Délvidék-szerte megemlékeznek a tömegmészárlások áldozatairól

2010. október 30. - 13:28

Délvidéki vérengzések néven illetjük az 1944-45 őszén és telén a Délvidéken a jugoszláv kommunista partizánalakulatok által civil magyarok, németek és horvátok ellen brutális kegyetlenséggel elkövetett népirtást. A tömeggyilkosság áldozatai között magyarok voltak a legnagyobb számban, több tízezren. Vajdasági nemzettestvéreink ilyentájt a délvidéki vérengzés áldozatairól is megemlékeznek.

Csurog

Csurogon 1944 végén, a délvidéki vérengzések során, a szerbek megtorlása több mint 3300 magyar áldozatot követelt. Az életben hagyottakat (nők, gyerekek, öregek) a járeki táborba terelték, ahol tovább folytatódott a népirtás. Házaikba 1945 után boszniai kolonistákat telepítettek. Ez évben a katolikus templomot is lerombolták. A túlélő hozzátartozók minden évben összegyűlnek a helyi, egykori sintértelepnél, ahova elföldelték a 3300 szerencsétlen ártatlan egy részét, hogy elhelyezzék a megemlékezés virágait, amit aztán másnapra szétdobálnak, széttaposnak, jelezve, hogy a magyaroknak még sírjukban sincs nyugtuk.

Temerin

Egyházi összeírás szerint, amely hitelesnek tekinthető forrás, Temerinben 1944 őszén az emberveszteség 480 magyar fő volt. Cseres Tibor így ír,a Temerini eseményekről könyvében: “Mikor hónapok múlva egy férfi előkerült s végigment az utcán, a temerini gyermekek, akik már régen láttak felnőtt férfit, ujjal mutogattak rá: – Ni! Ember!”

Tiszaistvánfalva (Járek)

A járeki haláltábor 1944 december 2-től 1946 április 15-ig működött. A táborban becslések szerint legkevesebb 6500 ember, főképp németek haltak meg, ebből ezer gyermek. Fénykép alapján immár a tömegsírok pontos hollétét is be tudjuk azonosítani. A települést a környékbeliek csak mint “Átokfalvát” emlegették jó ideig.

Újvidék

Ide 1944. október 23-án vonult be a helyi partizánosztag és a Hetedik Vajdasági Brigád. Még aznap megalakult a város Népfelszabadító Bizottsága, és már aznap elkezdődtek az elhurcolások. A dokumentumok szerint november 17-én egy hadbíróság pl. 100-150 halálos ítéletet hozott, németek, szerbek és magyarok ellen, amelyeket rögtön végre is hajtottak, a holttesteket a Duna nyelte el. Egy másik esetben a Guszák-szállás közelében a foglyokat késsel mészárolták le, és a töltés végénél tömegsírba kerültek. A Raja erdejében meztelenre vetkőztetett diákokat lövöldöztek halálra. A Szenttamás és Feketics közötti kis erdőben folyamatosan végezték ki a német foglyokat, a következő csoport mindig betemette az előző csoport holttesteit. November 10-e után már nem voltak tömeges kivégzések, de még sokáig tűntek el emberek nyomtalanul éjszakánként. Az újvidéki mészárlásnak Mészáros Sándor szerint 1500-2000 magyar áldozata volt, Cseres Tibor azonban 10.000 körülire teszi a meggyilkoltak számát. Az áldozatok közt 3 katolikus pap is volt.

Piros

1944. október 23-tól kezdődött meg a helybéli magyar férfiak összefogdosása. A községházára hurcolták őket, ahol kínozták és végül november első napjaiban kivégezték őket. A holttesteket a temető végében földelték el. A pirosi áldozatok száma 25.

Martonos

A partizánok október 8-án foglalták el Martonost, a helyi szerbek annyira felbátorodtak, hogy felfegyverkezve feldúlták a katolikus plébániát, feltörték a pénztárat, és elvittek 17 840 pengő készpénzt (az épülő kispiaci templom értékének a kétharmad részét). Werner Mihály plébánost is magukkal hurcolták, majd kivégezték. Tanúvallomások vannak arról is, hogy a lemészároltak között voltak olyanok, akiket nem ölt meg mindjárt a golyó, és sírva könyörögtek hóhéraiknak, hogy lőjék őket agyon, ne temessék el őket élve. A martonosi áldozatok száma 25.

Óbecse

Az elsők között tartóztatták le Petrányi Ferenc apátplébánost, akit október 9-én vittek el a plébániáról, mégpedig fiatal partizánlányok, arcát és teste minden részét verték, állkapcsát összezúzták. Leginkább egy Zombor környéki, Zorka nevű partizánnő kegyetlenkedett vele. Lemeztelenítve deszkára kötözték, és hasára, mellére, nemi szervére az asztalról ugrálva, szöges bakancsos lábbal, valósággal kitaposták belső szerveit. Amikor belehalt sérüléseibe, október 14-én kidobták az emeleti ablakból a keramitos udvarra, hogy öngyilkosságnak nevezhessék a halál okát.

A óbecsei áldozatok száma Mészáros szerint 200-250 fő, míg Cseres könyvében ez 300 és 600 közötti, névsorukat éppen sokaságuk miatt máig sem tudták összeállítani.

Adorján

Ide '44-ben két szerb halálát érkeztek megbosszulni a partizánok, köztük egyikük fia, Nikola Radovity. Adorjánban 56 embert végezték ki a Tisza-parton. Úgy tudják, hogy az adorjáni tanító, mikor látta, hogy agyon akarják lőni őt is, térdre esve könyörgött, hogy hat gyermeket kell felnevelnie, kíméljék meg az életét. De nem szánták meg, mintha azt is mondták volna neki: – Legalább nem szaporítod a magyarokat!

Szenttamás

A legszűkösebb becslés szerint is jóval ezren felül van a kivégzettek száma, legvalószínűbb, ha kétezerre tesszük az áldozatokat. A kivégzések zöme és a szabad gyilkolás két napig tartott. Ezután csak szórványosan öltek magyart Szenttamáson. A temetőben három helyen ástak tömegsírokat, de voltak tömegsírok a fűrésztelepen is, meg a zárda mellett is.

Egy nyolcéves kislány véletlenül és észrevétlenül szemtanúja volt a mészárlásnak, odahaza elmesélte, mit látott. A szomszédok is meghallották a gyermek elbeszélését. Híre ment az ártatlan lányka “ártó” tapasztalatának. Másnap a partizánok elvitték a tanú kislányt, és kivégezték.

Szabadka

Az áldozatokat a zentai úti temetőben hantolták el négy hatalmas tömegsírba. A halálraítélteket teherautóval szállították a kivégzés színhelyére, sok volt közöttük a nő. A mészárlás hetekig tartott, 5-6 fegyveres kísérte a 10-12 fős csoportokat. Az 1944–1945-ös megtorlásoknak 2000-7000 magyar, horvát, bunyevác esett áldozatul.

Magyarkanizsa

A gyilkosok Magyarkanizsára Bánátból jöttek. A hóhérok vezetői Niklo Radovics és Szvetozár Knezevics Bacsa voltak. Embereik '44-ben 300 magyart küldtek a másvilágra. Három kivégzési hullám volt, a harmadik 1944 november 22-re esett, akkor a dátumhoz igazodva 22 emberrel végeztek. A letartóztatottak egyik részét a városháza pincéjébe vitték, ahol kínozták és verték őket, legtöbbjüket agyonverték. Később néhány helybéli lakost kényszerítettek a tömegsírok megásására, akik közül sokan szintén áldozattá váltak, nehogy a „temetés” részletei napvilágra kerüljenek. Az áldozatok másik csoportját a Tiszához hajtották, akik egyik részét a vízbe lőtték, míg a másik részét a Tisza és a töltés közötti szakaszon lőtték le és földelték el. Itt két tömegsír található.

Zenta

Itt a partizánok és parancsnokuk Petar Relics 80-90 magyart tartóztattak le október 31-én. A zentai városi parancsnokság betiltotta a magyar nyelv használatát, majd ezt követően különböző korlátozások láttak napvilágot a magyarokkal szemben. A kivégzésekre 1944 november 9-én került sor. Az áldozatokat a Tisza partra terelték, ahol az árok szélére kellett feküdniük. Egyenként végeztek velük.A zentai magyar áldozatok száma 70 és 90 között van. A rögtönítélő bíróság november 9-én este 64 zentai polgárt ítélt halálra.

Mohol

Mohol lakosságát szinte megtizedelték. A legnagyobb mészárlás 1944 november 9-én volt a homokbányában. A tömeges kivégzésre kiszemelt napok egyikén különös, szinte érthetetlen határozat született meg az ítélkezők fejében: meg kell borotválni a halálba indulókat. Mi volt ez? Hiú reménykeltés a halálraítéltekben, vagy a túlvilágra szánt higiénikus gesztus? A moholi borbélyok aznap hatszáznál több férfit számoltak össze szakálltalanítás közben. A plébánost Varga Lajost pedig agyonverték kínzói. A moholi áldozatok száma 300 és 800 fő között lehetett.

Péterréve

Molnár Lajos így emlékezik vissza a faluban történtekre: “Jelen voltam katolikus papunk kivégzésénél, mert kihirdették, hogy a főtéren fontos rendeleteket fognak felolvasni és kötelező ott lenni. Papunk országgyűlési képviselő is volt. A kivégzés vasárnap délelőtt tizenegy órakor történt, nagymise után. Esperes plébánosunkat, Takács Ferencet papi reverendában, hátrakötött kézzel kísérte 15 partizán. A templommal szemben álló akácfához vezették, még a szemét sem kötötték be, ott a falu szeme láttára öt partizán agyonlőtte. Egyik kivégző partizán, név szerint Vlasztan, máig ott lakik a faluban, az állatorvossal jár, az oltásoknál segít. Ismerem azt a partizánt, aki az esperes úr kivégzése után még odament és saját pisztolyával a fejébe lőtt kettőt. Ezt Vitamírnak hívják, az óbecsei városházán tisztviselő.”

1954-ben partszakadás következtében,a Tisza parton sok ember holtteste került elő, akiket tarkón lőttek. A hozzátározók többet felismertek, de a rendőrség szétzavarta a népet, majd az éjszaka folyamán cigányokkal elásatta a tetemeket.

A péterrévei áldozatok száma Mészáros szerint 360 fő körül lehet, Cseres könyvében egy pap adatgyűjtése alapján ez 600 körüli.

Bajmok

A kivégzésekre itt Pedro Dulics ügyvédnek a falutól nem messze lévő földjén került sor. A tömegsírokat két napon át ásták a helyi cigányok. Ennek a vérengzésnek kb. 100 olyan magyar áldozata volt, akiknek tudjuk a nevét. A háború után a bajmoki németeket kitelepítették Németországba, házaikba új telepesek érkeztek – 368 család Likából.

Horgos

A kivégzésekre 1944 november 20-án került sor, miután kifosztották többek között a templomot, az apácazárdát s a parókiát. Először 60 embert gyűjtöttek össze a kivégzésre, köztük a 84 éves Virág János plébánost is, kinek az volt a bűne, hogy '41-ben tábori misét celebrált a magyar honvédeknek. Vékony földréteg került a tetemekre. Néhány nap múlva kezek, lábak emelkedtek fel a föld alól. Aztán kóbor kutyák ki is kaparták az oszlásnak induló testeket. Másik sírba kellett áttelepíteni a gödör hallgatag lakóit. Hová? Néhány év múlva derült ki, amikor 1964-ben az egykori birkaistállóból a most is működő Horgosi csárdát építették; a lefolyócsatorna építésekor földmozgatás közben tömegsírra bukkantak, amit az is igazolni látszott, hogy a felszínre került ruhafoszlányok között fekete reverendaszövet is akadt, csatok, övek és egyéb zsebbéli tárgyak és csontok között, mellett.

A horgosi áldozatok száma 200-on felül lehetett.

(Az adatok nagy része a Vajdaság portálról és Cseres Tibor "Vérbosszú Bácskában" című könyvéből származik.)

MAGYARázat.info