Trianon
1921. január 16-án több mint nyolcvanezer ember szorongott a Szabadság téren megtartott szentmisén, amely után felavatták az ún. irredenta szobrokat.
“Személyes Trianon, ahogy a kisember megélte országunk gyalázatos szétszaggatását” - Grenczer Attila előadása Debrecenben.
Meghívó a Szebb Magyar Jövőért Kulturális és Hagyományőrző Alapítvány előadására.
A nagytudású diplomata és jogi felkészültséggel rendelkező egykori kormányfő abszolút fölényben volt a népbíróság jakobinus bíráival szemben.
Somoskő várának a trianoni határ innenső oldalán maradt viharvert romjain nemzetiszín zászlót lengetett a szél. A helybeli leventék tűzték ki, megcsonkított Hazánk közelgő megnagyob- bodásának örömére...
A Körképen olvastam egy jó kis cikket arról, hogy a szlovák sajtóban igencsak előkelő helyen szerepelnek a magyar haderő fejlesztéséről szóló hírek. Elmúltak hát az idők, amikor Slota tankjaitól kellett Budapestnek rettegnie, s most jönnek a magyar helikopterek? Mielőtt legyintenénk egyet, közlöm, igenis komolyan kell venni a dolgot, mindkét oldalon. Van ok telerakni a gatyát a Tátra alatt.
Írjam, ne írjam, írjam, ne írjam... tépkedem a margaréta szirmokat. Aztán mégis nekilátok. Egyszerűen fáj hallgatnom, rosszul esik olvasnom a képernyőn: Sepsiszentgyörgy- Románia; Dunaszerdahely - Szlovákia; Szabadka- Jugoszlávia. Mi ez? Mi történik? S ráadásul a Duna Televízióban. Nemzet Televíziója? Miről beszélnek?
Ezt Németh Zsolt államtitkár jelentette ki Szávay István ezt firtató napirend előtti országgyűlési felszólalására adott válaszában.
Egyetért-e a Nemzeti Ügyek Kormánya Füzes Oszkár idiótázó kijelentésével? - tette fel a kérdést napirend előtti parlamenti felszólalásában Szávay István. A képviselő felidézte Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet múlt heti, román újságnak adott nyilatkozatát, melyben a diplomata kijelentette: "Magyarország mára tudomásul vette, hogy elveszítette a hétszáz éves harcot Románia ellen, húszezer magyarországi idiótát leszámítva senki sem gondol arra, hogy visszavehetjük Erdélyt vagy Erdély egy részét"
A Jobbik és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom sárvári szervezetei 2011. június 3-án tartották trianoni megemlékezésüket a sárvári vár egy eldugott szegletében.
Június negyedikén országszerte a trianoni békediktátum 91. évfordulójára emlékezett a magyarság. Ám a hajdúszoboszlói Trianon-rendezvény a maga nemében egyedülállónak számít a hazai megemlékezések sorában. Ezen az első hivatalos önkormányzati szervezésű rendezvényen ugyanis a beszédet Tóth Attila, a Jobbik képviselője mondta.
Hatalmas vastaps zúgott válaszul amikor Chicago-ban, Cleveland-ben,és New York Cityben is kimondtam: „nem engedünk Trianon revíziójából.”
Nemrég az a megtiszteltetés ért, hogy az USA-ban, az említett városokban és környékén élő magyar közösségek meghívtak, hogy velük együtt emlékezzek meg a gyalázatos, igazságtalan és nemzeti önrendelkezés elvét sárba tipró diktátum 91. évfordulójáról, illetve tájékoztassam őket a magyarság jelenlegi helyzetéről.
Kisebb felhördülést keltett a román politikai életben, hogy a hétvégén Sógor Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) európai parlamenti képviselője Trianon ánlájk címmel írt bejegyzést Facebook-oldalára, amelyen az évforduló alkalmával a "nem tetszik" (unlike) opciót magyar fonetikával leírva, ellenérzésének adott hangot a 91 évvel korábbi békediktátummal szemben - írja hétfői számában a Krónika.
Kilencvenegy évvel a trianoni döntés után – Duray Miklós felvidéki magyar közíró, politikus Debrecenben, a civil szervezetek által szervezett trianoni megemlékezésén az alábbi ünnepi beszédet tartotta:
A valós időben, mind a múlt, mind a jövő viszonylatában, sok minden elképzelhetetlen az ember számára. Elképzelhetetlen a nem ténylegesen és a nem személyesen megélt mindenkori jelen, de nem így a megélt, valóságos tapasztalat. Ez utóbbit hajlamosak vagyunk akár kizárólagosnak is tartani, minden más valósággal szemben.
A békediktátum vezetői az aláírás időpontját június 4-én délelőtt 10 órára tűzték ki. Az ország hangulata nyomasztó volt, a sajtó hangja levert, rezignált, drámai. E sorok írója soha nem fogja elfelejteni a mindenből viccet csináló, mindent kigúnyoló pesti humor jellemző produktumát, a Borsszem Jankó vicclapot, amelynek június 3-i száma az első oldalon egy egész oldalas rajzot hozott. A rajzon lehajtott emberfők ezreinek tömege, az előtérben egy asztal, rajta egy papírlap s azon egy tollat tartó kéz. A kép aláírása ez volt: "Aláírjuk-e?" Vicclap karton soha még patakzó könnyekben ilyen sikert nem aratott.