Lassan elmondhatjuk, hogy eltelt húsz év a rendszerváltozás óta. Ez alatt a húsz év alatt kellett (volna) kiforrnia az új nemzeti öntudatunknak, amit már nem hat át az internacionalizmus örök hattyúdala. A Nyugat azonban megelőzött minket, és elárasztotta hazánkat kulturális szemetével. A profitorientáció és a gátlástalan törtetés új világában a visszatérő szegénység, tömegek gyors lecsúszása, tönkremenetele vet félhomályt a frissen emelkedő budapesti betonszörnyek üvegablakaira.
Ahogy telik-múlik az idő, a világon, így Magyarországon is egyre elképesztőbb irányzatok jelennek meg. A magukat „divatdiktátornak” és „médiaszemélyiségnek” nevező aberrált és közönséges személyek a globalista társadalom tökéletes megtestesítői. Mára elfogadott, hogy a fiatalok 14-15 évesen már dohányoznak, sőt, isznak is. Az amerikai liberális életideál szerint ez normális. Ahogyan az is, hogy „másságukra büszke” férfiak kisgyerekek szeme láttára másszanak egymásra évente Budapesten. Fiataljaink pedig ezt a perverz viselkedésmintát tanulják el.