Vona Gábor
Kedves Barátaim! Tisztelt Békemenet 2012 Egyesület!
Mindannyian tudjuk, hogy nemzetünk nagyon nehéz helyzetben van. A kommunista diktatúra öröksége, az elmúlt 22 év, azon belül is a 2002 és 2010 közötti időszak elképesztő pusztítása, a jelenlegi kormány hibái, valamint a nemzetközi környezet megromlása soha sem látott harapófogóba szorították a magyarságot.
A kormány nem akar letérni az adósságszolgálat halálos útjáról. Sőt, ami még elődeinél is elképesztőbb, mindent ennek rendel alá, még gyorsít is rajta.
Ha nem tudunk humorral fordulni mindazon nehézségek és szenvedés felé, amely ma osztályrésze a magyarnak, akkor félő, hogy elbukunk.
Akárhányszor találkoztunk, mindig láttam, éreztem a szemében valami óriási keserűséget, fáj- dalmat. Azt a fájdalmat, amikor az ember érzi, hogy nincs a helyén...
Az EU egy olyan válsággóc, amely bizonyos időközönként grandiózus célokat tűz a közösség elé, de nemhogy előre nem lép, hanem egyre inkább süllyed.
A látogatás megerősített egy korábbi érzésemben. Minden szakma segítségre szorul ebben az országban, de egy kicsit elfogult vagyok a tűzoltókkal - ezt vállalom. Ők, akik naponta védik életünket, értékeinket.
A világ egyik legnagyobb tőzsdeguruja, Jim Rogers adott egy interjút. Ebben arról beszél, hogy ha a válságban lévő Közép-Európában nem kezelik minél hamarabb a csődöket, akkor néhány év múlva már kezelhetetlenné válik a helyzet. Káosz és háborúk várnak ránk.
Nem szeretek mással foglalkozni, mert mindenki söpörjön a maga portáján. Most mégsem tudom megállni. Az MSZP agóniája ugyanis komoly hatással lehet és van a magyar politika jövőjére.
Mesterházy Attila és Gyurcsány Ferenc meccse jó ideje döntetlenre állt, és úgy nézett ki, hogy ma kenyértörés lehet. De nem lett. Az MSZP jelenlegi elnöke sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja az MSZP korábbi kormányfőjét. Előbb-utóbb persze valami biztosan történni fog.
Manapság egyre többször megállítanak az utcán, intenek, gratulálnak, biztatnak. Persze vannak ellentétes megnyilatkozások is, de a politika már csak ilyen; ma éppen egy belvárosi ábrázatú fiú dudált és intett be az autójából. Számomra egyébként az ilyen is pozitív visszajelzés, mert azt mutatja, hogy az ellenségeim is érzik, hogy jó (számukra rossz) úton járok. Az ismertséggel kapcsolatban eszembe jutott egy kedves kis történet még az országgyűlési választások kampányából.
Talán sokakat megbotránkoztat, amikor a Jobbik párhuzamot von Gyurcsány és Orbán között. Különösen fájó ez a Fidesz szimpatizánsai, aktivistái vagy éppen „hívői” számára. Pedig a párhuzamnak komoly létjogosultsága van. Nem tagadva, hogy ha mérlegre tesszük a két embert, akkor Gyurcsány sokkalta súlyosabb figura, de egyúttal ki kell mondanunk: mindkét vezető ugyanabban a mocsárban dagonyázik. A mocsárban pedig nem csak a nagy kő süpped el, de a kis kavics is. Gyurcsány és Orbán között van tehát mennyiségi különbség, előbbi egy utolsó csirkefogó, míg utóbbinak vannak pozitív elképzelései, de mégis azt kell mondani, hogy minőségi különbség nincs.
2006-ban az öszödi beszéd kiszivárgása és a gyurcsányi megszorítások után a Fidesz mindenhol az előrehozott választásokat követelte. Két érve volt (egyébként teljesen helyesen): a kormányfő és a kormány hitele teljesen megdőlt, másrészt a megszorításokkal a magyar társadalom nem tud megbirkózni, más gazdaságpolitikára van szükség.
A mai Magyarországon nagyon sok probléma van. Sőt, szinte akárhová nézünk, mindenhol csak problémák gyűlnek. Van viszont kettő, amelyik jóval súlyosabb a többinél. Ez a kettő ugyanis pattanásig feszítette az érintettek idegeit, a helyzet robbanásveszélyes és az indulatok elszabadulása az egész országot magával rántaná. Az egyik a cigánykérdés, a másik a devizahitelek ügye. Most az utóbbi ügyében ragadtam billentyűzetet.
Adjon az Isten!
Augusztus 28-án emlékezni fogunk. Emlékezni arra, hogy négy éve 56 ember a budai Várban esküt tett a Szent Koronára, és ezzel kezdetét vette a Magyar Gárda támadásokkal és küzdelmekkel teli, de dicsőséges története. A megemlékezésre hivatalosan meghívtuk az Új Magyar Gárda és a Magyar Nemzeti Gárda gárdistáit, hogy végre ne külön, hanem együtt tartsunk seregszemlét. Mindkét szervezet jelen lesz.
Mindig is tudtam, hogy a mese egyáltalán nem csak gyerekműfaj. Ma ebben a Népszava is megerősített. A szélsőséges baloldali napilap egyik cikkében arról írt az újságíró egy riportot, hogy két borsodi egyetemista, Dániel és Péter, akik korábban Jobbik szavazók voltak, most rájöttek, hogy nekik az MSZP szimpatikusabb. A Jobbik szerintük elárulta a szavazóit, viszont Mesterházy Attila nagyon szimpatikus lett, és már nagyon várják Bajnai Gordon visszatérését, mert az ő személye a garancia számukra, hogy a cigányság felemelkedése megtörténik.
Örömmel jelentem, hogy a tüdőgyulladásom utáni két hét fekvés és a két hét óvatos munka végére értem, és ma újra együtt fociztam frakciótársaimmal. A rekkenő hőség, az egy hónapos kihagyás természetesen meglátszott a teljesítményemen, a biztató kezdés után erőteljes visszaesés, gyenge futóteljesítmény és kihagyott helyzetek jellemezték a játékomat. Ami a lényeg mégis: végre sportolhattam. Bár a többieknek azt ígértem, hogy Messiként fogok visszatérni, ebből mindössze annyi lett, hogy az egyik célt tévesztett kapura lövésem során a vasúti töltésig repült a labda. Szilágyi György képviselőtársam természetesen meg is jegyezte: ez "Messire" repült...