György Attila

Senkit hátra!

2010. augusztus 26. - 10:18

Nálunk szerencsésebb, erősebb, nagyobb népek katonai doktrínájában alaptétel: "Senkit nem hagyunk hátra." Többek között ezért erősebbek, nagyobbak, szerencsésebbek. Mert bármilyen romantikusan is hangzik ez az alaptétel: bizalom, lojalitás, hit és hűség nélkül nem lehet építkezni. Ez nem romantika: ez tény.

Kilencven év...

2010. június 4. - 09:23

Kilencven éve történt volna? Igen, azt mondják, a trianoni békeszerződést 1920, június negyedikén írták alá. Elhisszük, tudjuk, érezzük: igen, valamikor valamit aláírtak a győztes nagyhatalmak – és aláíratták azokkal, akiket legyőztek. Vae victis: jaj a legyőzötteknek, ezt már kétezer éve ismerjük. De hogy kilencven éve?! Relatív ez. Számomra 1971 augusztusában írták alá, amikor megszülettem. Beleszülettem egy olyan ország jogrendjébe és szokásvilágába, amely percig sem volt hazám: mindössze egy rám erőszakolt jogi keretet adott létezésemnek.

Magyar. Verés?

2010. május 20. - 02:39

Most éppen Kézdivásárhelyen történt meg. Néhány részeg senkiházi, rendőrkölykök és katonatisztek pereputtyai - ismerjük ezt a fajtát, ezek, akik kitagadva, frusztrálva, zsoldosfattyakként nőnek fel itt a Székelyföldön - megvert pár magyar fiatalt Kézdivásárhelyen. Mert magyarul beszéltek.

Felsőház

2010. március 29. - 14:46

Ahányszor csak szóba kerül, mindig felkapjuk a fejünket. Akinek megvan, azért, akinek nincsen, azért, aki szeretne, azért, aki nem szeretné, hogy szeressék, azért.

Majdnem azt írtam: ismét a kettős állampolgárságról van szó. Holott helyesebben: a magyar állampolgárság kiterjesztéséről van szó. Újra.

Rend, őr, tempó

2010. március 7. - 19:20

Ezt sem hittem volna, hogy idáig süllyedek, miszerint rendőrök érdekében kell billentyűzetet koptatnom: különösen pedig magyar(országi) rendőrök miatt. Egyrészt, mert nem feltételeztem volna, hogy erre valaha is szükség lehet, másrészt az égadta világon semmit nem tettek, amiért nekem szeretni kellene őket. És mégis bosszantja a csőröm, amikor azt olvasom, hogy például Borsod megyében (Krúdy óta tudjuk: jó cigánytermő hely) tavaly 31 alkalommal támadtak rendőrökre, idén pedig már kilencszer.

13 - Vélekedés a Polanski-ügyről

2009. október 1. - 12:29

Kezdetnek egy kedvesnek nem nevezhető vicc:

Kislány odasétál az ünnepelt sztárhoz:
- Szeretkezünk?
- Hány éves vagy?
- 13.
- Isten is őrizzen…
- Miért? Babonás vagy?

Hát, van aki nem hisz a babonákban. Roman Polanski sem hitt. Egy önfeledt bulin nem volt babonás, elvitt egy 13 éves kislányt, leitatta, némileg szívtak is valami akkor is büntetendő anyagot, aztán “szexuálisan közösült” vele, mondhatnám, megdugta, de én nem mondok ilyet… (Bocsánat, elismerte maga a rendező is.)

Sztrapacska, demokrácia

2009. augusztus 27. - 10:58

Hát, a bevezető ilyenkor fölösleges. Hogy a Magyar Köztársaság elnökét nem engedte területére lépni - illetve elfogadhatatlan körülmények és feltételek mellett lett volna lehetséges csak - a Szlovák Köztársaság nevű bábállam, ez már untig ismert mindenki számára.

Ahogyan az is: itt nem Sólyom Lászlót, hanem a magyar nemzetet, Magyarországot alázta meg ez a “sztrapacska-demokrácia”. (copyright Sz. Z. L.) Nem először, és nem utoljára.

Cui prodest? - Kinek használ ez?

2009. augusztus 19. - 11:50

Emlékeznek még olvasóim a bő tíz évvel ezelőtti Aranykéz utcai rossz napokra? A “leszámolásokra”, kézigránátos robbantásokra, “terrorveszélyre”? Akkor is mindenki gyanús volt, a szélsőjobbtól a szélsőbalig, a kormánytól az ellenzékig, a cigányoktól a svédekig. Csak éppen a szlovák titkosszolgálat nem. Aztán mégiscsak ők voltak.

Ha már Aranykéz utca, futólag eszembe jut Krúdy Gyula, aki még “Aranykéz utcai szép napokról” írt. Igaza volt, amikor azt mondta: az is bolond, aki túlélte Ferencz Józsefet. Mert ő sem volt piskóta, újkeleti szlenggel szólva, de azért ártatlan, kezes bárány volt a mai helytartókhoz képest.

Az RMDSZ az erdélyi magyarság MSZP-je

2009. május 31. - 10:40

Nem tudok szó nélkül elmenni a legutóbbi erdélyi magyar demokrata(?) blöff előtt – vagy pláne után – amelyet ismét oly sikeresen lenyomtunk a magunk torkán.

Holott milyen szépen hangzott, és hangzik mindenhol, hogy azt mondja, „tízezrek tüntettek az autonómiáért”, „az anyanyelvért”, a „magyarságért”, és még Isten tudja milyen fennkölt eszmékért Csíkszereda főterén a múlt hétvégén.

Ugyanolyan szépen és fennkölten, mint a „magyar összefogás” – de erről később.

Hát, csak úgy nyersen: egy fenét.

Egy fenét szólott ez a tüntetés az autonómiáról, a magyar anyanyelvről, a magyarságról. Pont annyira volt hiteles ez, amennyire „tízezrek” vettek részt rajta. Ha a csíkszeredai „Taps-téren” elfér tízezer ember, úgy én tizenöt kilós vagyok, és húsz centi vastag. Pedig nem, higgyék el nekem.