog történni....stb. ami mondjuk egy első szülő nőnél, ráadásul koraszülésnél, talán olyan emberi lett volna.

- párom nem jöhetett be a szülésre, pedig nem altatásos, és nem sürgősségi műtét volt, hiszen 1 hete már benn voltam, és ekkor már tervezhető volt az időpont.

- szinte nulla emberi kommunikáció jellemző a kórházra. Hülye, fölösleges elemnek tekintik a szülőket, úgy éreztetik, hogy a saját gyermeked felett sem rendelkezhetsz.

- a PIC osztályt meg véleményünk szerint be kellene szüntetni. Főleg azért mert, bár a mi gyermekünk megúszta az ott létet, és a hibáik ellenére az élete megmaradt, viszont ez inkább a szerencsének köszönhető

- az orra alatt már a születésekor látható, és megállapítható volt egy kialakuló hemangióma, mely gyorsan kezd növekedni, ha nem kezelik. Lévén a gyermekünk orrának alsó részén, ami a légzésére veszélyt jelentett és jelent a mai napig is. Semmilyen kezelést nem kezdeményeztek, sőt még hitegettek minket is, hogy majd visszahúzódik. (Ma a későn elkezdett kezelések ellenére is kisebb dió nagyságú) Még a laikusok számára is ismert a tény, hogy a korababáknál a légzés nagyon kritikus pont. Hát nálunk ez nem számított, bár a babánk állapotát stabilnak mondták, mégsem vitték kezelésre. Más sokkal veszélyesebb instabil babáknál shunt beültetése végett meg tudták oldani a szállítást.

- folyamatos nyavalygások mellett, mintegy szívességként látogathattuk a gyermekünket, szívességként érdeklődhettünk telefonon. Szinte úgy éreztették, hogy nekünk kéne a kórházat ellátnunk eszközökkel, felszereléssel, pénzzel stb. mert annyira rossz helyzetben vannak. Mindent erre fogtak. Talán hiányzott, hogy mi nem vittünk minimum 30 ezres ajándékcsomagokat, ami a János Kórház PIC osztályán is már szinte pofátlanul elvárt követelmény ahhoz, hogy „kisebb kellemetlenségek” sem érjék a gyermekünket.

- hát talán ha ezt megtesszük, akkor nem lett volna elszorítva ragtapasszal a gyermekünk lába, ami kétszeresére dagadt és ha nem vesszük észre akkor ki tudja mi lett volna. Egy nyomorult elnézés nem hangzott el, pedig mi azzal is megelégedtünk volna a kiszolgáltatott helyzetünkben, amire erősen rájátszik ez az osztály.

- a kenguruztatás is csak azoknak volt lehetséges, akik tolták a pénzt és ajándékokat a PIC-es nővéreknek. A mi babánk megúszta az agyvérzéseket, nem voltak légzés leállásai, jól fejlődött, mégsem szoptathattam, mindig följebb és följebb tolták a súlyhatárt. Volt aki sokkal kevesebb súlyú babát is szoptathatott már, aki ráadásul már több fertőzésen is átesett.

- majd egyszer csak a mi értesítésünk nélkül áthelyezték gyermekünket a koraszülött osztályra, állítólag sürgős volt, kellett a hely más babának. De azért 18 órával később, még megvárták azt, hogy beöltözzem „steril” köpenybe a látogatáshoz, majd csak ez után közölték, hogy hát hiába öltöztem be a kisfiúnk már nincs náluk. Pedig akkor már több mint 1 hónapja, naponta bejártunk, és tudták kik vagyunk.

- H1N1 alatt apuka létezése megszűnt, ő nem látogathatott, még úgy sem, hogy a napi 1x lehetséges látogatási időt kicseréljük, és ő menjen be helyettem mondjuk. Állítólag az apukák jobban fertőznek. Csupán csak azért mert a kórház lusta volt megszervezni a fertőtlenítést, ilyen nevetséges indokokat találtak ki. Az a legszörnyűbb, hogy ezt meg is tehették.

- a koraszülött osztály sem különb a János kórház PIC osztályánál. Itt is mindjárt az első pár napban a jobb lábfejét égették össze, az állítólag hibás légzésfigyelő lábra csatlakozóival. Ja erről is elfelejtettek szólni, vagy magyarázatot adni.

- itt még sajnos egy idegbeteg nővérrel is sikerült találkoznom aki, fenyegette a piciket, hangosan káromkodva, hogy ha nem hagyják magukat megszúrni, baj lesz. Csapkodott, és üvöltözött. A munkaügyi problémáit pedig a torkomon próbálta lenyomkodni, mintha én lennék az oka.

- itt is mint a PIC osztályon inkább szondán etetik a gyermekeket minthogy hagynák szoptatni az anyukákat.

- mielőtt hazaviheti gyermekét a koraszülött osztályról az édesanya, jogosult néhány napot össze szokásképpen benn tölteni, erre van egy pár szoba. De ez csak a csókosoknak jut, az én esetemben, egy vidékről (nem is a János Kórházhoz tartoztak) érkezett anyuka, akinek pár napja érkezett ide a gyermeke, nem 980 gr-mal született hanem 2000 gr-mal, és csupán csak azért ,hogy anyukának szállása is legyen,előnyt élvezett, és még számos más esetben is, megelőztek minket pedig kisfiúnk ekkor már több mint 2 hónapja volt kórházban. Így hát nekünk maradt az otthoni összeszokás. Nem kaptuk meg ezt a törvény adta lehetőséget sem.

Gyalázatos ez a kórház, legfőképpen a PIC és Koraszülött osztály, a korrupció, a higiénia hiánya gyűjtő tégelye. Magyarország szégyene.

Praxis.blog.hu