Miért untak rá az RMDSZ-re Székelyföldön?

2011. január 23. - 03:17

Székelyföldről nézve az RMDSZ első húsz éve elsősorban olyan kérdésekre ment rá, amelyekre a válasz ott első pillanattól adott volt anélkül, hogy a jogi alapja is meglett volna. A tanácsüléseket magyarul tartották, a végén a jegyző írt valamit románul.

Oktatás: milyen nyelven tanítanak abban az iskolában, amelyben mindenki magyar? Közigazgatás: milyen nyelvet használnak a hivatalban, amelynek településén mindenki magyar? Feliratok: emlékezzünk vissza, hogy a '90-es évek elején kitették a kétnyelvű táblákat, az útügy néhányszor leszedte, utána vállat vont, és azt mondta, rendben van. Ezeknek az intézkedéseknek nem volt meg a törvényi alapja, de ez senkit nem érdekelt. Székelyföldről ezért úgy látják, mintha az RMDSZ nem róluk szólna.

Az RMDSZ elsősorban egy interetnikus közegben szocializálódott elit szervezete olyan problémák megoldására, amelyeket a román-magyar együttélés okoz. Ha végigvesszük az RMDSZ elmúlt húsz évét meghatározó vezetőit, akkor ez az állítás nagyjából igaz. Székelyföldön a román-magyar együttélésből fakadó problémák nem helyiek, mint az interetnikus környezetben, hanem egyszerűen mint Székelyföld versus Bukarest fogalmazódnak meg.

Ebben az értelmezésben ők egyféle tömbként jelennek meg. A partiumi régióban interetnikus környezetben, de jelentős számban élnek magyarok, bizonyos esetekben tömbszerű településszerkezetben, többségben is. Itt a határ közelsége a meghatározó: ők magyarországi médián szocializálódtak, nagyon sok mindent másképp látnak, a Magyarországhoz fűződő érdekek vagy kifele fordulás azért meghatározó.

Marad ez a bizonyos – a két tömb vagy kvázitömb közötti – interetnikus sáv, amelyen belül a magyarok csak szigetszerűen alkotnak többséget. Erre a sávra érvényes igazából az a típusú politikai vonalvezetés, amely az RMDSZ elmúlt húsz évét meghatározta. Marosvásárhelyt én ebben a sávban helyezem, Maros megye keleti részét már nem, de az egy másik történet.

manna.ro