Ötven évvel ezelőtt, 1961. október 30-án történt az emberiség történelmének legnagyobb erejű mesterséges robbantása.
A televízióban látható filmek és sorozatok kilencvenkilenc százalékban az elbutítás és a deviancia propagálásának eszközei. Ám mégis van egy bizonyos egy százalék, ami - még ha nem is nyíltan - de legalábbis burkoltan erkölcsi értékeket, tanulságot, esetleg reményt közvetít.
Nőnaphoz közeledvén az ember fia elgondolkodik, hogyan fejezhetné ki érzéseit egy olyan műalkotás, mint a magyar nő felé. Nem ismétli-e magát? Nem használ-e olyan mondatokat, melyeket már korábban közölt. Aztán hamar rájön, hogy a magyar nő egy olyan isteni szimfónia, mely az örökkévalóságig képes múzsája lenni a nőiességért rajongó férfinak.
Nemrég volt a kommunizmus áldozatainak emléknapja, amit Kovács Béla, kisgazdapárti képviselő letartóztatása kapcsán február 25-én tartanak. A kommunizmus a világ leggyilkosabb ideológiája, áldozatainak pontos száma nem ismert, de bizonyosan több tízmillió emberről van szó. A leggyakoribb becslések százmillió áldozatról beszélnek, melynek több mint kétharmadát két ország, jelesül a Szovjetunió és Kína lakosai adják. Most nem kívánom részletezni, micsoda embertelen világ volt, s mily szörnyű terrorban tartották a megszállt országok népeit.