Igazi fesztiválhangulat uralkodott a hajdúszoboszlói Bíbor Horse Lovasklub pályáján, ahol a pirkadattól napestig tartó rendezvényen közel félszáz csikós ejtette ámulatba a látogatókat és hozta a frászt a rendezőkre. A mintegy 200 ezer forintos összdíjazású versenyre oly sokan neveztek, hogy épp csak napszálltára sikerült befejezni versengést.
Ha őseink viseletét nem veszik át európai szomszédaink, azok mind a mai napig római vagy bizánci tógákkal fedik gyorséttermi fogásokon hizlalt szalonnájukat vagy germán módra szőrbe-bőrbe bugyolálnák tagjaik, de sem nadrágot, sem öltönyt nem fedezhetnénk fel nagy divatmágusaik bemutatóin.
„A magyar lóra termett, nem szamárra, Harcosként jött a világra” – dúdolja halkan a Kárpátia zenekar, mi pedig, akik tudjuk, menyire valós az idézet, ha mást nem is teszünk, de bőszen bólogatunk.
Lóra bizony, hisz népünk egész történelmét végigkísérik e nemes állatok. Ázsia messzi lankáitól, Szkítia magasfüvű sztyeppéin keresztül, szép Kárpát-medencénk bőventermő domborulataiig kísértek minket barátként, s nem kevesebb, mint egy életen át kitartó, hű társként.