Ahogy így visszagondolok, anno a nyolcvanas évek vége felé bennem és még sok más honfitársamban is egyfajta várakozással teli reménység lett úrrá, kevéssel a hőn áhított rendszerváltás előtt...
Az elmúlt napok egyik reggelén sajnos a Duna tv-re kapcsoltam, ahol a riporter éppen a „Magyarok nyilai” - állítólagos terrorszervezetbe – állítólag beépült, immár sokak által jól ismert, autószerelőből médiaszemélyiséggé avanzsált Benkő Györggyel beszélgetett jókedvűen.
Nem tudom a tv csatorna fizetett-e a riportért, egy dolog azonban rögtön szemet szúrt. A riportalany ugyanis egy piros színű pólót viselt, amelyen egy jól látható méretű Citroen jel és felirat ékeskedett. Valószínűleg ingyen reklámozta nevezett az autógyárat, hiszen egy igaz hazafi nem lenne képes holmi pénzért magára ölteni semmi hasonló ruhadarabot, maximum akkor, ha azzal terrorcselekményeket lehetne megakadályozni...
Amiért ezt a néhány gondolatot leírom - talán puszta szentimentalizmus, remélem nem az - nos, annak igen drámai okai vannak. Olyan lehetőség küszöbén áll ugyanis az ország, amilyen csak kevés adódik egy nemzet életében. Sajnos úgy hozta a sors, hogy eddig, szinte kivétel nélkül rosszabbra fordultak a dolgaink, mint annak előtte, most talán nem így lesz.
2010. január 13-án kora este Berettyóújfaluban, a Móló panzió különtermében, az Árpádsávos és a Nemzeti színű lobogók által közrefogott Jobbikos zászló alatt, három új alapszervezet - a szentpéterszegi, a hencidai és a csökmői - születésének lehettünk tanúi.
A születés legtöbbször örömteli esemény, amit sajnos a történések sokszor fölülbírálnak, és később az ember azt szeretné, bárcsak vissza lehetne forgatni az idő kerekét…