Pogány Árpád
Azt a gyermeki tévhitet, miszerint a Jézuska hozza az ajándékokat, rendszerint még időben elfojtják a gondos szülők. Azonban a problémát, hogy valójában miért is ég gyertya a karácsonyfán, miért ajándékozzuk meg a másikat ezen a napon, hogy honnan is jött a karácsonyfa és annak díszítése, s hogy ez kinek, minek a napja valójában, a sok tanácstalan felnőtt egyszerű huszárvágással oldja meg. "Ehhez még kicsi vagy" - mondják - "majd megtudod, ha nagy leszel" - s ezzel, mint aki jól végezte dolgát, visszasüppednek a fotel puha nyugalmába, Mariah Carey szezonális nótáját hallgatni. Ők sem lettek annak idején okosabbak. De a kérdés ettől még adott: mit is ünneplünk tulajdonképpen karácsonykor és miért?
Mit tegyen az íróember akkor, amikor írni szeretne, de leginkább csak egy aggódó fáma uralja a médiát, annak is elsősorban a (b)alfelét? Hát, abból dolgozik, ami van. Most pedig botrány van, tombol a tájfun a klotyóban. Mert hej, megint rettegnek az Indextől a Népszaváig, sápítoznak és óbégatnak, hogy jaj, Magyarország még idén újabb hidegzuhanyt kaphat a nyakába.
Robert Rodriguez legújabb filmjének negatív visszhangja természetesen nem hallatszik át a hazánkat körbezáró, masszív PC-vasfalon. Nem újdonság ez, hiszen az idegen nyelveket kevéssé és ritkán beszélő magyarokhoz a külföldi hírek általában alig - ha pedig mégis, akkor meglehetősen szűrten - jutnak el, hiába éljük az Internet korát.
Nincs már erőm ehhez. Írni is nehéz róla. Csak nézem, de nem értem. A többség pedig nézi és nem is akarja megérteni. Engem viszont nem hagy nyugodni. Kérdések kérdések hátán.
Nekem ugyanis fogalmam nincs, hogy milyen értékazonosságot szükséges fenntartani Magyarország és a Gázai-övezetben elkövetett háborús bűnök (például egy 600 civilnek menedéket nyújtó ENSZ-fennhatóság alatt álló iskola elleni foszforbomba-támadás) miatt, az ENSZ közgyűlése által, Richard Goldstone dél-afrikai zsidó (!) bíró jelentése nyomán, valamint a Mavi Marmara török segélyhajó, illetve a Rachel Corey ellen nemzetközi vizeken elkövetett terrortámadás miatt Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár által is elítélt Izrael között?
A napokban látogatott hazánkba Dr. Shlomo Sand, a Tel-Aviv Egyetem történészprofesszora, hogy a magyar közönségnek is bemutassa a Kairosz Kiadó jóvoltából immár magyarul is olvasható - 19 nyelvre lefordított - "Hogyan alkották meg a zsidó népet?" című vaskos tanulmánykötetét, amely 2008-as megjelenése óta alighanem a legnagyobb szálka a cionista politika szemében. Könyve megírására elmondása szerint az inspirálta a professzort, hogy képtelen volt tovább nézni azt a rendszerré épített történelmi, kulturális és politikai hazugságözönt, amellyel Izrael Állam a maga létét, identitását és jogosultságát próbálja igazolni.
Érdekes jelenség, amikor államosítás miatt aggódnak a balos csinovnyikok és sameszaik. Márpedig aggódnak, jaj, megint aggódnak. Méghozzá hangosan. Mert amióta Orbán Viktor végre bejelentette, hogy a kormány állami ellenőrzés alá vonja a Mal Zrt.-t, rögtön, mint visszhang zengett az ajvékolás, hogy itten kitört a kommunizmus.
A minap elszégyelltem magam. Hallottam, hogy meghalt egy rendőr, elütötték. Hallottam azt is, hogy egy kislány meghalt valami ipari terület vizében. Mindezeket a rádióból, hazafelé jövet, az autóban. Gondoltam: cigányok, bár nem volt semmi erre utaló jel, vagy utalás a hírek tőmondataiból. Ráadásul épp külföldről jöttem haza, nem is tudtam semmi előzményről.
Ahogy mondani szokás, tapogatunk, mint látássérült a szeméremtesten. Mert bár sokan fellélegeztünk a választások estéjén, arról sajnos fogalma sincs senkinek, hogy mit is akar a Fidesz a gyakorlatban… mégis kétharmadot kapott. Keserédes állapot ez, hiába a töretlen remény, hogy ennél az elmúlt nyolc esztendőnél csak jobb lehet, mi örök szkeptikusok aggódunk. Mi lesz itt?
Óh, miért dugható le az emberek torkán, hogy a média azt közvetíti, amire nekik igényük van? Ne szépítsük, az ember természetéből fakadóan befolyásolható. Az átlagember pedig különösen. Mert a helyzet az, hogy az emberek azt fogyasztják, amit eléjük tesznek. Ha Rákosi elvtárs van terítéken, akkor azt, ha Győzikét kínálják, akkor meg azt.
Amikor napvilágot láttak az első részeredmények, csalódottságot éreztem a jobbikos közönség soraiban. Önjelölt közvélemény-kutatóként cikázni kezdtem a sportcsarnok flaszterján, hogy megtudjam, mégis mit éreznek az ottlévők? Kérdeztem szimpatizánst és kérdeztem képviselőt is, nem is egyet. A tapasztalat előbbinél átlagban csalódottság volt, utóbbinál keserédes öröm. Épp csak azt nem értem, mire föl bánatos bárki is? Tény és való, hogy a kampány alatt kialakult maximalizmus és remény szinte csak fájdalomérzetre kényszeríthetné mindazokat, akik részt vettek a kampányban és/vagy bíztak az isten tudja, hány százalékos sikerben, de megmaradva a realitások talaján, szilárd meggyőződésem, hogy semmi ok nincs a csüggedésre.
Gratulálok a Magyar Hírlapnak! Gratulálok, hogy sikerült elérnie azt a szintet, mikor a Bors egy mértékadó napilap lett hozzá képest. Dicséretes, bár nem várt fordulatként tekintek arra, hogy a Stop.hu színvonalával megegyező, névtelen írást sikerült közölnie, s minekután a főszerkesztő-helyettes Szentesi Zöldi László éppen tagnap hümmögött publicisztikájában azon, hogy bizony a Barikád névtelenül szerkesztődik, külön szeretném elismerésemet kifejezni.
Van egy pont, egy pillanat - amit az ember ingerküszöbének hívnak -, ahonnan már nincs tovább, elpattan a cérna. Ez a pillanat most jött el!
Csaknem száz magyar holokauszttúlélő, illetve rokonaik 240 millió dollár vagyoni és egymilliárd dollár nem vagyoni - mai árfolyamon összesen nyolcmilliárd 920 millió amerikai dollárnyi (1759 milliárd forintnyi) - jóvátételre perlik a Magyar Államvasutakat a zsidósággal szembeni népirtásban játszott szerepéért.
A Nagy Testvér konferenciát tartott hivatalos értelmiségeinek. Megnyitó beszédében ezt mondta: „Értelmiségeim! Az egyformaság kora után, jön a szövegömlesztéssel való észelzárás kora! Tudjuk, hogy az emberek tudatlannak születnek, de nem ostobának. Az ember fogékony, tanulékony lény, képes az értelmes gondolkodásra, ostobává csak a nevelés teszi őket. Értelmiségiek, ez a nevelés a Ti feladatotok lesz!”
Kínai közmondás: Tévedésből be lehet valakit börtönözni, de szabadon engedni nem.
Jaj, de kutya jó kedvem van! Végre véget ért a 2009-es év és eljött az epedve várt 2010-es esztendő, mely minden bizakodás szerint véget vet nyolc esztendő zavarba ejtően abszurd és kártékony uralmának.
Mondja minap a Hack Péter, hogy ő bizony nem a korábban megfogalmazott jogszabályt terjesztené elő a parlamentben, hanem annak egy szűkített változatát, amely nem a gyűlölet beszédre koncentrál, hanem kifejezetten a holokauszt tagadására.