Kényes kérdések Izraelről

2010. november 11. - 20:29

Nincs már erőm ehhez. Írni is nehéz róla. Csak nézem, de nem értem. A többség pedig nézi és nem is akarja megérteni. Engem viszont nem hagy nyugodni. Kérdések kérdések hátán.

Nekem ugyanis fogalmam nincs, hogy milyen értékazonosságot szükséges fenntartani Magyarország és a Gázai-övezetben elkövetett háborús bűnök (például egy 600 civilnek menedéket nyújtó ENSZ-fennhatóság alatt álló iskola elleni foszforbomba-támadás) miatt, az ENSZ közgyűlése által, Richard Goldstone dél-afrikai zsidó (!) bíró jelentése nyomán, valamint a Mavi Marmara török segélyhajó, illetve a Rachel Corey ellen nemzetközi vizeken elkövetett terrortámadás miatt Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár által is elítélt Izrael között?

Miért kell bármiféle közösséget vállalni egy olyan állammal, amely több, mint hatvan éve önkényesen fosztott meg egy népet földjeitől? Egy olyan országgal, amely mindenféle nemzetközi felügyelet és egyezmény hiányában szerelte fel magát atomfegyverek garmadájával!

Miért blamálja magát az egyre kétségbeejtőbb kijelentéseket tevő Németh Zsolt azzal, hogy az “Izraelnek nincs helye Európában” véleményt a zsidók kiutasításának szándékával azonosítja? Kinek akar megfelelni, hogy a magyar nyelv igen jól érthető szavainak jelentését bicskanyitogató módon hagyja figyelmen kívül és forgatja ki végtelenül ostobán?

Miért szerelmes az MSZP, az LMP és a Fidesz egyformán a fajgyűlölő-terrorista Izraelbe? Ha pedig nem szerelmes, akkor miért igazodnak hozzá, elárulva ezzel azt, hogy valamiért tartanak tőle? Ha tartanak tőle, miért nem mondják el őszintén ennek okait? Mi végre a kettős mérce? Van nekünk bármi közünk is ehhez az emberi jogokat lábbal tipró, habzó szájjal őrjöngő terrorállamhoz, amely mostanra már kísérletet sem tesz arra, hogy legalább a látszatát fenntartsa ennek ellenkezőjéről? Miért?

Miért antiszemitizmus az, ha valaki felszólal egy nyilvánvaló genocídium ellen, ami különösképp annak tekintetében gyalázatos, hogy maguk a zsidók voltak azok, akik - némi különbséggel - ugyanezt szenvedték el, miért? Miért kell nekünk, s egyáltalán bármelyik Nyugati országnak közösséget vállalnia egy ilyen terrorállammal az emberi jogok korában?

Egyvalami azért feltűnt. Izrael rajongói, a filoszemiták, a pszeudo-cionisták következetesen hazudják, hogy a cionista ragadozóállam a Közel-Kelet egyetlen demokráciája. Nos, e “demokrácia” ezidőtájt épp állampolgári hűségesküt követel nem zsidó származású polgáraitól, fajtörvényekkel gátolja az arab-zsidó házasságot, palesztin polgárai jelentős részét pedig kőfallal zárja gettókba és irtja ki szisztematikusan. Gettókba, amelyek 70 évvel ezelőtti formáiért tekintendő bűnösnek kollektíve az emberiség, és szisztematikusan, amelynek már csak elméleti feszegetéséért is börtön jár. Tények kellenek? Tessék:

Deir Jaszin: 254 civil áldozat
Salha: 105 civil áldozat
Houla: 90 civil áldozat
Al-Dawaymá: 100 civil áldozat
Abbassieh: 100 civil áldozat
Tahta: 20 civil áldozat
Khiam: 105 civil áldozat
Sabra-Satilla: 2000 civil áldozat

A nyolc legborzalmasabb izraeli népirtás, valamint ezek civil áldozatainak számai. Adatok, melyeket jelentések és bizonyítékok igazolnak.

Ez a Közel-Kelet egyetlen demokráciája. Nem ám Libanon (mely ország ellen 2006-ban Izrael háborút indított, de azt csúfosan elveszítette), ahol kínosan ügyelnek arra, hogy az állam legfőbb közjogi hatalmi pozícióit igazságosan osszák el a síita és szunnita muzulmánok, valamint a maronita keresztények között, óh dehogy. Izrael. De kérdezem még egyszer Tisztelt Országgyűlés: Miért? Miért?!

Nem értem. Válasz pedig nem érkezik, s így csak a kérdéseim maradnak. Kérdések, melyek józan ésszel és tisztes erkölccsel várnak tovább a válaszokra.

Forrás: Ágoston Dániel - ellenkultura.info