Mészáros Domonkos
Az utóbbi hetekben sokat hallani arról, hogy az alulszocializált, ingerszegény környezetben élő gyermekek számára – akik tankötelezettségüknek nem tesznek eleget, vagy tanulmányi eredményeik gyengék – bentlakásos iskolákat kellene létesíteni. Közismert, hogy e téren a cigányság a legveszélyeztetettebb. Nem azért, mintha gondolkodásmódunkat az jellemezné, hogy csak a cigányság problémákkal küszködő részével foglalkozunk, hanem azért, mert ez hazánkban a legnagyobb népcsoport, amelynek gondjai összetettek és családon belül hagyományozódnak, azaz a szülők gyermeküknek, a gyermekek pedig a maguk gyermekeinek adják tovább nehézségeiket, problémáikat, és azok megoldására való képtelenségüket.
A tanévkezdés után két héttel többünkben felmerülhet a kérdés, mire jó az iskola, betölti-e azt, amiért létrejött.
Hogyan lehet gyermekeinkkel megértetni, hogy az igazság nem mindig az, amit igaznak akarnak velük elhitetni? A hatalmasok azt igyekeznek igaznak beállítani, ami az ő érdekeikben történik, és azt hamisnak, ami nem az ő érdeküket szolgálja. A népet ezért manipulálják, hogy a hatalmasok állításait képzeljék a saját igazuknak is, és forduljanak azok ellen, akiknek valóban igazuk van. Ezért nagyon veszélyes fegyver az igazság és a hazugság tudatos felcserélése. Egyet tehetünk, gyermekeinket kezdettől fogva a valóságos igazságra neveljük.
Egy szokványos munkanap estéjén tartottam hazafelé. Egyszerű hétköznapon, ha leszámítom a nyarat, amikor az ifjúság nagyobb létszámban van jelen az utcákon. A sötétedés után bátrabbá válnak a fiúk és lányok, kötetlenebbül viselkednek egymással, hangosabbak is. Az egyik sarok után lassítottam a lépteimet, mert előttem egy négy-ötfős társaság tartott valahová, kezükben pezsgős üvegekkel. Ahogy az lenni szokott, egymás után kortyoltak belőle, majd nekibátorodva, és valamiféle büszkeséggel az arcukon továbbindultak, közben az üveg ismét körbeért.
Július 15-én körbefutotta a sajtót a hír, hogy a kormány visszaállítaná egyes hat és nyolc évfolyamos gimnáziumokban a szóbeli felvételit. A hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok esetén a szóbeli felvételi vizsgát 2008 nyarán szüntette meg a következő tanévtől az MSZP-kormányzat. A tervezetről Katanics Sándor, akkori MSZP-s képviselő tartott sajtótájékoztatót Veszprémben, 2008. május 24-én. Katanics az ilyenkor szokásos indokokkal érvelt, miszerint a szóbeli felvételi vizsga növeli a szelekciót és a szegregációt. Ezzel a kijelentésével részben egyetértek. Igen, szelektál! Mi más célja lenne a felvételinek?
A minap kezembe került egy először 1924-ben megjelent meséskönyv, Karinthy Frigyes Fából vaskarika című kötete. Engedjék meg, hogy a remek mesét mellőzve a könyv illusztrációival foglalkozzam! Kivételes csemegének számít napjaink gyermekirodalmában, hogy egy meséskönyv illusztrátora alapként kezeli az ősi mintákat, hagyományokat, nevelési irányokat. Az ilyenek mernek a gyerekek kezébe fakardot, játékpuskát, fejükre papírcsákót, alájuk falovat rajzolni, míg a távolban feltűnik egy aranyszőke hajú kislány a babakocsijával, melynek oldalát vöröskereszt jelöli. A férfi védelmez és harcol, a nő ápol, szeret, gondoskodik. Bevezető soraim annak a nemzetrontó nevelési barbárságnak kritikájaként is értendők, amit gender-ideológiának neveznek korunkban. Célom nem ennek bírálata, hanem felhívni a figyelmet arra, hogy mennyire nincs napjainkban hazafias bátorságra nevelés.
„Maradj szorosan a nyomában annak, amibe belefogtál, s talán eljutsz a csúcsig, vagy oda, ahol egyedül te érted meg, hogy még nincs itt a csúcs.” (Seneca, Erkölcsi levelek, 20.)
Hogyan biztosítható egy gyermek számára, hogy szorosan annak a nyomában maradjon, amibe belefogott, hogy előrébb juthasson, megközelítse a célt, majd új célok reményében el is hagyja azt?
A tavaszi viharok elmúltával itt az idő, hogy kivigyük gyermekeinket a természetbe. A természet jótékony hatásai a nemzetépítés alapjául szolgálnak. A természetben rejlő számos lehetőség gyermekeink identitástudatának erősödése mellett pozitív jellemet is kölcsönöznek a felnövekvő ifjúságnak.
A nagy változtatási tervek között elsikkadni látszik egy, a Fidesz által jegyzett jelentős törvénymódosító javaslat, ami igyekszik az iskolai igazolatlan hiányzásokat visszaszorítani, és az iskolába járást elősegíteni. A törvénymódosító javaslatban a „büntetés” és a büntetendő cselekmény között nincs ésszerű összefüggés: nem a megfelelő orvossággal kívánják gyógyítani a betegséget.
…bizonyos szellemeknél el kell idézni, s meg kell őket emészteni, ha úgy akarsz magaddal vinni valamit, hogy az hűségesen megüljön a lelkedben… (Seneca 2. levél)
Ritkán időszerűbb Seneca Luciliushoz írott levelének részlete, mint napjainkban. Nemzetünk az elmélyedés hiányával küszködik. Az elmélyedés hiánya rossz irányba sodorja az embert. Az egoistává vált individuumok szem elől tévesztik a helyes utat, s odáig jutnak tévelygésük során, hogy az elmélyedés legcsekélyebb vágyát sem érzik.
Február 20-án tartotta az MSZP kampánynyitó rendezvényét, ahol bemutatta választási programját. Nézzük, mit kíván tenni a választók és gyermekeik oktatásáért, neveléséért!
A program valóban értékelhető része az előző évek eredményeinek felsorakoztatása. Ezek között még találunk konkrétumokat. Ezeket egy általános, bevezetőnek tekinthető programsor követi. A szocialisták oktatáspolitikai elképzeléseinek, azok megvalósításának lehetősége és részletezése, a lényeg azonban hiányzik.
Növekedő cigány népesség, elszabaduló iskolai erőszak, romló színvonal, pedagógusok tehetetlensége – ez jellemzi ma a hazai oktatást. A gépezet beindult: áttörni a hallgatás falát, a problémát felismerni, és gyógyítani. Ez ma a hazai oktatásügy egyik legfontosabb feladata. Új Epikurosz és magyar tanítványai kellenek, akik egészséges nemzetet teremtenek, s kezdik ezt ott, ahol a legfájóbb egyeseknek, de ahol a legmélyrehatóbb változtatásokra van szükség: a nevelésben és az oktatás terén.
„… a mi fogadalmunk azt jelenti, hogy éber szemmel, tiszta fejjel és erős kézzel – vagyis cserkésziesen segítünk, őrködünk, kiki a maga posztján és ameddig ellát. Így igyekszünk elejét venni annak, hogy „olyan forgatag el ne kapjon, amely az erkölcsöt, a vallást, a családot az emberiségen alapuló egyenlőséget és szabadságot ingassa, vagy döntse romba” – fogalmaz Teleki Pál 1931-ben a Cserkészférfi feladatok a mai nehéz világban cikkében.
A nevelés nem állhat meg jelenlegi eszközeinél. Magyar megmaradásunkért folytatott küzdelmünkben olyan eszközre is szükség van, ami magyarságtudatunk egyik meghatározója, ünnepeink alakítója. Ez a Himnusz.
Korunk legnagyobb kihívása, hogy az euro-atlanti törekvésekkel szembemenve ismét nemzetté formáljuk hazánk népét. Teleki Pál egykori miniszterelnök és főcserkész az újra nemzetté válás lehetőségét a nevelésben találta meg. A nemzeti nevelésnek, ahogy Teleki fogalmazott, a „fiatal magyarságnak” négy fő személyiségvonással: a hazafisággal, a vallásossággal, az állampolgári kötelességtudással és a szociális felelősségérzettel kell rendelkeznie.